Keresés

Keresési eredmények

• PETRÁNYI GYULA BELGYÓGYÁSZ PROFESSZOR, A DEBRECENI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM INTÉZMÉNYVEZETŐ DÉKÁNJA 1953-1954

  3-22

  Paragh György

  Megtekintések száma:

  83

  Petrányi Gyula professzor az 1953/54-es tanévben az 1951-ben önállósult Debreceni Orvostudományi Egyetemet rektori hatáskörrel bíró dékánként vezette, majd 1971-74 között az egyetem klinikai rektorhelyettese volt. Fiatalon, 38 éves korában került a Debreceni Egyetemre 1950-ben, amikor a II.sz. Belgyógyászati Klinika megszervezésével bízták meg. Kezdetben a Városi Kórház Bem téri épületében indult el a munka, a klinika telepre pedig 1951 júliusában költöztek be. 1967-től 1974-ig az I. Belgyógyászati klinika igazgatója. 1983-ig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú Belgyógyászati Klinikáját vezette, egyúttal az Országos Belgyógyászati Intézet igazgatója volt. A 24 éves debreceni tevékenysége során a korábbi nemzetközi tapasztalatait is kamatoztatva új, a kor színvonalának megfelelő klinikát hozott létre. Olyan belgyógyászati ellátás alapjait rakta le, melyben megfért az integratív szemlélet és a subdiszciplináris specializáció. Nagyszámú kiadást megélt belgyógyászati tankönyvei orvosgenerációk tudását és szakmai munkáját alapozták meg.  Tevékenysége meghatározó volt a debreceni klinikai ellátás korszerűsítésében: az Ő nevéhez fűződik az Immunológiai Laboratórium, az Izotóp Laboratórium, a Belgyógyászati Klinika Intenzív Osztályának, az Endoszkópos Laboratóriumnak, a Művese Állomásnak kialakítása, a Központi Klinikai Kémiai Laboratórium alapjainak letétele. Tudományos területen az abban az időben úttörőnek számító immunológiával foglalkozott és akadémikusként megteremtette ennek a területnek hazánkban a klinikai alapjait. Egyetem vezetői tevékenységét az oktató, gyógyító és kutatómunka színvonalának szisztematikus és minőségi fejlesztése határozta meg. Dékánként és klinikai rektorhelyettesként jelentős szerepe volt abban, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem a többi magyar orvosképző egyetem számára is példaként szolgált.

• KESZTYŰS LÓRÁND KÓRÉLETTAN PROFESSZOR, AZ 1951-BEN FÜGGTLENNÉ VÁLT DEBRECENI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEMNEK DÉKÁNKÉNT ELSŐ VEZETŐJE, MAJD KÉTSZER (1959-1963, 1967-1973) ANNAK REKTORA

  24-66

  Csaba Béla

  Sipka Sándor

  Muszbek László

  Fésüs László

  Megtekintések száma:

  141

  Kesztűs Lóránd 1951-ben dékánként első vezetője lett a Debreceni Tudományegyem Orvostudományi Karából alakult Debreceni Orvostudományi Egyetemnek, amely még két időszakra (1959-1963, 1967-1973) rektorának választotta. Meghatározó szerepe volt az új intézmény intézetei és klinikái infrastruktúrális bővítésében, a növekvő hallgatói létszámú orvosképzés korszerűsítésében, a tudományos kutatások eredményességének növelésében, a regionális és országos szakmai tekintélyű klinikai betegellátás fejlesztésében, a centralizált pártállami politikai rendszer korlátai között  teljesítmény alapú, demokratikus intézményirányítás kialakításában. Nemzetközileg elismert kutatási eredményeivel és tudománypolitikai tevékenységével a hazai immunológiai és allergológiai kutatások megalapozója. A Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Intézetalapító és szervező, tankönyvírói és iskolateremtő munkásságával a kórélettan korszakos jelentőségű professzora. Barátságos, közvetlen és nyitott személyiségének fontos szerepe volt az eredményes, sikeres  munkát biztosító intézeti és egyetemi alkotó légkör megvalósulásában. Életpályájának bemutatása volt közvetlen munkatársa monográfiáján alapszik és tartalmazza három másik professzor (ketten korábbi rektorok) visszaemlékezését.

