Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Az Európai Unió liberalizált energiapiaca: Dilemmák és kérdések
    5-19
    Megtekintések száma:
    158

    Az egységes európai energiapiac – az elmúlt években tapasztalható előrelépések ellenére – még nem valósult meg. Az energiahálózatok teljes körű integrációja és a nemzeti piacok teljes megnyitása érdekében további alapvető változtatásokra van szükség, hogy az energiaellátás biztonságos, alacsony költségű és fenntartható lehessen. Ehhez a meglévő hálózatok korszerűsítése mellett ki kell építeni a keresleti és a kínálat oldal rugalmasságát is biztosító integrált infrastruktúrát; ez alapvető feltétele annak, hogy új technológiák, új szereplők és komplementer szolgáltatók jelenjenek meg a piacon. A következő elemzés áttekinti a piaci integráció eredményeit, a liberalizációt még hátráltató korlátokat és a lehetséges kezelési módokat. A változásokat kiváltó okok ismertetése mellett kísérletet tesz az európai energiaszektorban végbemenő jelentős átalakulások és a legfontosabb feladatok bemutatására is.

    Journal of Economic Literature (JEL) kódok: Q40, Q41, Q49

  • A villamosenergia-piac egységesítésének esélyei az Európai Unióban
    3-22
    Megtekintések száma:
    235

    Az európai belső villamosenergia-piac még nem egységes, de egyes részterületeken már megindult e felé az elmúlt két évtizedben. Egyaránt javult a fogyasztók energiapiaci pozíciója, az európai villamosenergia-piacok likviditása, és felélénkült a határokon átnyúló kereskedelem is. A fokozódó verseny visszafogta az árakat a nagykereskedelmi piacokon. Ugyanakkor a kiskereskedelmi árak és a költségek növekedtek, mind a háztartások, mind az ipar esetében, a fogyasztás visszaeső vagy stagnáló szintje ellenére. Az EU-nak folytatnia kell a villamosenergiapiac átalakítását, szükség van a rugalmas energiarendszerek, versenypiacok kialakítására, a piaci jelzésekre reagáló fogyasztókra és költséghatékony állami/piaci eszközökre az áringadozások kezeléséhez, a beruházások finanszírozásához és a költségnövekedés minimalizálásához. Az Európai Bizottság legújabb átfogó javaslatcsomagja új villamosenergia-piaci modellt kíván megteremteni, kérdés azonban, milyen fogadtatásra talál majd a tagállamok részéről.

    Journal of Economic Literature (JEL) kód: Q48

  • Az acélipar állami támogatási lehetőségei az Európai Szén- és Acélközösség megszűnése után
    125-142
    Megtekintések száma:
    151

    Az Európai Szén- és Acélközösség (más néven Montánunió) az ún. Főhatóság irányításával a szénbányászat és az acélipar közösségi szintű fejlesztési kereteinek kialakítására tett kísérletet. A Szerződés általános szabályként megtiltotta az állami támogatást, de bizonyos könnyítéseket engedélyezett a válsághelyzetek kezelésére. Ez a gyakorlat lényegesen eltért a Közösséget létrehozó Római Szerződés közösségi támogatási rendszerétől. Az acélipar szabályozása, a hosszú, közel 30 évig tartó válságkezelés után, az ESZAK Szerződés lejártával 2002. július 24.-től átkerült a Római Szerződés hatálya alá. Az állami támogatások új szabályozási keretei lényegesen szűkebb mozgásteret engednek a vállalkozásoknak, mint a korábbi gyakorlat. Számolni kell azzal is, hogy az átmenet során lehetnek problémák, mind az elsődleges, mind a másodlagos szabályozás területén. Az Európai Szén és Acélközösség a két ágazat működését felügyelte, a termelés koordinálásával, pénzügyi kölcsönök és garanciák nyújtásával. Ahhoz, hogy ezt a szerepét el tudja látni, a termelőktől – az alapító okirat felhatalmazása alapján – forgalomarányosan adót szedhetett be. Így feladatai ellátáshoz a közösségi költségvetéstől független pénzügyi forrással rendelkezett. A Nizzai Szerződésnek az Európai Szén- és Acélközösség megszűnésével foglalkozó Jegyzőkönyve előírta, hogy a vagyont – a Szén- és Acélkutatási Alap vagyona megjelöléssel – az Európai Közösségnek át kell adni, de az kizárólag a két ágazat fejlesztéseinek támogatására használható fel. Az áttekintés célja, hogy összefoglalóan bemutassa az Unió hatályos állami támogatási szabályait és az acélipari vállalkozások számára igénybe vehető kedvezmények körét.

  • Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban
    49-66
    Megtekintések száma:
    128

    Az elmúlt közel tíz évben az európai társadalommodellről folytatott vita középpontjában az általános gazdasági érdekű szolgáltatások jövőbeni szerepének megfogalmazása állt. Az Európai Bizottság széleskörű nyilvános konzultációt indított el az általános gazdasági érdekű szolgáltatások közszolgáltatási célkitűzéseiről, az életminőségre, a környezetre és az európai vállalkozások versenyképességére gyakorolt hatásairól, valamint a szolgáltatások szervezésének és finanszírozásának módjáról. Ehhez a konzultációhoz az Európai Közösségek Bírósága (European Court of Justice) és az Elsőfokú Bíróság (Court of First Instance) általános érdekű szolgáltatásokkal1 kapcsolatos ügyekben hozott határozatai is hozzájárultak. Bár a bíróságok döntései nem voltak mindig konzisztensek, mégis nagyban segítették az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fogalmának pontosabb meghatározását.