Keresés

Keresési eredmények

• A vallás szerepe a nemzetiségek közötti házasságokban Turkesztánban: terepkutatási tapasztalatok Kazahsztán Turkesztán régiójának öt falujából

  7-23

  Abdinassir Nazira

  Megtekintések száma:

  149

  Jelen tanulmány a vallás szerepét vizsgálja a nemzetiségek közötti házasságok alakításában Kazahsztán Turkesztán régiójában, különös tekintettel öt vidéki falura: Zhana Iqan, Shornak, Turki Poselkasy, Hantagy és Sayram. A történelmileg sokszínű népességgel rendelkező régió – ahol kazahok, üzbégek és tatárok egyaránt élnek – egyedi esettanulmányi helyszínt kínál annak megértéséhez, hogy a vallási gyakorlatok miként befolyásolják a családi életet, a házassági dinamikát és az etnikai integrációt. Az első kutatási szakaszban 45 félig strukturált interjú, a második szakaszban további 40 interjú és megfigyelést végeztek.  A tanulmány rávilágít arra, hogy a vallás központi szerepet játszik a mindennapi családi interakciókban, hatással van a gyermeknevelésre, a házastársi kapcsolatokra, a szexuális nevelésre és a szélesebb társadalmi integrációra. A kutatás vegyes módszertani megközelítést alkalmazott, amely kvalitatív adatokat (interjúk és résztvevő megfigyelések) és kvantitatív adatokat (strukturált kérdőívek) ötvözött, lehetővé téve a vallási gyakorlatok átfogó elemzését. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a vallás nemcsak a nemzetiségek közötti házassági dinamikát alakítja, hanem megerősíti a kulturális és családi szerepeket is a tágabb társadalmi struktúrán belül. A tanulmány hozzájárul a vallás, az etnicitás és a családi élet metszéspontjának megértéséhez, kiemelve a vallási rugalmasságot és alkalmazkodást a mindennapi élet kihívásaihoz. Emellett hangsúlyozza a nők szerepét ezekben a házasságokban, különösen a vallási és kulturális elvárások közötti közvetítésben, ezáltal hozzájárulva a „megélt vallás” (lived religion) sokszínű társadalmi kontextusokban való elemzéséhez.

• A MEGFELELŐ OKTATÁSI INTÉZMÉNY KIVÁLASZTÁSÁNÁL MEGJELENŐ TÁRSADALMI ELVÁRÁSOK

  35-47

  Inántsy Pap Ágnes

  Szilágyi Barnabás

  Megtekintések száma:

  188

  Több mint 1000 egyházi fenntartású köznevelési intézmény működik jelenleg Magyarországon, így a felekezeti oktatásügy napjainkban újra igen aktuális kérdéssé vált. Az expanzió számos okra vezethető vissza, amelyhez kiindulópontként azt az 1990-es törvényt tekinthetjük, amely a lelkiismereti és vallásszabadságról rendelkezik. Ennek eredményeképpen a rendszerváltás óta az egyház iskolafenntartó is lett, ami új kihívásokat jelent, illetve folyamatosan új elvárásokat is támaszt vele szemben. A felekezeti iskoláknak közfinanszírozású intézményként egyeztetni kell saját oktatási/nevelési küldetését az állam és az iskolaválasztók elvárásaival. Az iskolaválasztás determinánsait számos kutató vizsgálta nemzetközi és hazai szinten is (Bell 2009, Dronkers 1995, Ferenc-Séra 2001, Kertesi 2005, Korzenszky 1997). Feltételezhetjük, hogy az iskola a társadalmi mobilitás eszközeként a szülők szemében gyermekük boldogulásának lehetőségét villantja fel. Az iskolaválasztás determinánsai országonként és koronként változóak lehetnek, mégis vannak viszonylag állandónak tekinthető faktorok. Ilyenek lehetnek a lakókörnyezet, a szülők társadalmi státusza, iskolai végzettsége, vallásossága, kulturális tőkéje, hite az iskolában, mint a társadalmi mobilitás eszközében, jövőképe, illetve tájékozottságuk az iskolaválasztási lehetőségekről. Meghatározó determináns lehet továbbá a család összetétele és koherenciája.  Feltételezhetjük, hogy a felekezeti-, az állami-, alapítványi iskolákat választó iskola felhasználók motivációi eltérők lehetnek. Az is valószínűsíthető, hogy az iskola szintje – alap vagy középfok – is befolyásolja az iskolaválasztók attitüdjeit. Jelen tanulmány célja, hogy a görögkatolikus egyház által fenntartott iskolák választói körében végzett kérdőíves empirikus kutatás eredményeit ismertessem, illetve azokat tágabb értelmezési keretbe helyezve olyan társadalmi szintű összefüggéseket keressek, amelyek segíthetnek megismerni az egyházakkal, mint iskolafenntartókkal szemben megfogalmazott elvárásokat, illetve aggályokat.  

• Figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral felnőttkorban diagnosztizált személyek tanulási tapasztalatai

  129-140

  Lilleoja Lii

  Ostapiv Kristiina

  Megtekintések száma:

  80

  Az elmúlt években világszerte, így Észtországban is jelentősen megnőtt a figyelemhiányos és hiperaktivitás-zavar (ADHD) diagnózisainak száma a felnőttek körében. Jelen tanulmányban egy 2024-ben készült kutatás bemutatására kerül sor, amely olyan felnőttek tanulási tapasztalataira összpontosított, akiknél felnőttkorban diagnosztizálták az ADHD-t. A vizsgálatban összesen 10, 23 és 49 év közötti felnőtt vett részt, akiknek korábban volt felsőoktatási tanulási tapasztalatuk. A kutatás célja az volt, hogy feltárja a felnőttkorban diagnosztizált ADHD-s személyek tanulási élményeit és megítélését az oktatási tevékenységekkel való megbirkózásról. Kvalitatív kutatási módszert alkalmaztak, az adatgyűjtés narratív interjúk révén történt. A résztvevők nehézségekről számoltak be a végrehajtó funkciók, tanulási problémák és mentális egészség terén. Bár időnként kaptak támogatást mind az iskolából, mind azon kívül, többnyire saját maguk által kialakított stratégiákra és személyes kitartásukra kellett támaszkodniuk. Az eredmények azt mutatták, hogy az érzelmi és szociális támogatás, a támogató hálózat bevonása, valamint a tanulási környezethez való alkalmazkodás rendkívül fontos az ADHD-s tanulók támogatásában. A kutatás rámutat arra, hogyan lehet hatékonyabban segíteni az oktatási rendszerben a hasonló igényű tanulókat.

• KORAI INTERVENCIÓ EGY KUTATÁS TÜKRÉBEN

  17-32

  Laoues-Czimbalmos Nóra

  Mercsné Konyári Anita

  Bíró Melinda

  Müller Anetta

  Megtekintések száma:

  977

  Napjainkban egyre növekszik a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek száma, melyek új kihívásokat jelentenek a szülőknek és pedagógusoknak egyaránt. Fontos tehát ennek a tématerületnek a kutatása a szülők és a szakemberek oldaláról vizsgálva. 2019 év elején Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kérdőíves kutatást végeztünk a korai intervenció témakörben. Az online és papír alapú kérdőíveket szülők (N=103) és szakemberek (N=106) (óvodapedagógus, gyógypedagógus, konduktor, stb), összesen 209 kérdőívet dolgoztunk fel.  Az adatgyűjtés név nélkül történt és a részvétel önkéntes volt. A kérdőívben lévő adatok feldolgozása után Excel táblázat segítségével és SPSS 21.0 statisztikai programmal elemeztük a kapott eredményeket. Az eredmények azt mutatják, hogy mind a szülők (76,7%), mind a szakemberek (71,7%) úgy vélik, hogy az SNI gyermekek fejlődését teljes mértékben vagy nagyon befolyásolta az integrálás, azaz pozitívan értékelték. Az ép gyermekek szülei elfogadják az integrációt, a különböző színtereken ( a válaszadók óvodában 43,7%-a, az iskolában 37,9%-a, a játszótéren 67%-a teljes mértékben elfogadja az ép gyermekével együtt jár sajátos nevelési igényű gyermek is).