• 100 ÉVES A DEBRECENI EGYETEM ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR ANATÓMIAI, SZÖVET- ÉS FEJLŐDÉSTANI INTÉZETE

  175-202

  Antal Miklós

  Megtekintések száma:

  131

  A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézete, a Debreceni Akadémiai Bizottság Idegtudományi, Sejt- és Fejlődésbiológiai Munkabizottságával közösen ünnepi ülést rendezett az Intézet megalapításának 100 éves évfordulójának tiszteletére. Az ünnepi ülésre a Debreceni Akadémiai Bizottság nagy előadótermében került sor 2021. október 14-én 14:00 órai kezdettel. Dr. Mátyus László, egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar dékánja, és Dr. Reglődi Dóra egyetemi tanár, a Magyar Anatómus Társaság elnöke ünnepi köszöntői után az intézet jelenlegi és volt munkatársai idézték fel az intézet 100 éves történetét, és emlékeztek az intézetben eltöltött évek boldog pillanataira, az intézet inspiráló tudományos atmoszférájára. Az intézet volt munkatársai beszámoltak arról is hogyan alakult az életük, tudományos munkásságuk miután elkerültek az intézetből. A következőkben röviden összefoglalva ismertetjük az ünnepi ülésen elhangzott előadásokat az ülés programjának sorrendjében.

• ÁLLANDÓ ÉRTÉKEK EGY VÁLTOZÓ VILÁGBAN – 35 ÉVES A SÁNTHA KÁLMÁN SZAKKOLLÉGIUM

  242-352

  Baráth Benjámin Regő

  Nagy László

  Megtekintések száma:

  298

  A hallgatói szervezetek, klubok és szövetségek mindig sajátos és gyakran meghatározó színfoltjai az egyetemeknek itthon és külföldön is. Ezek célja és esetenként feladata is, hogy kiegészítsék a reguláris oktatás által le nem fedett és/vagy ortodox módon le nem fedhető  hallgatói igényeket és szakmai aktivitási területeket. A hazai felsőoktatás és különösen az orvosképzés struktúrája a szakmai előadások, szemináriumok, gyakorlatok szigorúan szabályozott keretei között szerveződik, ami sokak véleménye szerint nem ad kellő teret a dinamikusan változó hallgatói igények, ezzel a legújabb szakmai trendek és technológiák, társadalmi kérdések maradéktalan kielégítésére. Továbbá a feszített tanrend talaján, idő hiányában sokszor nincs lehetőség a gyorsan változó világunk kihívásaira való azonnali reflexióra, azok megélésére, feldolgozására. Ezen nyilvánvaló feszültség feloldását, valamint a hallgatói és oktatói igények kielégítését szolgálják a Tudományos Diákkör és különböző hallgatói kezdeményezésű szervezetek. Ezek közül emelkedik ki nézetünk szerint a Sántha Kálmán Szakkollégium, ami 35 éve létezik változó, főnix módjára meg-megújuló formában a Debreceni Egyetemen illetve jogelődjein. Ebben a visszaemlékezésben a medikus hallgatókat tömörítő Sántha Kálmán Szakkollégium kialakulásának és működésének történetét kíséreljük meg összefoglalni, saját tapasztalataink, archivált dokumentumok, valamit korábbi és jelenlegi tagok részletes beszámolói alapján.

   

• FORNET BÉLA ORVOSPROFESSZOR, A DEBRECENI TUDOMÁNYEGYETEM 1947-48. TANÉVI RECTOR MAGNIFICUSA

  4-13

  Paragh György

  Mudrák József

  Megtekintések száma:

  216

  Dr. Fornet Béla Professzor a Debreceni Egyetem iskolateremtő professzora aki, aki közvetlenségével meghitt légkört teremtett nemcsak a klinikáján, hanem a rektori időszak alatt az Egyetemi Tanácsban is. Török István teológiai dékán megemlékezése szerint „felismerve a társadalmi átalakulás szükségességét rektori tevékenysége alatt a korábbi öröklött formák rovására nagyobb engedményeket tett, mint bármely rektor elődje”. Az előrelátása, közvetlensége eredményeként a betegek bizalmán kívül rektori tevékenysége során mind a diákság, mind a professzorok bizalmát élvezte. Kiemelkedő szakmai munkájának elismeréseként a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kara Fornet Béla Emlékérmet alapított. Ezzel is elősegítve azt, hogy a Kar fejlődése szempontjából meghatározó iskolateremtő professzora a jelen nemzedékének is példát mutatva hozzájáruljon a ma jelentkező kihívások megfelelő kezeléséhez

