Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez I. (1–5)
    160–172
    Megtekintések száma:
    814

    A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikkso­rozat első részében a korpafűfélék (Lycopodiaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), varhúhájfélék (Crassulaceae), rózsafélék (Rosaceae) és kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó fajokkal foglal­kozunk. Beszámolunk a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) 2019–2024 között, települések belterü­letén (kertekben, temetőkben) megtalált példányairól. Dokumentáljuk a Magyarország területéről ko­rábban nem ismert lápi korpafű (Lycopodiella inundata) előfordulását egy Nagyhuta határában találha­tó sípályáról. Új előfordulási adatokat közlünk az úthálózat mentén terjedő sziki varjúháj (Sedum caespi­tosum) és hagymaszagú tarsóka (Thlaspi alliaceum) esetében. Több hazánkban ritka orchideafaj új előfordulásait közöljük: az adriai sallangvirágot (Himantoglossum adriaticum) a Mecsekből, a Balaton-felvidékről, a Bakonyból és a Szigetközből; a poszméhbangó (Ophrys fuciflora) subsp. holubyana nevű alfaját Veszprém megyéből és törzsalakját Zala megyéből, az erdei ujjaskosbort (Dactylorhiza fuchsii) a Mezőföldről, a füles kosbort (Orchis mascula subsp. signifera) az Észak-Alföldről.

  • Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez II. (6–22)
    233–252
    Megtekintések száma:
    380

    A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikkso­ro­zat második részében a Cephaloziaceae, Athyriaceae, Dryopteridaceae, Cystopteridaceae, Thelypteridaceae, Brassicaceae, Rosaceae, Elatinaceae, Apiaceae, Orobanchaceae, Liliaceae és Orchi­daceae családokba tartozó ritks, Magyarországon többségében védett fajokkal foglalkozunk. Beszámo­lunk a Nowellia curvifolia aktuális előfordulásáról Szlovénia Szubpannon régiójában. Bemutatunk egy páfrányfajokban (Athyrium filix-femina, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. filix-mas, Gymnocarpium dryopteris, Polystichum aculeatum) kivételesen gazdag élőhelyet a Borsodi ártérről. Közöljük a Thelypteris palustris-nak a Nagykunsági-öntöző-főcsatorna és a Keleti-főcsatorna mentén megfigyelt ál­lományait. Új előfordulási adatokat közlünk az Aethionema saxatile, a Crataegus nigra, az Elatine hunga­rica, a Sium sisarum, az Orobanche hederae, Himantoglossum adriaticum, Epipactis placentina, E. exilis, E. pseudopurpurata, E. microphylla hazai elterjedéséhez, valamint a Helosciadium repens megjelenéséhez urbanizált környezetben. A Gagea spathacea és G. bohemica új a Zempléni-hegységben, az Epipactis nor­deniorum és Epipogium aphyllum új a Mátra flórájában, a Himantoglossum calcaratum új Magyarorszá­gon. Bemutatjuk néhány orchidea faj spontán megtelepedését egy veszprémi középiskola udvarán. Emel­lett beszámolunk a Sternbergia colchiciflora virágain megfigyelt megporzó rovarokról. Két, koráb­ban té­vesen közölt adat korrigálásának is helyet adunk.

    A közleményt a Magyar Tudományos Akadémia alapításának bicentenáriuma alkalmából Hazslinszky Frigyes, Frivaldszky Imre, Láng Adolf Ferenc, Richter Aladár, Jurányi Lajos, Kanitz Ágoston, Fekete Lajos, Mágócsy-Dietz Sándor, Hollós László, Tuzson János, Gombocz Endre, Moesz Gusztáv, Lengyel Géza, Győrffy István, Jávorka Sándor, Andreánszky Gábor, Szabó Zoltán, Rapaics Raymund, Soó Rezső, Zólyomi Bálint, Máthé Imre, Ubrizsy Gábor, Jakucs Pál és Fekete Gábor botanikus-akadémikusok emlékének ajánljuk.

  • A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) I .: A „Soó Rezső Herbárium”
    142-155
    Megtekintések száma:
    479

    A dolgozat bemutatja a Debreceni Egyetem herbáriumát. A herbáriumi példányok fotózását követően a cédulákról leolvasható adatokat adatbázisban rögzítettük. Az adatbázis 2013-as állapota alapján bemutatjuk a DE herbáriumának legnagyobb részgyűjteményét, a „Soó Rezső Herbáriumot” (röviden: SRH). Az SRH Európa szinte minden országából, de főként Magyarországról és a környező országok területéről őriz mintegy 38 ezer példányt. Soó Rezső és tanítványai, valamint Polgár Sándor a legproduktívabb gyűjtők. Legnagyobb számban Hajdú-Bihar, Pest, Győr-MosonSopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területéről származnak a példányok, amelyek java részét a múlt század első felében (1930–1950) szedték. A gyűjtemény 1955–2000 között nem bővült, de az ezredfordulót követően új lendületet vett a gyűjtési aktivitás. Az SRHban számos, magyar szerző által leírt taxon originális példánya megtalálható. Az adatbázis attribútumtáblájának jelentős részét (a Magyarország mai területén gyűjtött, nem kultivált növények példányainak fő adataival) az 1. Elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk. Igény szerint a szerzők részletesebb adatokat is közölnek.

  • A talaj-magbank szerepe a magyarországi növényközösségek dinamikájában és helyreállításában
    116-135
    Megtekintések száma:
    226

    A magbank hozzájárul a növényfajok populációinak és közösségeinek fenntartásához, az élőhelyek helyreállításához, vizsgálata rávilágít a területek előtörténetére, tájhasználati múltjára, a biotikus és abiotikus tényezők változására, valamint a terület aktuális degradáltságának mértékére. Magyarországon számos vizsgálat kapcsolódik a magbankokhoz, viszont az utóbbi időben nem született a magyarországi magbank-kutatások eredményeit összegző, átfogó cikk. Célom tehát az volt, hogy összegezzem a magyarországi magbank‑kutatás eddigi eredményeit valamint rávilágítsak a téma hiányosságaira és a további kutatási lehetőségekre. Az áttekintést 49 publikáció alapján végeztem el; a legrégebbi adat 1922-ből származik, míg a legfrissebb 2015-ből. Az életképesség megállapítására alkalmazott vizsgálati módszerek közül leginkább az üvegházi és laboratóriumi csíráztatást érdemes kiemelni. A legkorábbi mezőgazdasági területek gyommagbankját vizsgáló kutatások jelentősen nagyobb magbank-sűrűséget állapítottak meg, mint a későbbiekben kutatott természetközeli gyepek teljes magbank-sűrűsége. A vizsgálatok erdőkben találták a legkisebb sűrűségű magbankot. A mezőgazdasági művelésnek vagy emberi zavarásnak kitett területeken nagyobb volt a magbank-sűrűség, mint a mezőgazdaságban nem használt területeken. A magbank legnagyobb része a felső talajrétegben helyezkedett el. A vizsgálatok során általában alacsony hasonlóságot állapítottak meg a magbank és vegetáció összetétele között, ez alapján a magbanknak elenyésző szerepe van az élőhely-restaurációban. Magbank-típus adatot nem ismerünk a magyar flóra fajainak háromnegyedénél, pedig ennek ismerete elengedhetetlen a közösségek és fajok védelme, az inváziós és adventív fajok elleni megfelelő védelem kidolgozása érdekében.