Keresés
Keresési eredmények
-
Újabb adat a hazai adventív flóra ismeretéhez: a Lactuca tatarica (L.) C.A. Mey. 1831 Magyarországon
170-178Megtekintések száma:302A szerzők beszámolnak az eurázsiai és észak-amerikai elterjedésű tatár saláta (Lactuca tatarica (L.) C.A. Mey.) első magyarországi előfordulásáról. Ismertetik a faj fontosabb taxonómiai, morfológiai, chorológiai, élőhelyi sajátosságait, illetve a természetvédelmi vonatkozásait. Őshonos elterjedési területén kívüli európai terjedése az 1800-as évek végén vette kezdetét. Az első jelentősebb adatok a Balti-, illetve az Északi-tenger partvidékéről származnak. Az 1920-as évektől Európa számos, a tengerektől távol eső pontján is megfigyelték jövevény fajként. Mivel előfordulása Szlovákia és Ausztria Magyarországhoz közeli területein évtizedek óta ismert, hazai előkerülése nem váratlan. Meglepő módon azonban nem az említett országokhoz közel, hanem Csongrád megye déli részén került elő 2018 augusztusában. A szomszédos országokhoz hasonlóan hazánkban is jellegtelen, bolygatott élőhelyen telepedett meg. A faj ökológiai igényeit, agresszív vegetatív terjedőképességét, illetve a külföldi tapasztalatokat figyelembe véve további terjedése várható.
-
A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) I .: A „Soó Rezső Herbárium”
142-155Megtekintések száma:661A dolgozat bemutatja a Debreceni Egyetem herbáriumát. A herbáriumi példányok fotózását követően a cédulákról leolvasható adatokat adatbázisban rögzítettük. Az adatbázis 2013-as állapota alapján bemutatjuk a DE herbáriumának legnagyobb részgyűjteményét, a „Soó Rezső Herbáriumot” (röviden: SRH). Az SRH Európa szinte minden országából, de főként Magyarországról és a környező országok területéről őriz mintegy 38 ezer példányt. Soó Rezső és tanítványai, valamint Polgár Sándor a legproduktívabb gyűjtők. Legnagyobb számban Hajdú-Bihar, Pest, Győr-MosonSopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területéről származnak a példányok, amelyek java részét a múlt század első felében (1930–1950) szedték. A gyűjtemény 1955–2000 között nem bővült, de az ezredfordulót követően új lendületet vett a gyűjtési aktivitás. Az SRHban számos, magyar szerző által leírt taxon originális példánya megtalálható. Az adatbázis attribútumtáblájának jelentős részét (a Magyarország mai területén gyűjtött, nem kultivált növények példányainak fő adataival) az 1. Elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk. Igény szerint a szerzők részletesebb adatokat is közölnek.
-
A csemege baraboly (Chaerophyllum bulbosum) etnobotanikai és kultúrtörténeti jelentősége a Kárpát-medencében
141–159Megtekintések száma:430A csemege baraboly (Chaerophyllum bulbosum) a kárpát-medencei etnobotanika egyik ikonikus növénye. A növény hozzávetőleg száz különböző magyar népi elnevezéssel, illetve azok alakváltozataival rendelkezik. A vadon élő csemege baraboly gyűjtéséről a 16. század végétől kezdődően vannak történeti adataink, de ezt a tevékenységet bizonyára már jóval korábban is űzték az itt élő népek. Az egész Kárpát-medencében, főként gyermekek, leginkább a növény gumóját (ritkábban a levelét is) gyűjtötték; melyet leggyakrabban nyersen, saláta gyanánt fogyasztottak. Az áttekintett szemelvények azt sugallják, hogy a 19. század vége felé hanyatlani kezdett népszerűsége, a 20. század közepén pedig már a „divatját múlt répák” közé sorolták, mely lassan kiszorult az étrendből. A 21. században csupán egyetlen erdélyi adatunk van gyűjtéséről és fogyasztásáról. Gyógyászati célból, egyéb Chaerophyllum és Anthriscus fajokkal egyetemben javallották a skorbut és hasmenés tüneteinek enyhítésére, valamint fekélyek borogatására. A középkor folyamán Kelet- és Közép-Európa szerte termesztették, mely tevékenység feltehetőleg a Kárpát-medencére is jellemző lehetett. Ezt sugallja Rogerius érseknek a tatárjárás idején írt beszámolója az elpusztított falvak kertjeinek növényeiről, melyek közt a csemege barabolyt is megemlíti. Ezt követően csak a 19. század közepétől vannak adataink a turbolya-répának nevezett kultúrváltozatának tényleges termesztéséről. Művelése ekkortájt szórványos, és már a 20. század közepe táján az elfeledett kultúrnövények táborát gyarapította. A növény már a 16. századtól kezdve szerepel magyar nyelvű szakácskönyvekben, főként az erdélyi gasztronómiában, számos recept hozzávalójaként. Népi felhasználásának emléke versekben és prózai írásokban a magyar kultúrában is megőrződött.
