Egy iparág történetének korszakokra bontása segítséget ad a fejlődés logikájának megértéséhez. A korszakváltások fordulópontot jelentenek a szektor szereplőinek életében, hiszen az új körülményekhez másképpen kell alkalmazkodni, megváltoznak a versenyfeltételek és ennek következtében átalakul a versenymezőny is. Az üzleti informatika fejlődése többféle módon bontható korszakokra. A cikk összefoglalja azokat a szempontokat, amelyek alapján fontos fejlődési periódusok határolhatók el, majd több lehetséges korszakolási módot mutat be. A befejezés az iparág jelenlegi állapotának jellemzőivel és a jövő várható trendjeivel foglalkozik.

Az egyesített növekedéselmélet célja, hogy a gazdasági fejlődés hosszútávú tendenciáit egységes elméleti keretbe ágyazva magyarázza meg. Ennek megfelelően egy sikeres egyesített modellnek képesnek kell lennie a különböző időszakok, gazdasági rezsimek közötti átmenetek egységes elméleti keretben történő modellezésére. Ebben a tanulmányban, a három növekedési korszak jellemzőinek áttekintése után, két növekedési modellt mutatunk be. Míg a Hansen-Prescott modell elsősorban azt mutatja be, hogy miként zajlott le az átmenet, addig a Galor-Weil modell a megfigyelt folyamatok okaira és összefüggéseire derít fényt.

JEL-kód: N10, O41

A vállalat által kialakított versenyelőny alapvetően befolyásolja annak nyereségességét és piaci pozícióját. A cikk bemutatja, hogy az értékelésnek ezeken kívül számos más kritériuma is van, amelyet a menedzsmentnek figyelembe kell vennie a versenyelőnyök meghatározásánál, ilyenek például a forrásigény vagy a hálózati feltételek. A tanulmány kifejti, hogy a műszaki és gazdasági fejlődés felgyorsulása, a gazdasági folyamatok globalizálódása, valamint az interdependenciák hálózatának kialakulása következtében, milyen új versenyelőnytípusokkal kell számolnia a vállalatvezetésnek. A versenyelőnyök kiválasztásánal nagyon fontos szempont még, a versenyelőny sebezhetősége. Ezek után a cikk megkísérli a versenyelőny elmélet "törvényszerűségeinek" összefoglalását, majd pedig a versenyelőny - kiválaszásának legfontosabb menedzsment technikáira tér ki. Végezetül kiemeli, hogy a tárgyalt versenyelőnyök és ezek megszerzését segítő technikák sikerének kulcsa a vállalat csúcsvezetőjében rejlik, és a "csúcsvezető személyiségpiramisa" modellen keresztül bemutatja, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie egy vállalatvezetőnek.

Journal of Economic Literature (JEL) kód: O30, O32

A tanulmány a faktoring-tevékenység szemszögéből vizsgálja meg a hazai pénzügyi intézményrendszert. A tisztább fogalomértelmezés érdekében a tanulmány összeveti a jogi és a közgazdasági fogalomhasználatot, bemutatja a pénzügyi közvetítő rendszer, bankrendszer, pénzügyi intézményrendszer elhatárolását. Vázolja a faktoring intézményi szabályozásának ellentmondásait, a pénzügyi tevékenység szabályozásának magyar fejlődésttörténetét az 1970-es évektől napjainkig. A szabályozási hiányosságok felvetése mellett a jogszabályok módosítására többféle alternatív megoldást is javasol az értekezés, ezzel is rámutatva a faktoring-tevékenység jelentőségére. Elemzésében kitér a külföldi és hazai gyakorlati tapasztalatokra egyaránt, amelyek szintén megalapozhatják a jövőbeni jogi szabályozást, választ adva a tanulmányban felvetett, az intézményi strukturát érintő kérdésekre.

