Debrecen északi (Péterfia) kapuja és a Nagyerdő bejárata közötti frissen egyengetett dűlőúton két-két sor facsemetét ültettetett katonáival Simonyi óbester 1819-ben. Gáláns tettével nagymértékben hozzájárult, hogy a város és az egyre kedveltebb erdő határai közötti rendezetlen homoksivatagon kies sétaút alakulhasson ki. Miután évszázados helyi szokás szerint a rendezett utakat „gát”-nak nevezte a polgárság, így ezt az új sétányt, a huszártisztre utaló Simonyi-gát néven emlegették.