Folyóiratcikk

Orvos-beteg és az egészségügyi team kommunikációja a Visegrádi országokban – általános irodalmi áttekintés

Megjelent:
2025-01-28
Szerzők
Megtekintés
Kulcsszavak
Hogyan hivatkozzuk
Kiválasztott formátum: APA
Pozsgai, Éva J., & Bíró, K. (2025). Orvos-beteg és az egészségügyi team kommunikációja a Visegrádi országokban – általános irodalmi áttekintés. Economica, 16(1-2), 45-56. https://doi.org/10.47282/economica/2025/16/1-2/14677
Absztrakt

A tanulmány célja az volt, hogy egy általános szakirodalom kutatáson és elemzésen keresztül megvizsgálja és összehasonlítsa az orvos-beteg, valamint az egészségügyi team-en belüli kommunikációval kapcsolatos preferenciákat, az egészségügyi team-en belül a kommunikációs készségekkel kapcsolatos attitűdöket a Visegrádi országokban. Mind a négy vizsgált országban készültek önálló empirikus kutatásokon alapuló publikációk, azonban egységes, validált kérdőív használatán alapuló, összehasonlító elemzést Bányai és munkatársai 2021-ben végeztek. Kutatásukból kiderült, hogy a nem, az életkor, az iskolai végzettség és a rossz egészségi állapot meghatározza az orvos-beteg kommunikáció minőségének megítélését a betegek részéről mindegyik országban. Az egészségügyi teamen belüli kommunikáció egyéni-, hívatás béli- és rendszer korlátokkal sújtott. A kommunikációs készségek fejlesztése hozzájárul az egészségügyi dolgozók körében a deperszonalizáció és kiégési szindróma megelőzéséhez, valamint a kommunikációs készségek elsajátításának jól megtervezett folyamata a szakápolók pozitív hozzáállását eredményezheti. Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon az egészségügyi ellátás különböző szintjein végzett önálló kutatások eredményei szerint a betegek elvárták a pontos, egyértelmű tájékoztatást a betegségükről, a kezelésük módjáról, a szakértelmet, a kezelés hatékonyságát. Az egészségügyi szolgáltatásokkal akkor voltak elégedettek, ha a jó kezelést a beteg állapotáról szóló egyszerű tájékoztatás, érthető és hozzáférhető magyarázat követte a hozzátartozóknak. Az egészségügyi személyzet kommunikációs készségei gyenge pontokként kerültek megjelölésre, a kommunikációs készségek fejlesztése a szakember képzésben háttérbe szorult. A betegközpontú egészségügyi ellátórendszer megvalósulása érdekében hatékony humán erőforrás programok kidolgozása szükséges. Ezek feltétele az egészségügyi kommunikáció területén végzett további kutatások. Javasolható a PPOS kérdőív használata, mellyel felmérésre kerülhetnek és összehasonlíthatóvá válnak mind a négy ország egészségügyi szakember társadalmának kommunikációval kapcsolatos attitűdje az egészségügyi ellátás különböző szintjein.

 