A tanulmány arra próbál magyarázatot keresni, hogy mi az oka az utóbbi évek látványos - a külső szemlélő számára egyre növekvő horderejűnek tűnő - német vállalati botrányáinak. A botrányok alapvetően kétfajta, a nagy német feldolgozóipari vállalatok számára egyaránt meghatározó fontosságú kapcsolatrendszer anomáliáiból fakadnak. Az első esetben a munkavállalókkal való együttműködésen alapuló sajátos német vállalatirányítási modell, a Mitbestimmung által korlátozott vállalatvezetői mozgástér bővítéséről van szó. A második esetben az exportpiaci megrendelők megvesztegetésére kerül sor, ami viszont a legkevésbé sem tekinthető német vállalati sajátosságnak. A dolgozat a komparatív politikai-gazdaságtan 1970-es, 80-as évekbeli kutatásaiból kinőtt "variációk kapitalizmusra" megközelítést a botrányok alternatív magyarázataira alkalmazva igyekszik értelmezni a történteket.

Journal of Economic Literature (JEL) kód: P16, F55 

Jelen tanulmány célja az – elsősorban építőipar területén – fellelhető regionális hálózati együttműködések feltérképezése, különös tekintettel az Észak-Alföldi Régióra. A tanulmány három fő részből áll: az építőiparra vonatkozó iparágelemzést követően egy rövid összefoglaló található a napjainkban fellelhető vállalati hálózati együttműködések, a klaszteresedés elméleti alapjairól, illetve speciálisan az építőiparban tevékenykedő vállalatok közti ilyen jellegű kapcsolatokról, végül a munkát az Észak-Alföldi Régió egy meghatározó építőipari vállalatának kapcsolati hálózatát feltáró esettanulmány zárja. Legfontosabb megállapítása, hogy hazánkban még nem indult el az építőipar területén a számos fejlett gazdaságban már működő klaszteresedés, ám a hálózatosodás – mely alapját képezheti egy építőipari klaszter kialakulásának – beindult, s ha tovább folytatódik, az tovább növelné az együttműködésből eddig is tapasztalt előnyöket.

Journal of Economic Literature (JEL) kód: L140, L850

A tanulmány a kulturális szféra területén az intézményi renszer és a közvetlen állami szerepvállalás közötti kapcsolat - globalizáció hatására bekövetkező - változásait vizsgálja. Az Egyesült Államok és Oroszország kulturális szférájának finanszírozása különböző szintről, teljesen eltérő úton indult el, és a kultúrafinanszírozási modellek tekintetében két ellentéted technikát valósított meg. A tanulmányban a szerző által megfogalmazott hipotézis feltételezi, hogy a fejletlen intézményi rendszerrel rendelkező országokban nagyobb valószínűséggel alakul ki/vagy marad továbbra is irányadó a kulturális szféra közvetlen állami finanszírozása. A szerző a vizsgálat eredményeit egy harmadik ország, Hollandia tekintetében is ellenőrzi, ahol a két ellentétes modell bizonyos jellemzői együttesen vannak jelen.

Journal of Economic Literature (JEL) kód: P14, P39, Z10, Z11

Ebben a tanulmányban annak az empirikus kutatásnak néhány tanulságát igyekszünk közreadni, amely a 2005-ben hirdetett Baross Gábor Program elnevezésű Regionális Innovációs Fejlesztési Program keretében elnyert támogatással zajlik, a "Tudástranszfer előmozdítása az Észak-Alföldi Régió versenyképességének fokozásáért innováció-orientált oktatási tudásház létrehozásával" című projekt keretében. A kutatásnak ez a része a gazdaság szereplőinek a felsőoktatási képzés felé megfogalmazott elvárásait igyekezett feltárni. Az írás először a kutatásnak azokat az eredményeit mutatja be, amelyek a bolognai képzési forma hazai bevezetése célkitűzéseinek és képzési szintjeinek vállalati ismertségét, az egyes szintek ismeretsrtuktúrájával és a kialakítandó kompetenciáival kapcsolatos elvárásokat elemezték. Ezt követően a vállalatok felsőoktatással kapcsolatos elvárásait, az intézmények és a gazdaság közötti kapcsolatok erősítésének lehetőségeit vizsgáló kérdéscsoportok tanulságait elemzi.