Nem panaszkodhat napjaink felnőtt generációja Magyarországon, tágabban nézve Közép-Európában arra, hogy unalmas sors adatott volna meg számára a huszadik század végén, a huszonegyedik század elején. A posztszocialista átmenet évei viharos történéseket hoztak. Különösen hálás lehet a sorsnak a társadalomtudományok, s így a közgazdaságtan iránt érdeklődő szakember azért, mert kérdések kifogyhatatlan sora vár megválaszolásra. De talán túl sok puzzle vár kirakásra, és túl sok, vagy talán túl kevés válasz született napjaink alapvető kérdéseire. A már szocialista rendszer idején is élt emberek az összeomlás után sok mindent tisztábban látnak a korábbi időszakról. A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized tudományos megítélését illetően már sokkal nehezebb helyzetben vagyunk. Benne
élünk, bennünk él a kor. Túl közel van ahhoz, hogy igazán megértsük, hogy a mindennapok mozaikköveiből összerakjuk a történelmi képet: hol vagyunk, hova megyünk? De túl közel van ahhoz is, hogy ne próbáljunk nap mint nap újabb kis darabot elhelyezni a történelmi puzzle-ben, vagy éppen az összes eddigi részecskét újra- meg újra elrendezni.