Hivatkozások
  1. [1] Aktas, Y.Y. et al. (2019). Problems in critical care nurse-patient communication: Examples of Poland and Turkey. Acta Clin Croat. 56:437-445. 10.20471/acc.2017.56.03.10.
  2. [2] Bálint, M. (2011). Az orvos, a betege és a betegség. Budapest: Akadémiai Kiadó.
  3. [3] Bálint, E. (1969). The possibilities of patient-centred medicine. Social Science & Medicine 51 (2000) 1087±11101107. https://doi.org/10.1016/S0277-9536(00)00098-8
  4. [4] Bálint, S. (2011). Szuggesztív kommunikáció a szülészet-nőgyógyászatban. In Varga, K. (szerk.) (2011). A szavakon túl. Kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban. Budapest: Medicina Kiadó, pp. 134–155. Bavelasová, J. B. (2013). Pragmatika lidské komunikace. Interakční vzorce, patologie, paradoxy. Brno: Newton Books, 284.
  5. [5] Bigi, S. (2016). Communicating (with) Care. A Linguistic Approach to the Study of Doctor Patient Interactions. IOS Press.
  6. [6] Busa, Cs. et al. (2024). Életvégi kommunikáció és életvégi döntések családorvosi szemszögből. Kharón Thanatológiai Szemle. (1). https://kharon.hu/docu/2024-1_busa-eletvegi.pdf
  7. [7] Byrne, P. - Long, B. (1976). Doctors Talking to Patients. London: HMSO.
  8. [8] Černý, M. (2008). Czech Scientific Contributions to Doctor-Patient Interaction Research. Philologica. ISSN 1214-5505. http://philologica.net/studia/20080115150000.htm
  9. [9] Council of Europe (2023). Guide to Health Literacy Contributing to Trust Building and Equitable Access to Healthcare. Strasbourg. https://rm.coe.int/inf-2022-17-guide-health-literacy/1680a9cb75
  10. [10] Danková, S. & Zamboriová, M. (2023). Satisfaction of seniors with the provision of the health care and services in selected healthcare facilities in the Slovak Republic. International Journal of Health New Tech Soc Work. Vol. 18, No 2.
  11. [11] Emrová, l. (2020). Best practices to improve the healthcare patient experience in gynaecology and obstetrics. International Journal of Social Sciences. 9(1) DOI: 10.20472/SS.2020.9.1.002
  12. [12] EIT Health (2023). Collaborative innovation as a key priority for the Czech healthcare system – insights from the EIT Health Morning Health Talks in Prague. https://eithealth.eu/news-article/collaborative-innovation-as-a-key-priority-for-the-czech-healthcare-system-insights-from-the-eit-health-morning-health-talks-in-prague/
  13. [13] Grol, R. et al. (1990). Disease-centred versus patient-centred attitudes: comparison of general practitioners in Belgium, Britain and the Netherlands. Family Practice, 7(2). https://doi.org/10.1093/fampra/7.2.100
  14. [14] Gulášová, I. et al. (2013). Nevyslovené otázky pacientov s onkologickým ochorením. Prosopon, Nr. 2. pp.105-117.
  15. [15] Hojat, M. et al. (2013). Empathy and health care quality. American Journal of Medical Quality. 28 (1). 6-7. doi: 10.1177/1062860612464731.
  16. [16] Honzák, R. (1999). Komunikační pasti v medicíně (Communicative Traps in Medicine). Praha: Galén.
  17. [17] Jankowska-Polanska, B. et al. (2018). Expectations of patients towards general practitioners in Poland. Journal of Education, Health and Sport. 8(8). pp. 606-614. https://apcz.umk.pl/JEHS/article/view/5751/pdf
  18. [18] Jarosz M. J. et al. (2012). Modele komunikacyjne relacji lekarz-pacjent-rodzina. Medycyna Ogólna i Nauki o Zdrowiu. Tom 18, Nr 3, pp. 212–218.
  19. [19] Karajičić, S. (2014). Towards patient-centered infertility health care: Case study Slovak Republic. Health Policy Institute. https://www.researchgate.net/publication/349767733_Towards_patient-centered_infertility_health_care_Case_study_Slovak_Republic
  20. [20] Klimpl P. (1991). Psychická krize a krizová intervence [Psychological crises and crisis intervention]. Cesk Psychiatr. Nov; 87(3-4). pp.194-201.
  21. [21] Kollár, J. (2016). Kommunikáció az egészségügyi teamen belül: orvosok és szakdolgozók. Orvosi Hetilap. 157 (17). pp. 659-663. https://doi.org/10.1556/650.2016.30444
  22. [22] Kozáková, J. et al. (2024). Komunikácia v zdravotníctve a vybrané psychologické premenné u rómskych a nerómskych pacientov s kardiovaskulárnym ochorením. https://www.prohuman.sk/zdravotnictvo/komunikacia-v-zdravotnictve-a-vybrane-psychologicke-premenne
  23. [23] Křivohlavý, J. (1995). Rozhovor lékaře s pacientem [A Doctor-Patient Interview]. Brno.
  24. [24] Kuklik, R. (2009). Meeting the needs of different cultures: The Czech Republic.
  25. https://healthcare-in-europe.com/en/news/meeting-the-needs-of-different-cultures-the-czech-republic.html
  26. [25] Kuna, Á. (2016). Hogy tetszik lenni? Hogy vagyunk, hogy vagyunk? Magyar Orvosi Nyelv. 16/2, pp. 75–9.
  27. [26] Kuna, Á. – Kaló, Zs. (2014). Az orvos-beteg kommunikáció a családorvosi gyakorlatban. In Veszelszki, Á. – Lengyel, K. (szerk.) (2014): Tudomány, technolektus, terminológia. A tudományok, szakmák nyelve. (pp.117-30) Budapest: Éghajlat.