-
A Najas gracillima (A. Braun ex Engelmann) Magnus előfordulása Magyarországon
43-49Megtekintések száma:305A Najas gracillima egy Európa néhány országában adventív előfordulású vízinövény, mely vadon Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában fordul elő. Rizsföldek gyomnövényzetének kutatása során, megtaláltuk Magyarországon a fajt Szarvas, Gyomaendrőd, Mezőtúr térségében, 2012-ben. A hozzá nagyon hasonló Najas minor-tól leginkább a termés sejtjeinek alakjában tér el. Bár a Najas gracillima a Körös-folyó menti rizsföldeken nem számított ritkának, speciális élőhelyigénye és a viszonylag jó társulás képessége miatt azonban nem várható, hogy inváziós fajjá válik.
-
Taxiphyllum densifolium (Taxiphyllaceae) és a mecseki völgyek moharitkaságai
3-16Megtekintések száma:419A dolgozatban a Mecsek hegység árnyas, erdős völgyeinek bejárása során talált, országos és/vagy lokális viszonylatban ritkának számító, veszélyeztetett és/vagy védett mohákkal foglalkozunk. A hegységből korábban eltűntnek hitt, Európa-szerte ritka, nálunk védett és sérülékeny (VU) Taxiphyllum densifolium két völgyben is stabilnak tűnő, sporofitonos telepekkel rendelkezik. A dolgozatban elsőként számolunk be a faj spóráinak jellemzőiről. Vizsgálataink alapján, a korábban unikálisnak tartott, védett Rhynchostegiella teneriffae napjainkban a Mecsekben annyira elterjedt és tömeges, hogy már hazai viszonylatban sem tekinthető sérülékeny (VU) fajnak. Bemutatjuk a veszélyeztetett (EN) és védett Neckera pennata első Tolna vármegyei és Kelet-mecseki állományát, valamint tudósítunk a hazánkban adathiányos (DD) Fossombronia wondraczekii újabb, szokatlan előfordulásáról is. Listázzuk további három veszélyeztetett (EN) faj, a Blindiadelphus recurvatus, a Palustriella commutata, a Porella arboris-vitae, illetve több sérülékeny (VU) taxon, mint a Blepharostoma trichophyllum, Porella cordaeana, Sciuro-hypnum flotowianum, Seligeria pusilla, valamint veszélyeztetettség közeli (NT) moha, mint a Microeurhynchium pumilum (sporofitonos), Phaeoceros carolinianus újabb adatait. Mindezeken kívül megerősítjük a több mint 50 éve nem észlelt jakab-hegyi Rhynchostegium rotundifolium adatot. Röviden kitérünk a Hygroamblystegium fajok elkülönítési nehézségeire is.
