Keresés

Keresési eredmények

• A térbeli védjegyekre vonatkozó európai uniós joggyakorlat iránymutatásai a védjegyreform tükrében

  128-142

  Vigh Beáta

  Megtekintések száma:

  72

  Az Európai Bíróság által kialakított joggyakorlat a következetesség és jogbiztonság megteremtésére irányul az európai uniós térbeli védjegyek lajstromozására vonatkozóan. A joggyakorlat az Európai Bíróság jogértelmező és jogfejlesztő tevékenységének köszönhetően szoros kölcsönhatásban áll a védjegyreform által bevezetett jogszabálymódosításokkal, amelyek célja rugalmasabbá és átláthatóbbá tenni az európai uniós védjegyek lajstromozási eljárását. A térbeli védjegyek értelmezésének és lajstromozásának problematikája fontos helyet foglal el a védjegyekre vonatkozó európai uniós joggyakorlatban, mivel ez a védjegykategória a legnépszerűbb a nem hagyományos védjegyek közül, amelyek lajstromozására a védjegyreform jogi keretet biztosít, ugyanakkor átfedést mutat más szellemi tulajdonjogi oltalmi formákkal.

• Az Ember és Népek Jogainak Afrikai Bizottsága őslakos népekkel kapcsolatos joggyakorlata, különös tekintettel az Ogoni-ügyre

  127-143

  Marinkás György

  Megtekintések száma:

  165

  Jelen írás célja, hogy bemutassa azt a hosszú és küzdelmes munkát, amelynek eredményeként az őslakos népek jogai elismerést nyertek az afrikai emberi jogvédelmi mechanizmus keretein belül. A nehézségeket egyrészről az okozta, hogy az Ember és Népek Jogainak Afrikai Chartája (a továbbiakban: Afrikai Charta) expressis verbis nem utal az őslakos népekre, az a meglévő anyagi jogi normák evolutív értelmezése révén alkalmazható az ő esetükben. Másrészről, a gyarmati sorból frissen felszabadult államok féltve őrizték szuverenitásukat, ennek ékes bizonyítéka az Afrikai egységszervezet (a továbbiakban: AESZ) Chartájának 3. cikke, mely garantálja a belügyekbe való beavatkozás tilalmát, valamint az állam szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartását.

• A mozaik színes üvegkockái: Recenzió Józsa Zoltán „Közigazgatás a 21. század elején” című kötetéről

  107-112

  Antal Tamás

  Megtekintések száma:

  200

  Sokszor ismételt – jóllehet kevésszer átgondolt, s inkább politikai felhanggal, mintsem szakmai megfontolás nyomán hangoztatott – közhely, hogy adott ország gazdaságának teljesítőképességét, versenyképességét döntő módon meghatározza, más hasonlóan fontos tényezők mellett, a közigazgatásának színvonala. A jó állam, jó kormányzás, jól működő gazdaság – legalább is a formál logika szerint – egymást feltételező fogalmak, jóllehet inkább normatív tartalmat sugallnak, mintsem tényszerűen bizonyított összefüggések láncolatát. 

  Van-e egyáltalán tértől és időtől (kontextustól) független ismérve a jó államnak, s a jó kormányzásnak? Ha van, mennyire univerzális ez a modell, s mennyiben szolgálhat útmutatásként az egyes – merőben eltérő adottságokkal és sajátosságokkal bíró – országok számára? Úgy véljük, az univerzális ideáltípus kergetése helyett meg kell elégednünk a realitással – s ez sem kevés.  

  Az egyes országok történeti múltja, alkotmányos berendezkedése, intézmény- és szervezetrendszere alkotja azt a vizsgálati terepet, melynek elemzése, ha nem is végleges, de viszonylagos érvényességű válaszokat adhat a kormányzás, a közigazgatás, a gazdaság és más társadalmi alrendszerek kapcsolatára.  

  Mi jellemzi tehát a 21. század közigazgatását? Milyen új célok, értékek, módszerek állnak az európai országok közigazgatásának működése középpontjában? A nemzeti sajátosságokon túl kirajzolódnak-e azok a tendenciák, melyek az eltérő jegyek mellett közös kihívást jelentenek az egyes országok számára? Van-e olyan elméleti vagy gyakorlati hozadék, amely a hazai közigazgatás szellemi hátterét erősíti, vagy gyakorlati működését javíthatja?

