Keresés

Keresési eredmények

• Javaslatok a vidéki közösségekkel való együttműködésre

  208-214

  Herbály Katalin

  West David

  Megtekintések száma:

  95

  A fejlett országok vidéki térségeiben élő emberek többnyire magányosak. Ez a jelenség független attól, hogy munkanélküliek, alulképzettek vagy van munkájuk és családjuk is. Mindez adódhat abból is, hogy a vidék kevesebb szórakozási-és kulturális lehetőséget kínál az ott élőknek. Ha viszont ezek az emberek lehetőséget kapnak a helyi közösségek munkájában való részvételre, akkor majd várhatóan hasznos tagjai lesznek mind a társadalomnak, mind pedig az egyháznak. A szerzők két országot képviselnek (az Amerikai Egyesült Államokat és Magyarországot). Nyilvánvaló, hogy az amerikai vidéki közösségek hatékonyabban működnek, mint a magyarok. Ha segítünk az embereknek megtalálni a nekik megfelelő közösségi feladatot, akkor ezáltal a későbbiekben fontosnak érzik majd magukat. A tanulmány néhány hasznos tanáccsal szolgál, illetve már megvalósult jó gyakorlatot tesz közzé, amelyek alkalmazását követően a jövőben eredményesebben dolgozhatnak a vidéki közösségek. A javaslatok a következők: minden közösségnek legyen saját logója vagy szlogenje (esetleg mindkettő), rendszeresen végezzenek kérdőíves felmérést a helyi lakosok körében, legyen egy helyi útikalauz, támogassák a helyi hagyományőrzést, mindenkinek legyen lehetősége a közösségi részvételre és a továbbtanulásra, valamint mutassák be a más térségekben alkalmazott ,,jó gyakorlatokat” is.

• A szolnoki vár egykori alagútjai nyomában - Adalékok egy elfeledett régészeti ásatás történetéhez a szolnoki várban 1934/35-ben

  72-83

  Bagi Gábor

  Megtekintések száma:

  81

  Szolnokon az elmúlt évszázadokban gyakorta visszatérő hír volt, hogy a vár alatt középkori  alagutak húzódnak. Végül 1934-ben a Szolnoki Művésztelep (a Pólya testvérek, Chiovini Ferenc, Jancsó Lajos igazgató) ásatást kezdeményezett a helyzet tisztázására. A munkák 1935. május végi lezárásakor jelezték,
  hogy a várplébánia kertjében 6—700 éves templom maradványaira bukkantak, és az alagút lejáratának vélt üreg a templom kriptája lehetett. A plébános azonban a munkákat leállíttatta, mivel a templom oldalfalára épült plébánia épületét féltette. Feltételezhetően az ásatás dokumentációja a Művészeti Egyesület anyagával együtt 1944-ben semmisült meg. Az amatőr ásatás régészeti azonosításával az 1973-as feltárások során nem foglalkoztak, és
  napjaink szolnoki régészei már nem is tudnak az egykori eseményekről. Az adatokat összevetve azonban kitűnik, hogy a két feltárás egyazon régészeti objektum (a török kori dzsámi és a régi góti kus keresztény templom) két eltérő felét érintett e, és így az egybe tartozik. Amikor a helyi média szolnoki oszmán-török épületek esetleges helyreállításáról beszél, nem felesleges az ásatás elemzése, mivel a maradványok könnyen Szolnok legrégibb ismert épületét rejthetik.