Keresés

Keresési eredmények

• A városi zöldterületek pozitív hatása a demenciával élők és gondozóik jóllétére

  72-73

  Fekete Márta

  Frankó Luca

  Pataki György

  Kiss Veronika

  Megtekintések száma:

  250

  2021 tavaszán az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontja és a Budapesti Corvinus Egyetem közötti hároméves pályázati együttműködés tette lehetővé interdiszciplináris kutatásunk megvalósulását. Empirikus kutatásunk célja annak feltérképezése volt, hogy a városi zöldterületeken tett séta hogyan járul hozzá a demenciával élő betegek és az őket gondozó családtagjaik jóllétének megőrzéséhez.

  Módszer
  A kutatás során többféle módszertant alkalmaztunk a téma vizsgálatára. Először egy sétainterjút végeztünk a gondozó-gondozott diádokkal, majd a gondozó hozzátartozók 1 hónapon keresztül naplót vezettek a sétáik alatti történésekről, élményeikről. A naplózás kvalitatív módszertanát egy rövid kérdőív formájában kvantitatív mérési módszerrel is kiegészítettük.

  Előadásunkban elsődlegesen a kvantitatív eredményeket mutatjuk be, illetve az ezeket alátámasztó napló bejegyzésekből szemezgetünk. A kutatótársnak tekintetett gondozó hozzátartozókkal legvégül egy fókuszcsoportos beszélgetést folytattunk, ahol prezentáltuk a kérdőív eredményeit, és ezekről kértük véleményüket, mintegy megerősítés vagy elvetés céljából.

  A vizsgálatban való részvételt vállaló 3 gondozó-gondozott diád 2021 április-májusban folytatta a kutatás keretében a sétákat, 4 héten keresztül, heti 3 alkalommal. Összesen 39 séta adatait dolgoztuk fel.

  Eredmények
  Az eredmények azt igazolták, hogy a séta mind a gondozottak, mind a gondozók esetében szignifikáns javulást eredményezett a mentális állapot és hangulat tekintetében, illetve a kettejük együttműködésének alakulásában. A kvantitatív eszközzel detektált változást pedig a naplóbejegyzések szöveges tartalmai is alátámasztották, illetve magyarázták.

  Kutatásunk egyediségét a módszertanok vegyítése, jelentőségét pedig az adja, hogy hazai mintán támasztja alá a városi zöldterületek egészségmegőrzésben betöltött szerepét krónikus betegek és családtagjaik körében. Fő üzenetünk, hogy a természetben eltöltött idő, séta egy alacsony költségű, általánosan pozitív hatású, relatíve könnyen és sokak számára elérhető, mégis nagy hatású jóllét növelő intervenció.

• Az időskori szegénység társadalmi arcai Magyarországon

  Talyigás Katalin

  Megtekintések száma:

  66

  Az időskori szegénység Magyarországon egyre fontosabb társadalmi kérdés, amely nem pusztán jövedelmi hiány, hanem többszörös depriváció: anyagi nélkülözés, egészségromlás, lakhatási bizonytalanság, digitális hátrányok, társas kapcsolatok gyengülése és elmagányosodás formájában jelenik meg, különösen a nők, vidéken élők, egyedülállók és alacsony iskolai végzettségűek körében.

  A tanulmány célja bemutatni az időskori szegénység formáit, hozzájáruló társadalmi tényezőit (pl. rendszerváltás hatásai, életpálya-törések, családi támogatás csökkenése), valamint azt vizsgálni, hogy helyi, közösségi és szakmapolitikai beavatkozások hogyan mérsékelhetik a kockázatot, biztosítva a méltó, biztonságos és részvételre épülő időskort.

  A vizsgálat elemző-deszkriptív módszerrel készült, hazai (KSH, 2024) és nemzetközi (Eurostat, 2024; Eurofound, 2022) statisztikák, szakirodalom (pl. Albert & Dávid, 2019; Walker & Zaidi, 2020) és esettanulmányok (pl. panelban élő idős hölgy mindennapi lemondásai) feldolgozásával, EU-jogi keretek (Alapjogi Charta) integrálásával.

  A 65+ korosztály 20,3%-a szegénység- vagy kirekesztődéskockázatban (EU-átlag: 17,2%), súlyos depriváció 9% (EU: <5%), >430 ezer fő <140 ezer Ft/hó nyugdíjjal; alacsony digitális használat (35-40%, EU: 65%), egészségi mutatók (5,3-6,5 év egészségben); ezek halmozódva rejtőzködő szegénységet erősítenek: gyógyszerek halasztása, közösségi visszavonulás, stressz és izoláció.

  A válaszok több szintűek: közösségi programok fejlesztése (klubok, önkéntes hálózatok), digitális kompetenciafejlesztés (tanfolyamok, segítői programok), célzott támogatások (lakhatás, rezsi), egészségmegőrzés (prevenció, age-friendly települések) és helyi adatgyűjtés szükséges a láthatatlan szegénység felismeréséhez és a társadalmi kohézió erősítéséhez.