  Hosszan sorolhatók még az összehasonlító vizsgálatok szükségességét és indokoltságát alátámasztó érvek, melyek megerősítik a komparatisztika alkalmazásának rohamosan terjedő népszerűségét, szinte divattá válását. A szellemi profit nyilvánvaló, válasz adható a magát valamire is tartó tudomány alapkérdésére: mennyiben szolgálja a közigazgatás a társadalmi, gazdasági, kulturális jólét előmozdítását, a közérdek, a közjó érvényesülését, az egyének boldogulását?

  A Józsa Zoltán új kötetébe foglalt tanulmányok e kérdésekre keresik a választ, nemzetközi és hazai példák elemzése, feldolgozása révén.

• A kormányzat által létrehozott nem kormányzati szervezetek típusai: a GONGO-jelenség

  141-158

  Deák Izabella

  Megtekintések száma:

  211

  A tanulmány a civil társadalom egyik legmeghatározóbb szereplői, a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és a kormányzat által létrehozott nem kormányzati szervezetek (GONGO-k) fogalmi elhatárolását és különbségeit ismerteti, illetve meghatározza a GONGO-k típusait (professzionális, diffúz, „demokratizáló” és „lobbi”). A kategorizálás következtében láthatóvá válik, hogy a GONGO-k különböző típusai – bár különböző mértékben – kiváló eszközei a kormányoknak arra, hogy átalakítsák a hatalommal szembeni kritikus véleményeket is megfogalmazó civil társadalom szerkezetét.

• A jóléti szolgáltatások decentralizációja Franciaországban

  65-80

  Józsa Zoltán

  Megtekintések száma:

  108

  A nyolcvanas-kilencvenes években, a nyugat-európai országokban az intézményi reformok egyik meghatározó iránya az állami funkciók decentralizálása volt. A közfeladatok megosztásának egyre szélesedő gyakorlata azt ígérte, hogy ha az állam közelebb kerül a polgárokhoz, akkor növekszik a közszolgáltatások hatékonysága, javulhat az elszámoltathatóság és erősödhet a részvétel is. Ugyanakkor viszonylag kevés megbízható adat áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy milyen következményekkel járt egyes feladatok decentralizálása. Nyitott kérdés, hogy a reformok szándékolt következményei mellett jelentkeztek-e nem kívánatos mellékhatások? Mivel magyarázható ezek kialakulása?

• Recenzió Fenyvesi Csaba–Herke Csongor–Tremmel Flórián (szerk.) Kriminalisztika című tankönyvéről

  196-202

  Szabó Krisztián

  Megtekintések száma:

  158

  Jóllehet a bűn(cselekmények) üldözése az emberi közösség létrejöttével egyidős, mégis, a nyomozás mai értelemben vett „tudománya”, azaz a kriminalisztika csak a XIX. században jelent meg, Magyarországon pedig az első átfogó kriminalisztikával (azaz a nyomozás tudományával) foglalkozó egyetemi jegyzet 1965-ben került kiadásra. Az azóta eltelt mintegy 60 évben, köszönhetően a természettudományos és technikai ismeretek robbanásszerű fejlődésének, a kriminalisztika tudománya is gyökeres változáson ment keresztül. A Fenyvesi Csaba, Herke Csongor és Tremmel Flórián szerkesztésében 2022-ben megjelent Kriminalisztika tankönyv átfogó jelleggel mutatja be a kriminalisztika fogalmi kérdéseit, a krimimáltechnika és a krimináltaktika legfontosabb elemeit. A könyv az egyetemi oktatásban betöltött hiánypótló jellege mellett valós képet ad a kriminalisztika jelenéről és lehetséges jövőjéről egyaránt nem titkoltan azzal a céllal, hogy a hazai jogászképzésben a kriminalisztika tantárgy anyagát egységesítse. A debreceni jogi oktatásban például mintegy negyed évszázad után váltja Bíró Gyula többször átdolgozott tankönyvét. A recenzió a könyv kriminalisztikában betöltött jelentőségét járja körül, egyes konkrét intézmények alapulvételével.