  28. [27] Kuna, Á. – Ludányi, Zs. (2019). Terminológiai elvek az orvosi szaknyelvben és a gyógyító kommunikációban. Problémák, tendenciák, ideológiák. In: Fóris, Á. – Bölcskei, A. (szerk.): Terminológiastratégiai kihívások a magyar nyelvterületen. Budapest: L’Harmattan, pp. 105–20.
  29. [28] Lengyel, I.K. (2022). A betegtájékoztatás, mint betegjog a felnőtt háziorvosi alapellátásban a hipertóniás betegek körében. Doktori tézisek. Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola. https://repo.lib.semmelweis.hu/bitstream/handle/123456789/9418/lengyelingrid.m.pdf?sequence=4
  30. [29] Little P. et al. (2001). Preferences of patients for patient centred approach to consultation in primary care: observational study. British Medical Journal. 322. 1-7. https://doi.org/10.1136/bmj.322.7284.468
  31. [30] Málovics, É. et al. (2009). Paternalizmus vagy közös döntés? Páciensek az orvos – beteg kommunikációról. In Hetesi E. – Majó Z. – Lukovics M. (szerk.) (2009): A szolgáltatások világa. (pp. 250-264) Szeged: JATEPress.
  32. [31] Marcinowicz, L. et al. (2010). Patients' perceptions of GP non-verbal communication: a qualitative study. British Journal of General Practice. 60(571):83-7. doi: 10.3399/bjgp10X483111.
  33. [32] McWhinney, I. (1989). The need for a transformed clinical method. In Stewart, M. - Roter, D. (1989). Communicating with medical patients. London: Sage.
  34. [33] Moczydłowska, A. et al. (2014). Expectations of patients towards medical staf. Hygeia Public Health. 49(1) pp. 142-151. http://www.h-ph.pl/pdf/hyg-2014/hyg-2014-1-142.pdf
  35. [34] Molnár, R. et al. (2018). Az orvos–beteg kommunikáció új lehetőségei – a betegek elvárásai alapján. Orvosi Hetilap. 159(50). pp. 2136–2143. https://doi.org/10.1556/650.2018.31209
  36. [35] Pilling, J. (szerk.) (2018). Orvosi kommunikáció a gyakorlatban. Budapest: Medicina Könyvkiadó.
  37. [36] Rákóczi, Á. (2011). Pár-beszéd: üzenetek egy gyermek születése körül. In Varga, K. (szerk.) (2011). A szavakon túl. Kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban. Budapest: Medicina Kiadó Zrt.
  38. [37] Sándor, I. - Pilling, J. (2016). Tévhitek az orvosi kommunikációról. Orvosi Hetilap. 157 (17): 644-648. https://doi.org/10.1556/650.2016.30446
  39. [38] Stewart, M. et al. (1995). Patient-centered medicine: transforming the clinical method. London: Sage.
  40. [39] Trofimov, P. (2022). Transformation of healthcare systems of Visegrád countries and Romania: divergent ways of tackling common problems. Fomoso. https://www.fomoso.org/en/mosopedia/research/transformation-of-healthcare-systems-of-visegrad-countries-and-romania-divergent-ways-of-tackling-common-problems/
  41. [40] van den Brink-Muinen, A. et al. (2003). Communication in general practice: differences between European countries. Family Practice. Volume 20, Issue 4. pp. 478–485. https://academic.oup.com/fampra/article-abstract/20/4/478/625252?redirectedFrom=fulltext&login=false
  42. [41] Varga, É.K. et al. (2021). A kórházi ellátás dokumentumai. In Bölcskei, A. – Fóris, Á. (szerk.). Tartalomfejlesztés és dokumentáció. (pp.289-325) Budapest: L’Harmattan Kiadó.
  43. [42] Venglářová, M. – Mahrová, G. (2006). Komunikace pro zdravotní sestry. Praha: Grada Publishing, 144.
  44. [43] Vymětal, J. (2003). Lékařská psychologie [Psychology of Medicine]. Praha: PortálZembala, A. (2015). Modele Komunikácyjne w relacjach lekarz-pacjent. Zeszyty Naukowe Towarzystwa Doktorantów UJ Nauki Ścisłe, Nr 11 (2/2015), pp.35-50.
  45. [44] Zolnierek, K. B. H. - DiMatteo, M. R. (2009). Physician communication and patient adherence to treatment: a meta-analysis. Medical care, 47(8), pp. 826.
  46. [45] Verlinde, E. et al. (2012). The social gradient in doctor-patient communication. Inernational Journal for Equity in Health. https://equityhealthj.biomedcentral.com/articles/10.1186/1475-9276-11-12
  47. [46] Derksen, F. et al. (2017). Consequences of the presence and absence of empathy during consultations in primary care: a focus group study with patients. Patient Education and Counseling. 100 (5). 987-993. doi: 10.1016/j.pec.2016.12.003.
  48. [47] Bányai, G. et al. (2021). Preference for patient-centered communication among the citizens of the Visegrad countries. Patient Education and Counseling. 104(12). pp. 3086-3092. https://doi.org/10.1016/j.pec.2021.04.005
  49. [48] Jahan, F. & Siddiqui, H. (2019). Good Communication between Doctor-Patient Improves Health Outcome. European Journal of Medical and Health Sciences. 1(4). https://doi.org/10.24018/ejmed.2019.1.4.84.
  50. [49] Samohyl, M. et al. (2016). Patients Satisfaction with Dental Care in the Slovak Republic: A Cross-sectional Questionnaire Study. Iranian Journal of Public Health. 46(8):1143-1144.