-
Az Eszterházy Károly Főiskola (EGR) vaszkuláris gyűjteményének herbáriumi adatbázisa
339-348Megtekintések száma:497Dolgozatunkban bemutatjuk az egri Eszterházy Károly Főiskola edényes növénygyűjteményét annak 2013-as állapota alapján. A herbárium összes példányának fotózását követően (kb. 8 000 példány) a cédulákon szereplő információkat MS Excel táblázatban rögzítettük. Az edényes gyűjtemény 54%-a Magyarországról, míg másik fele főként a hazánkkal szomszédos országokból származik, de a gyűjtemény Európa távolabbi vidékeiről is tartalmaz lapokat. A magyarországi lapok java Heves, Pest, Zala, Vas, Borsod-Abaúj-Zemplén és Veszprém megyékből származik. A lapok többsége az 1860-as és az 1950–60-as évekből származik; ezen kívül számottevően nem bővült. A legtermékenyebb gyűjtők Vida Gábor, Vrabélyi Márton, Károlyi Árpád és Pócs Tamás voltak. A magyar flóra fajainak több mint fele (61%) megtalálható a herbáriumban. Az adatbázis Magyarország területén gyűjtött, nem kultivált növénypéldányokat tartalmazó részét elektronikus mellékletben (taxon sorszáma, taxon neve, gyűjtő, település, gyűjtés éve és a digitális fénykép file neve) szabad felhasználásra közreadjuk.
-
Multiclavula mucida (Basidiomycota) a Pannon régióban és más adatok a magyarországi lopvanősző flórához
173–184Megtekintések száma:777A cikk a 2023-ban végzett kriptogám flóratérképezés során talált, florisztikai, taxonómiai és/vagy természetvédelmi szempontból érdekesebb fajokkal foglalkozik. Két Magyarországon ritkának tűnő Trapeliopsis faj bükki adatain kívül közöljük az Európában is ritkának tűnő, hegyvidéki bazídiumos gombás zuzmó, a Multiclavula mucida első előfordulását a Pannon régióban. Bemutatjuk az újabban entomofilnak tartott moha, az Anacamptodon splachnoides egyetlen aktuális dél-dunántúli állományát, illetve az atlanti-mediterrán jellegű Leptodon smithii első magyarországi alföldi előfordulását. Számos adattal bizonyítjuk, hogy a kéreglakó Neckera pennata-nak Magyarországon Baranyában, az Alföldön van az elterjedési súlypontja, illetve újabb, bükki adatokkal szemléltetjük, hogy a Buxbaumia viridis a Pannon-medencében elsősorban a mészkerülő bükkösök talajlakó faja. Ismertetjük az Európában veszedelmesen terjedő, idegenhonos, korhadéklakó Sematophyllum adnatum első alföldi, egyben a Pannon-medence egyik legerősebb állományát. Beszámolunk továbbá a tőzegmohás lápokon szintén terjedőben lévő Callicladium haldanianum harmadik (Vendvidék), valamint a szilikátos kőtengerekre jellemző Racomitrium lanuginosum második (Mátra) magyarországi előfordulásáról is. Fotóval dokumentáljuk a Phegopteris connectilis egyetlen aktuális dél-dunántúli adatát és vitatjuk az első mecseki közlésének pontosságát, helyességét. Az elterjedési adatok felsorolásán túl, a dolgozatban érintőlegesen foglalkozunk a klímaváltozás és a fajok elterjedési adatainak összevethetőségével, egyes harasztok, mint az Asplenium adiantum-nigrum agg. és a Dryopteris affinis agg. kisfajainak elkülönítési nehézségeivel, valamint korrigáljuk egy korábban tévesen közölt Hedwigia stellata adatunkat is. A fentieken túl a Leucobryum glaucum, Palustriella commutata, Tetraphis pellucida, Gymnocarpium robertianum és az Ophioglossum vulgatum néhány érdekesebb adatáról is beszámolunk.
-
A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) II.: A „Siroki Zoltán Herbárium”
15-22Megtekintések száma:926A dolgozat bemutatja a Debreceni Egyetem Herbáriumának (DE) egyik részgyűjteményét, a „Siroki Zoltán Herbáriumot”, annak MS Excel alapú adatbázisban rögzített adatai alapján. A gyűjtemény Európa szinte minden országából, főként Magyarországról és Szlovákiából (Kassa környékéről) származó, mintegy 20 000 példányt őriz. Közel 400 (többségében külföldi) gyűjtő gyarapította a herbáriumot, de a legtöbb példányt Siroki Zoltán gyűjtötte, főként Hajdú-Bihar, Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben. Java részét a múlt század derekán (az 1940-es és 1960-as évek között) szedte, de gyűjtő tevékenységét egészen az 1980-as évekig folytatta. Az egykori Magyar Királyi Állami Vetőmagvizsgáló Állomás gyűjteményéből is átvett jó néhány lapot, ezek száma néhány százra tehető. Az adatbázis attribútum-táblájának jelentős részét (a Magyarország mai területén gyűjtött, nem kultivált növények példányainak fő adataival) az 1. Elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk. Igény szerint a szerzők részletesebb adatokat is közölnek.