• 100 ÉVES A DEBRECENI EGYETEM BŐRGYÓGYÁSZATI KLINIKÁJA

  131-153

  Szegedi Andrea

  Megtekintések száma:

  74

  A Debreceni Egyetem Bőrgyógyászati Klinikája 2021-ben ünnepelte megalakulásának 100. évfordulóját. A 2021-es esztendő azonban a COVID pandémia miatt nem tette lehetővé számunkra, hogy ezt a jeles évfordulót kellőképpen meg tudjuk ünnepelni, így a Centenárium tiszteletére rendezett ünnepi ülés és egy összefoglaló közlemény 2023 tavaszán került megszervezésre, illetve készült el. Ezen áttekintő közlemény beszámol a Bőrgyógyászati Klinika elmúlt 100 évéről, röviden bemutatja a klinikán végzett betegellátás, oktatás és kutatás fejlődésének fő lépéseit, emléket állít a korábbi munkatársak és vezetők munkásságának, valamint lehetőséget ad az Egyetem minden dolgozójának és az érdeklődő olvasóknak is, hogy betekintést nyerjenek a debreceni bőrgyógyászat orvostörténetileg is érdekes több mint százéves időszakába.

• SZOBORAVATÓ BESZÉD – PROF. DR. SZABÓ GÁBOR (2020. október 28.)

  261-263

  Bíró Sándor

  Megtekintések száma:

  133

  2020 októberében a Debreceni Egyetem klinikai telepén szobrot avattak Prof. Dr. Szabó Gábor tiszteletére, akinek úttörő szerepe volt a az orvosi biológia, majd orvosi genetika oktatásának debreceni és hazai megszervezésében. A professzor személyiségét, legfőbb kutatási eredményeit és nemzetközi elismertségét egyik volt tanítványa elevenítette fel beszédében.

• BODNÁR JÁNOS ORVOSI VEGYTANI PROFESSZOR, A DEBRECENI M. KIR. TISZA ISTVÁN-TUDOMÁNYEGYETEM 1943-44. TANÉVI RECTOR MAGNIFICUSA

  3-10

  Mudrák József

  Megtekintések száma:

  198

  Bodnár János, az Orvosi Vegytani Intézet igazgató professzoraként nemcsak az első éves orvostanhallgatókat oktatta, hanem – természettudományi kar híján – a bölcsészkaron lévő tanárképzésbe is bekapcsolódott vegytan szakos tanárjelöltek és kémiából doktorálni vágyók képzésével szakelőadóként. Az 1943/44-es tanévben viselte a debreceni egyetem rektori tisztét, amelyet a háborús körülmények tettek nehézzé. A következő 1944/45-ös tanévben a távollévő és a harcok miatt Budapesten rekedt új rektor, Hankiss János helyett rektorhelyettesként vezette újra az egyetemet, főként a háborús károk ideiglenes rendbehozatalára és az oktatás feltételeinek biztosítására koncentrálva.

• A DEBRECENI NEUROLÓGIAI KLINIKA TÖRTÉNETE

  234-252

  Oláh László

  Megtekintések száma:

  107

  A Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1921-ben indult az orvosképzés. Az Elme- és Idegkórtani Klinika az akkori Magoss György téren (a jelenlegi Bem tér) kezdte meg működését 1921-ben Benedek László vezetésével. A klinika 1927-ben költözött be új épületébe a Nagyerdőre. Benedek Lászlót 1937-ben Somogyi István, majd 1938-ban Sántha Kálmán követte. Sántha fő érdeme az idegsebészeti eljárások meghonosítása, az idegsebészeti osztály kialakítása volt. Koholt politikai vádak alapján elítélték, s 1951-ben Balassagyarmatra száműzték. Bár 1956-ban rehabilitálták, a debreceni klinikára már nem tudott visszatérni. Míg Sántha Balassagyarmaton dolgozott, a klinikát Rusz Sándor vezette.1957 és 1967 között Juhász Pál lett a klinika igazgatója, aki neurosis osztályt és EEG laboratóriumot létesített. 1969-ben Molnár László kapott megbízást a klinika irányítására. Felismerve, hogy a stroke népbetegség, Molnár Professzor cerebrovascularis osztályt létesített Európában másodikként. Molnár professzort Csiba László követte, aki 1992 és 2017 között irányította a klinikát. Vezetése idejére tehető a Neurológiai és Psychiatriai Klinika szétválása 1992-ben, valamint a Neurológiai Klinika átköltözése az Auguszta telepre 2007-ben. Csiba Professzor kiváló stroke központot alakított ki, elévülhetetlen érdeme volt a reperfúziós eljárások meghonosításában. Jelenleg a Neurológiai Klinikát Oláh László vezeti.

