Keresés

Keresési eredmények

• A diabétesz előfordulási gyakorisága és a gazdasági fejlettség közötti kapcsolat vizsgálata

  155-169

  András Kaibás

  Klára Bíró

  Boruzs Klára

  Megtekintések száma:

  21

  A cukorbetegség világszerte egyre nagyobb egészségügyi kihívást jelent, előfordulásának növekedése pedig gyakran együtt jár a gyors gazdasági fejlődéssel. Kutatásunk célja az volt, hogy feltárjuk a gazdasági jólét és a diabétesz közötti kapcsolatot, valamint megvizsgáljuk, igazolható-e a Kuznets-hipotézis, miszerint a gazdasági növekedés egyes egészségügyi problémákra is gyógyírt jelenthet – jelen esetben a cukorbetegségre. Elemzésünk a European Health for All (HFA-DB) adatbázisán alapult, ahol az aggregált adatok feldolgozása után másodfokú görbéket illesztettünk és determinációs együtthatókat számoltunk. A vizsgált országokban a vizsgálati időszak alatt mindenhol nőtt a cukorbetegség előfordulása, párhuzamosan az egy főre jutó GDP növekedésével. Ez a tendencia a Világbank által magas, felső-közép és alsó-közép jövedelmi kategóriákba sorolt országokban egyaránt érvényesült. A determinációs együtthatók R²=0,95 és 0,81 között mozogtak, ami erős korrelációt jelez a gazdasági teljesítmény és a diabétesz prevalenciája között. Hat ország – Portugália, Csehország, Türkmenisztán, Görögország, Kazahsztán és Izland – esetében az átlagtól való szignifikáns eltérést figyeltünk meg. Portugáliában és Csehországban a cukorbetegség előfordulása lényegesen magasabb volt, míg a másik négy országban alacsonyabb volt a gazdasági fejlettséghez képest. Különös figyelmet érdemelnek azok az országok, ahol a diabétesz aránya csökkenő tendenciát mutatott – ezek példaként szolgálhatnak más államok számára a gazdasági teher mérséklésében. Jövőben érdemes kutatásokat végezni annak feltárására, hogy a magas GDP ellenére milyen társadalmi, környezeti vagy egészségpolitikai tényezők járulnak hozzá ehhez a kedvező alakuláshoz. Lényeges cél, hogy a gazdasági gyarapodás ne járjon együtt a cukorbetegség terjedésével, hiszen ez a betegség jelentős anyagi és egészségügyi terhet ró nemcsak az államra, hanem az egyénekre is – a betegek egészségügyi kiadásai átlagosan kétszer-háromszor magasabbak, mint azoké, akik nem érintettek..

• Orvos-beteg és az egészségügyi team kommunikációja a Visegrádi országokban – általános irodalmi áttekintés

  45-56

  Pozsgai Éva Julianna

  Bíró Klára

  Megtekintések száma:

  334

  A tanulmány célja az volt, hogy egy általános szakirodalom kutatáson és elemzésen keresztül megvizsgálja és összehasonlítsa az orvos-beteg, valamint az egészségügyi team-en belüli kommunikációval kapcsolatos preferenciákat, az egészségügyi team-en belül a kommunikációs készségekkel kapcsolatos attitűdöket a Visegrádi országokban. Mind a négy vizsgált országban készültek önálló empirikus kutatásokon alapuló publikációk, azonban egységes, validált kérdőív használatán alapuló, összehasonlító elemzést Bányai és munkatársai 2021-ben végeztek. Kutatásukból kiderült, hogy a nem, az életkor, az iskolai végzettség és a rossz egészségi állapot meghatározza az orvos-beteg kommunikáció minőségének megítélését a betegek részéről mindegyik országban. Az egészségügyi teamen belüli kommunikáció egyéni-, hívatás béli- és rendszer korlátokkal sújtott. A kommunikációs készségek fejlesztése hozzájárul az egészségügyi dolgozók körében a deperszonalizáció és kiégési szindróma megelőzéséhez, valamint a kommunikációs készségek elsajátításának jól megtervezett folyamata a szakápolók pozitív hozzáállását eredményezheti. Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon az egészségügyi ellátás különböző szintjein végzett önálló kutatások eredményei szerint a betegek elvárták a pontos, egyértelmű tájékoztatást a betegségükről, a kezelésük módjáról, a szakértelmet, a kezelés hatékonyságát. Az egészségügyi szolgáltatásokkal akkor voltak elégedettek, ha a jó kezelést a beteg állapotáról szóló egyszerű tájékoztatás, érthető és hozzáférhető magyarázat követte a hozzátartozóknak. Az egészségügyi személyzet kommunikációs készségei gyenge pontokként kerültek megjelölésre, a kommunikációs készségek fejlesztése a szakember képzésben háttérbe szorult. A betegközpontú egészségügyi ellátórendszer megvalósulása érdekében hatékony humán erőforrás programok kidolgozása szükséges. Ezek feltétele az egészségügyi kommunikáció területén végzett további kutatások. Javasolható a PPOS kérdőív használata, mellyel felmérésre kerülhetnek és összehasonlíthatóvá válnak mind a négy ország egészségügyi szakember társadalmának kommunikációval kapcsolatos attitűdje az egészségügyi ellátás különböző szintjein.