-
Hernád menti kunhalmok mohaflorisztikai vizsgálatának eredményei
153–161Megtekintések száma:523Jelen közlemény a Hernád menti kurgánok mohaflorisztikai vizsgálatának eredményeit ismerteti. Összesen 41 taxon (1 májmoha és 40 lombosmoha) azonosítása történt meg a vizsgált kilenc kunhalomról. Előfordulásuk száma alapján a Brachythecium rutabulum, a Tortulaacaulon var.acaulon és a Barbula unguiculata bizonyultak a leggyakoribb mohafajoknak. További érdekes taxonok a sírhalmokról: Acaulon muticum, Acaulon triquetrum, Pterygoneurum subsessile, Riccia ciliata, Tortula caucasica, Trichostomum brachydontium és Trichostomum crispulum. A kunhalmok térbeli nagysága és a mohafajok száma között nem áll fenn egyértelmű korreláció. A hazánkban zajlott újabb mohaflorisztikai vizsgálatokkal (pl. Budai arborétum, Balaton település) összevetve megállapítható, hogy a kurgánokon az egyéves vándorló életstratégiájú mohafajok aránya viszonylag magas a más stratégiájú taxonokhoz képest, ebből adódóan a kunhalmok potenciális refúgium élőhelyek lehetnek egyes efemer megjelenésű mohák számára.
-
Bruchia flexuosa (Schwägr.) Müll. Hal.: egy igazi különlegesség a magyar mohaflórában
193-201Megtekintések száma:365A Bruchia flexuosa egy holarktikus faj észak-amerikai elterjedési centrummal. Az amerikai kontinensen kívül ez idáig csak Japánból jelezték kettő, valamint Európából négy előfordulását (Olaszország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország). A recens japán előfordulások mellett az európai adatok – az 1987-ben talált horvátot leszámítva – mind a 19. századból származnak. Az újonnan felfedezett Barcs környéki populáció a faj ötödik észlelése Európában és a hetedik az észak-amerikai térségen kívül.
-
Új montán fajok a magyar mohaflórában
16-26Megtekintések száma:892A szerzők a Központi-Bükk mohaflorisztikai kutatása során három, Magyarország területéről eddig nem ismert mohafaj előfordulását mutatták ki az ómassai Vörös-kő (Encalypta spathulata Müll.Hal.) és a Jávor-hegy (Hydrogonium croceum (Brid.) Jan Kučera, Orthothecium rufescens (Dicks. ex Brid.) Schimp.) mészkő-, illetve dolomit szikláiról. Mindhárom faj montán, alpin-boreális flóraelem, és jelenlétük a Bükk ezen részének erőteljes montán karakterét hangsúlyozza. Míg a H. croceum és az O. rufescens Európa hegyvidéki területein gyakori és elterjedt faj, addig az E. spathulata IUCN vörös listás növény (VU, sebezhető besorolással), így a Bükkben felfedezett populációja kontinens-léptékben is jelentőséggel bír.