• 50 ÉVE JELES ESEMÉNYT RENDEZETT A DEBRECENI STOMATOLÓGIAI KLINIKA

  221-228

  Kelentey Barna

  Megtekintések száma:

  159

  50 éve, 1970. július 14-17. között jeles eseménynek adott otthont a Debreceni Orvostudományi Egyetem. Az Európai Káriesz Kutató Társaság (ORCA) itt tartotta meg 17. kongresszusát. Ezzel fejezte ki tiszteletét Adler Péter professzor, a debreceni Stomatológiai Klinika igazgatójának tudományos tevékenysége iránt, aki jelentős eredményeket ért el a fluoridok kutatásában és abban az évben ünnepelte 60. születésnapját. Kb. 200 regisztrált résztvevő jött el a világ minden tájáról, ebből 32 volt a hazai résztvevők száma. A 48 előadásból 5 volt magyarok által prezentált (2 debreceni). A Caries Research neves szaklap teljes szerkesztőbizottsága is jelen volt az eseményen. A hazai fogászat első olyan rendezvénye volt ez a nemzetközi kongresszus, melyet először tartottak egy szocialista országban és még évtizedek múlva is sok elismert kutató idézte fel a debrecenben eltöltött napok kedves emlékét.

   

• SZODORAY LAJOS BŐRGYÓGYÁSZ PROFESSZOR, A DEBRECENI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM DÉKÁNJA 1952-1953.

  3-24

  Szegedi Andrea

  Megtekintések száma:

  144

  Szodoray Lajos professzor az 1952-1953-as tanévben az önállósuló Debreceni Orvostudományi Egyetemet rektori hatáskörrel bíró dékánként vezette, majd 1954-1955-ben az egyetem tudományos dékánhelyettese, 1961-1964 között pedig tudományos rektorhelyettese volt. Fiatal éveiben céltudatosan készült fel arra a feladatra, melyet később valóban ki is jelölt számára a sors. Megszervezte az ország egyik vezető bőrgyógyászati klinikáját, kialakította az intézetben a széleskörű elméleti alapokra épülő kiváló klinikai betegellátás, a magasszintű oktatói és kutatói munka megfelelő feltételeit. Szodoray Lajos a magyar bőrgyógyászati szakma iskolateremtő alakja, nemzetközi hírű tudós, színes, melegszívű egyéniség volt. Nevéhez fűződik számos bőrgyógyászati kórkép első hazai észlelése és közlése, valamint rendkívüli érdemei voltak a tankönyvírás terén is. A sors a magyar orvostudomány javára hosszú alkotó élettel, páratlan munkabírással, dinamizmussal, egész életen át tartó lankadatlan szorgalommal és kitartással ajándékozta meg. Több évtizedes tanszékvezetői, egyetemi tanári tevékenysége mellett az egyetemen betöltött vezetői tisztségek tették teljessé szakmai életét.

• 100 éves a debreceni orvosképzés-I. Az általános orvostudományi kar. Az intézetek és a tanszékek története-II. Az általános orvostudományi kar professzorainak életrajza

  228-232

  Barta János

  Megtekintések száma:

  197

  Negyedszer jelent meg  debreceni orvosképzés történetét feldolgozó összefoglaló munka.

