Cikkem témája a Debreceni cívis szólások és közmondások című szólástárhoz kötődik. Ez a népnyelvi frazeológiai gyűjtemény a cívisváros nyelvkincsének egy sajátos rétegével, a cívis nyelv „virágaival”, a debreceni népnyelvben (is) élő szólásokkal, közmondásokkal foglalkozik. Az előbbihez számítva a szójárá-
sokat, szitkozódásokat, átkokat, köszönésformákat, míg a közmondások között mutatom be a  gazdaregulákat, időjárási megfigyeléseket, hiedelmeket is. A szólástár legtöbb példájával a 2019-ben, ill. második kiadásban 2021-ben megjelent A debreceni cívis élet lexikona című négykötetes mű egyes szócikkeiben is találkozhattunk. Ezt azért is említem meg itt Debrecen és a régió tudományos folyóiratában, mert a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Akadémiai Bizottság támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg a lexikon második kiadása.

A Debreceni Református Kollégium kiemelkedő művelődéstörténeti szerepe tudós tanárainak és diákjainak köszönhető. Szakcikkek, monográfiák egész sora ismerteti a jelentősebb életutakat. A történelmi korszakok változásai azonban olykor egy-egy saját idejében meghatározó személyiség emlékeit is elhomályosítják.
Ilyen jelentős alakja volt a két világháború közötti időszak iskolatörténetének d. dr. Nagy Sándor, akinek sokrétű tevékenységét eddig csak töredékekben mutatták be, egy-két bekezdésnyi terjedelemben.

Ferenc József uralkodása kezdeti éveiben/évtizedeiben olyan problémákkal szembesült, mint az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc, az orosz cárral való kényszerű kapcsolat egyre aggasztóbbá válása, vagy éppen III. Napóleon és az olasz egységmozgalom törekvései. Az ifjú uralkodónak olyan problémákkal kellett megküzdenie, amelyek kimenetelétől a birodalom egysége függött. Országaihoz és lakosaihoz fűződő kapcsolatát utazásokkal kívánta szorosabbá vonni. Ilyen célt szolgált 1857-es magyarországi útja is, amelynek során Debrecent is felkereste. Ezzel az úttal foglalkozom jelen tanulmányomban, különös figyelmet fordítva a korábban még magyar földön nem járt Erzsébetre és a személyiségéből fakadó hatásokra, főként annak tekintetében, hogy változtathatott-e jelenléte bármit az uralkodó és a birodalom megítélésén.

Debrecen északi (Péterfia) kapuja és a Nagyerdő bejárata közötti frissen egyengetett dűlőúton két-két sor facsemetét ültettetett katonáival Simonyi óbester 1819-ben. Gáláns tettével nagymértékben hozzájárult, hogy a város és az egyre kedveltebb erdő határai közötti rendezetlen homoksivatagon kies sétaút alakulhasson ki. Miután évszázados helyi szokás szerint a rendezett utakat „gát”-nak nevezte a polgárság, így ezt az új sétányt, a huszártisztre utaló Simonyi-gát néven emlegették.

Ha Balogh Athur munkásságát röviden össze akarjuk foglalni, akkor a következőkben tudjuk jellemezni pályaképét: a „politika” professzora, a kisebbségi joggal foglalkozó nemzetközi jogász és a gyakorló politikus. E három tevékenység egy életpályába ötvözve meglehetősen ritka jelenség, még akkor is, ha valakit hosszú élettel ajándékozott meg a sors. Balogh esetében megadatott mindaz, amire akár három tartalmas életút birtokosa külön-külön is büszke lehetne. Mindezt példamutató intellektualizmussal és morális felelősséggel tette. Életművében az elméleti-tudományos és gyakorlati-politikai tevékenység szerves egysége valósult meg.

Nincs kerek évfordulója Oláh Gábor születésének, de az eseménynaptár számon tartja, hogy 1881. január 17-én, 140 éve született Debrecenben. Szülővárosában szobor, utca, emléktábla és más jel őrzi nevét, megérdemelten. Azok közé tartozott, akik írásaikkal és személyiségükkel egyaránt jelenlévővé tették  Debrecent az irodalmi köztudatban és annak környékén, noha nem mindig pozitív értelemben. Egyéniségében ugyanis volt valami „merevgörcs”, ami megakadályozta kétségtelenül meglévő tehetségének optimális érvényesülését.

2019 őszén – Magyarországon ötödikként – a Debreceni Egyetemen is nyílt Konfuciusz Intézet. Egyrészt ennek apropójából, másrészt pedig a Kína és Európa, ezen belül is a keleti nagyhatalom és a kelet-közép-európai térség országai közti gazdasági és kereskedelmi együttműködés aktualitása miatt döntöttem úgy,
hogy felderítem a Konfuciusz intézetek hálózatát az említett régióban.