-
A tengerparti szittyó balatoni állományainak felemelkedése és hanyatlása
3-16Megtekintések száma:221A tengerparti szittyó (Juncus maritimus Lam.) európai és észak-afrikai tengermelléki élőhelyein kívül Európa belsejében csak néhány elszigetelt ponton fordul elő. A Kárpát-medencében az 1920-as években került elő a Balaton és a Fertő tó partjáról. A Balaton térségében a vizes élőhelyek egyre ütemesebb degradálódása indokolttá tette a faj meglévő populációinak állapotfelmérését. Tanulmányunk célja a tengerparti szittyó teljes balatoni állományának felülvizsgálata és élőhelyeinek ökológiai jellemzése. Dokumentáljuk a faj társulástani viszonyait, tisztázzuk a faj előfordulásával jellemezhető növényközösségek cönotaxonómiai besorolását, valamint értékeljük a növényzet változásait a 2015 és 2024 év közötti időszakban. A tengerparti szittyó előfordulását nyolc helyszínen erősítettük meg. A felvételek többségét a Scorzonero parviflorae-Juncetum gerardii asszociációval azonosítottuk, az Astereto pannonici-Schoenetum nigricantis társulás ennél jóval ritkább. A majd egy évtized után megismételt cönológiai felvételekben csökkent a mocsári és sókedvelő karakterfajok száma, beleértve a tengerparti szittyót is, a télisás és az aranyvessző javára. A szikes rétek, mocsarak és láprét fragmentumok jóval veszélyeztetettebbek, mint a faj maga, tekintettel a pionír élőhelyeken való megtelepedési képességére. A Balaton térségében megfogyatkoztak az alkalmas élőhelyek, ezek fennmaradását korlátozza a beépítés és a másodlagos szukcesszió, az utóbbi évek súlyos aszályai pedig a vizes élőhelyek fokozott kiszáradásához vezetnek.
-
A ruházat szerepe az ember általi magterjesztésben
77-86Megtekintések száma:292A növények terjedésében egyre nagyobb szerepet játszik az ember. Emberi segítséggel olyan távolságokra is képesek eljutni a magvak, ami másképp nem volna lehetséges. A legfontosabb ember általi terjesztés típusok: a ruha, a cipő és a járművek közvetítésével történő terjedés. Ezen típusok hatása sok esetben együttesen is érvényesülhet. A ruházattal történő terjesztés során a diaspórák a ruházatra tapadnak, viszont ez főként akkor valósulhat meg, ha a magok vagy a növény egyéb részei rendelkeznek a tapadáshoz szükséges morfológiai jellegekkel (pl. horgok, szőrök, pappuszok) és a ruházat anyaga is lehetővé teszi a tapadást (pamut/nylon, vászon/pamut). Ebből kifolyólag az ember is képes lehet az állatokhoz hasonlóan magokat terjeszteni a tájban. Mindezidáig kevés vizsgálatot végeztek ebben a témakörben, ezért tanulmányunkban összegyűjtöttük azokat a kutatásokat, amelyek az emberi ruházaton történő magterjedéssel foglalkoztak. Összesen tizenkét kísérletes és terepi kutatást találtunk, melyek módszereit és eredményeit részletesen megvizsgáltuk. Az eddigi vizsgálatok alapján összesen 449 faj esetében mutatták ki a ruházaton való terjedés képességét, ezek közül 262 Magyarországon is előfordul. A magok átlagos terjedési távolsága 150 és 5000 m közötti volt, de a távolság jelentősen nőhet, ha a terjesztés során közlekedési eszközt is használunk. Az eredmények alapján a ruházattal többnyire a gyom- és inváziós növények propagulumai terjednek (az összes faj 87%-a, a Magyarországon is előforduló fajok 26%-a), amelyek súlyos károkat okoznak világszerte. Erre a problémára megoldás lehetne, ha a kiemelten értékes természetvédelmi területek látogatásakor az emberek odafigyelnének a kiválasztott ruházat típusára, ugyanis a vízlepergető lábszárvédők használata lényegesen csökkenteni tudja a magok tapadását és megelőzné a természetvédelmi szempontból nem kívánatos fajok terjesztését. További kutatásokra van szükség, hogy megoldásokat találjunk ezekre a problémákra, különösen azokban a régiókban, ahol korlátozott a kutatások száma ebben a témakörben, mint Európa, Dél-Amerika, Ázsia és Afrika.