• A budapesti tudományegyetem Orvostudományi Karának története 1872–1945

  Molnár László

  Megtekintések száma:

  166

  A tanulmány célja, hogy bemutassa a budapesti tudományegyetem Orvostudományi Karának történetét
  1872-től kezdve egészen 1945-ig. A tanulmányi rendszer korszerűsítésnek bemutatása után rátérünk az infrastruktúra bővítésére, elsősorban a klinikák rendszerének kiépítésére. Az egyetem nagy hangsúlyt fektetett a személyi állomány fejlesztésére, létrejött a „pesti orvosi iskola”, új tanszékeket hoztak létre (pl. közegészségügy),
  nagy tantárgyakból párhuzamos tanszékeket hoztak létre, jelentősen növekedett a hallgatói létszám.
  Az első világháborúban tanárok és diákok is vállaltak frontszolgálatot. Az országban állandósult az
  orvoshiány, ezt a női hallgatók felvételével próbálták ellensúlyozni. A háború után a frontról visszatérő
  hallgatók, illetve a pozsonyi és kolozsvári menekült egyetemek hallgatóinak elhelyezése okozott nehézséget.
  A numerus clausus a nők és az alkalmatlan hallgatók létszámának csökkentését érte el. Az 1929-es gazdasági
  válság komoly megszorításokat hozott, ami a létszámcsökkenésben és tanszékek bezárásában mutatkozott
  meg. A két világháború közötti időszak mégis sikeres volt, mert nemzetközileg elismert iskolák működtek
  itt. Ebben az időszakban jöttek létre az egyetemi bajtársi szövetségek is. A második világháború alatt
  részben kiürítették a klinika telepeket és vidékre költöztették azokat. Budapest ostromát az egyetemi épületek,
  a diákság és a tanárok is megsínylették.

• A DEBRECENI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM EGÉSZSÉGÜGYI FŐISKOLA ALAPÍTÁSA ÉS ELSŐ HÚSZ ÉVÉNEK MÉRFÖLDKÖVEI

  253-278

  Fábián Gergely

  Megtekintések száma:

  126

  A tanulmány áttekinti az Egészségügyi Főiskola alapításának körülményeit és az első két évtized dinamikus fejlődését. Ebben az időszakban, széleskörű hazai és nemzetközi összefogással, a főiskolán négy olyan képzés indult el, amelyek korábban nem léteztek Magyarországon, illetve több olyan szak, amelyeken csak Budapesten lehetett diplomát szerezni. A főiskola megalapítása és fejlesztése részét képezte annak az országos koncepciónak, amely a kilencvenes években az egészségügyi szakdolgozók felsőfokú képzésének kialakítását, illetve bővítését célozta meg. Az első húsz évben a főiskolán hat új szak indult el, majd a kétezres évek végén már mesterszakot is indíthatott az intézmény.A dinamikus képzésfejlesztés eredményeképpen már a kilencvenes évek végére jelentősen nőtt a hallgatói létszám, a főiskola jelentős helyhiánnyal küzdött, így 1997-től egyre intenzívebbé váltak az infrastrukturális fejlesztések is. Régi-új épületek átvételével és létrehozásával jelentősen, több ezer négyzetméterrel bővült a tanügyi épületegyüttes, illetve létrejött a főiskola felújított kollégiuma is.A képzésfejlesztés dinamikáját kissé megtörte, illetve lelassította a kétezres évek felsőoktatási átalakulása, az egyetemi integráció elindítása és viharai, a Bologna-rendszer bevezetése, és az ezzel járó strukturális átalakítások. A főiskola sikerrel vette az akadályokat, igyekezett kihasználni az új rendszerből adódó lehetőségeket, a kétezres évektől új alapszakokat, specializációkat és mesterszakot indított, köztük olyanokat is, amelyek korábban nem léteztek hazánkban. Az első húsz év történetének áttekintése elválaszthatatlan Dr. Lukácskó Zsolt személyétől, aki a főiskola alapító főigazgatója volt, majd a karrá nyilvánítást követően egészen 2007-ig első dékánja.  

• Egy különös debreceni diákfogadalom -A Tisza István Internátus 17-es szobájában lakó hallgatók 1925. december 15-én egymásnak tett ígérete

  157-161

  Mudrák József

  Megtekintések száma:

  157

  Ritka forrásnak számít a történettudományban, amikor egy dokumentum néhány ember egymásnak tett ígéretét örökíti meg. Még érdekesebbé tesz egy ilyen forrást, ha szobatársak esküjéről van szó. 1925. december 15-én Debrecenben, a Tisza István Internátus 17-es szobájában lakó öt diák, akik évek óta együtt töltötték mindennapjaikat, úgy döntöttek, hogy fogadalmat tesznek. Írásba foglalták, hogy hat év múlva, pünkösd napján találkozni fognak Budapesten, a Gellért Szálló halljában. A fogadalom szövege pontosan tükrözi a kort, amelyben keletkezett és azt a „neobarokk” társadalmat, amely az 1920-as éveket jellemezte. Azt, hogy a találkozóra 1931-ben sor került-e, nem tudhatjuk, de a szobatársak szoros barátságából joggal következtethetünk arra, hogy igen. A most közlésre kerülő fogadalom nagyon ritka és különösen értékes forrása a két világháború közötti hallgatói életnek.