A foszfáttartalmú vegyületek az élő szervezetek alapvető alkotórészei. A foszfor (a periódusos rendszer 15. eleme) külső elektronhéján öt elektront tartalmaz, ezért öt kémiai (kovalens) kötést létesíthet: pl. négy oxigénatommal kapcsolódva foszfátaniont alkot. A  foszfátvegyületek bőségesen előfordulnak a Földön. Vízoldékonyságuknak köszönhetően nagy koncentrációban rendelkezésre álltak az élet kialakulásának kezdetén és stabil észtereket, anhidrideket alkotva részt vettek a biológiailag fontos molekulák létrehozásában.

A napfény az élet forrása. A fotoszintézis, a nap energiájának biológiai energiává történő átalakítása a földi élet szempontjából elengedhetetlen, mégis – kutató bőrgyógyászként – a napfény káros hatásaira kellett, hogy a figyelmem irányuljon. Látva a sejtkultúrákban és az emberi bőrön is a napfény biológiailag legaktívabb ultraibolya komponensének hatását, fontos feladatomnak tekintettem és tekintem kutatóként a biológiai mechanizmusok precízebb megértését, klinikusként a káros hatások kezelését, időben történő felismerését, oktatóként pedig a megelőzés lehetőségeire történő figyelem felhívást, mind társadalmi, mind egyetemi szinten.

A viselkedési közgazdaságtan (más elnevezéssel viselkedéstudományi közgazdaságtan, viselkedés-gazdaságtan, magatartás-gazdaságtan) az egyének döntéshozatalára, valamint a döntés kimenetelére koncentrál (Ariely, 2011; Szántó, 2011). Az e téren végzett kutatások eredményeként olyan pszichológiai tényezők és hatások, döntési hibák és magatartásformák feltárására került sor, amelyek a korábbiaknál lényegesen valósághűbb modellek fejlesztését és alkalmazását tehetik lehetővé.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Kosáry Domokos Kuratórium méltónak tartott a Kosáry Domokos-díjra. Egyben köszönetemet fejezem ki az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiumának a támogató előterjesztésért. Kosáry Domokos nevével történész hallgatóként találkoztam először, amikor neves debreceni professzoraim Rácz István, Orosz István nagy tisztelettel beszéltek kiváló bibliográfiájáról, melynek köteteit sűrűn tanulmányoztuk szemináriumra vagy vizsgára való felkészüléshez. Személyesen az MTA elnökeként debreceni előadásai alkalmával láthattam, hallhattam.

Mindannyian jól ismerjük a magyar irodalom történetileg meghatározott periódusait, illetve ezen a történeti-lineáris síkon belül elgondolt különféle esztétikailag kiemelkedő csúcspontokat, amelyekről bizonyára a legtöbbet hallunk életünk során. Hiszen a csúcspontok halmazába tartozó alkotások, szerzői életpályák jelentős részét képzik közoktatásunk tananyagainak, így nagy eséllyel formálhatják irodalomhoz
való viszonyunkat, az irodalomról alkotott képünket.

Kevés olyan tárgy van, amely akár tömegével fellelhető otthonainkban és a közgyűjteményekben, ugyanakkor forgalomban van, tehát múltnak és jelennek egyaránt szereplője, illetve jövőbeli kutatások forrásbázisát képez(het)i. – Ez a talányos tárgy a képes levelezőlap, amely másfél évszázaddal ezelőtt jelent meg, mint a rövid közlendők és üdvözletek praktikus, a levelezésnél olcsóbb formája.

Az Országgyűlés Hivatala 2016-ban nehéz, ugyanakkor nemes feladatra vállalkozott, amikor elindította
A magyar országgyűlések története című sorozatát.

A 2020-as év a számunkra az első világháborút lezáró, a történelmi Magyarország területét felszabdaló trianoni békeszerződés aláírásának centenáriuma volt. Az évfordulóról a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete nemzetközi konferencia keretében szeretett volna megemlékezni, ám erre a járványügyi helyzet alakulása miatt, a rendezvény többszöri halasztása után sem kerülhetett sor. Ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy a felkért öt külföldi és tíz hazai előadó kutatásainak eredményeit idegen nyelvű tanulmánykötetben adják közre, amivel így a nemzetközi olvasóközönséget is megcélozhatják.

A kötet a 2019. május 31-én Hajdúnánáson rendezett 7. Város és Vidék konferencia előadásait tartalmazza.

E számunk szerzői

Contents.