-
A Vulpia ciliata morfológiája és magyarországi terjedésének sikere a vasúthálózat mentén
145–156Megtekintések száma:1011A Mediterráneumban elterjedt Vulpia ciliata Dumort Európa több országában, jellemzően vasutak mentén jelent meg az elmúlt évtizedekben. A fajt 2016 tavaszán észleltük először Magyarországon, a szolnoki vasútállomáson, majd néhány nappal később Budapest-Keleti pályaudvaron. A faj 2020-ban számos más dunántúli vasútállomáson is megtaláltuk, és úgy tűnik, hogy napjainkra az ország jelentős részén megtelepedett. A V. ciliata ezidáig csak a rendszeresen használt vágányok közeléből (max. 20 m-es távolságon belül) került elő, feltehetően a vasúti áruszállítással jutott be az országba, és terjedt el. A faj nálunk már meghonosodottnak tekinthető, özönfajként egyelőre még csak a vasút menti ruderális vegetációban lép fel, ahol az őshonos Vulpia myuros-t ki is szoríthatja. A faj a szőrös toklászai alapján a hasonló termőhelyen gyakori V. myuros-tól egyértelműen megkülönböztethető. Virágzása a két másik fajnál korábban, gyakran már áprilisban elkezdődik. A vizsgált morfológiai jellegek alapján (padkák száma a buga csúcsának 2 cm-es szakaszán, termések száma/füzérke, fertilis virágok aránya/füzérke, alsó és felső pelyvahossz, toklász- és szálkahossz, buga főtengelyének vastagsága a csúcsi 2 cm-es szakaszon) megállapítható, hogy a V. bromoides és V. myuros kevésbé különbözik egymástól, mint a V. ciliata e két fajtól. Feltételezhető továbbá, hogy a füzérkén belüli alacsony fertilitási arány, a toklászok pillássága összefüggésbe hozható a faj terjedési sikerével (csoportos terjedés, anemochória, zoochória, antropochória). Korai (májusi) termésérése is kedvez a vasút menti terjedésnek, ui. így a többi hasonló fajjal szemben már terméses állapotban vészelheti át a késő tavasszal kezdődő gyomirtást. A vasúthálózaton kívüli magyarországi terjedését egyelőre akadályozhatják a klimatikus viszonyok, illetve a pályatesteken kívüli, relatív előnyt kínáló szezonális gyomirtások hiánya.
-
A fenyőfagyöngy (Viscum album subsp. austriacum) elterjedése és gyakorisági viszonyai Magyarországon
89-102Megtekintések száma:3442015–2023 között gyűjtött adatok alapján bemutatjuk a fehér fagyöngy (Viscum album) kéttűs fenyőfajokon élő alfajának (subsp. austriacum) magyarországi elterjedését, gyakorisági viszonyait, továbbá vizsgáljuk az elterjedését és tömegességét befolyásoló tényezőket. Az alfaj magyarországi elterjedése a Nyugat-Dunántúlra korlátozódik, ezen belül a táj nyugati felében általánosan elterjedt, így a Vendvidék, Felső-Őrség, Kőszegi-hegység és a Pinka-sík fenyőelegyes erdőállományainak jellegzetes eleme. A Soproni-hegység szinte valamennyi (idősebb) erdei- és feketefenyő elegyet tartalmazó állományában előkerült és több helyen tömeges. Vizsgálataink alapján a taxon aktuális elterjedése Délnyugat-Dunántúlon követi az erdeifenyő őshonos elterjedésének határát, míg a Kemenesháton és a Sopron–Vasi-síkon a regionális areahatár 10–25 km-rel átlépi azt. A vizsgált erdőrészleteket faállománytípusuk szerint csoportokba soroltuk (fenyőelegyes lomberdők, lombelegyes tűlevelű [erdei-, kisebb részben feketefenyves] állományok, kultúrfenyvesek), továbbá megkülönböztettük a különálló facsoportokat és erdősávokat. A fenyőfagyöngy erdőrészleten belüli gyakorisága a lombelegyes állományokban érte el a legmagasabb arányt, sőt, négy mintaterületen tömeges, az állomány pusztulásában is jelentős szerepet játszó fertőzést regisztráltunk (Bucsu, Csepreg, Nemescsó, Tömörd). Az előfordulások számának jelentős növekedése a taxon eddigi alultérképezettségével, valamint Európa-szerte bizonyított terjedésével magyarázható. Ez utóbbit segítheti elő, hogy a domb- és síkvidéki kéttűs erdeink ellenállóképessége klimatikus okokból nagymértékben csökkent.