• A BUDAPESTI PHILOLÓGIAI TÁRSASÁG VEZETŐSÉGE (1874-1948)

  197-228

  Mudrák József

  Megtekintések száma:

  162

  A németországi mintára szervezett, 1874-1948 között létező Budapesti Philológiai Társaság hét évtizedes fennállása alatt összefogta a klasszika-filológiával és a modern filológiával foglalkozó szakembereket Magyarországon. Tagjai között voltak az összes ókori tudományokat vagy modern nyelveket és irodalmakat oktató professzorok és a középiskolai tanárok közül azok, akik komolyabban érdeklődtek ezen tudományok iránt. Folyóiratában, az Egyetemes Philológiai Közlönyben szinte az összes ilyen szakember publikált. A tanulmány a társaság vezetőségét mutatja be napra pontos adatokkal, nagyrészt a folyóiratban közölt közgyűlési jegyzőkönyvek alapján. A társaságnak voltak magyar és külföldi tudósokból tiszteleti tagjai is, legismertebb közülük Achille Ratti, a későbbi XI. Pius pápa.

• LAMPÉ LÁSZLÓ PROFESSZOR SZAKMAI ÉLETMŰVE

  207-220

  Tóth Zoltán

  Megtekintések száma:

  148

  Életének 92. évében 2020. november 30-án Debrecenben elhunyt a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának volt igazgatója Lampé László (1929-2020) emeritus professzor. Távozásával személyében a szülész- nőgyógyász társadalom egyik kiemelkedő hazai, nemzetközi szinten is elismert, megbecsült, gyógyító orvosát, tanítómesterét, szakmai tekintélyét veszítettük el. Eredményes, értékekben gazdag, változatos, egyáltalán nem szokványos szakmai életművének bemutatása során ismertetésre kerülnek tanulmányai, klinikai aktivitása, intézetvezetői tevékenysége, a modern hazai szülészeti ellátás megteremtése, a bizonyítékokon alapuló orvoslás bevezetése. Előadásai, tankönyvei, tanfolyamok, kongresszusok szervezése, hazai és nemzetközi kapcsolatok, tudományos kollaborációk, a különböző bizottságokban kifejtett szakmapolitikai aktivitása, iskolateremtése nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a klinika hagyományait megőrizve, azt a régió és hazánk vezető, nemzetközileg elismert intézetévé fejlesztette. Orvostörténeti írásaival elődeink tiszteletét ápolta. Életművének megbecsülését a felsorolt kitüntetései, elismerései, a környező országok szakmai társaságai által adományozott tiszteletbeli tagságok bizonyítják. Életét a család, a szülőnők, a betegek, a kollégák, a szakma, az egészségügy iránti alázatos elkötelezettség jellemezte.

• A MAGYAR HERALDIKAI ÉS GENEALÓGIAI TÁRSASÁG VEZETŐSÉGE (1883-1951)

  191-206

  Mudrák József

  Megtekintések száma:

  203

  Magyar történészek egy csoportja báró Radvánszky Béla vezetésével 1883-ban hozta létre a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot, amely a történelmi segédtudományok (elsősorban családtörténet, címertan, pecséttan) művelőit fogta össze. Folyóiratuk, a Turul évente többször is megjelent. A társaság és annak vezetősége néhány tudományos kutató mellett mecénás főurakból, amatőr családtörténészekből és levéltárosokból állott. A II. világháború után a politikai támadások és az anyagi források miatt ellehetetlenült és 1951 elején megszűnt. A családtörténet és a címertan tiltott tudománnyá vált évtizedekre a kommunista rezsim alatt. A tanulmány a társaság vezetőségét mutatja be napra pontos adatokkal, nagyrészt a folyóiratban közölt közgyűlési jegyzőkönyvek alapján.