Az ember erkölcsi lény, de hogy semmi egyéb – tudniillik, ha nem erkölcsi lényként viselkedik, semmivé lesz – ennek belátásában rejlik a globális ökológiai katasztrófa (a második vízözön) etikai-hívők számára talán üdvtörténeti jelentősége. A túlélés lehetősége ma az erkölcsi cselekvés lehetőségével áll vagy
bukik: hogy meggyőződtünk-e a jó és a rossz létezéséről, képesek vagyunk-e a kettő megkülönböztetésére, szabadságunkban áll-e a különbség ismeretében a jót választani, végül, hogy felismerjük-e átháríthatatlan felelősségünket cselekedeteinkért? Erről szól a tanulmány.