Keresés

Keresési eredmények

• A szakmai identitás, mint a szociálismunkás-képzés egyik kulcskérdése

  B. Erdős Márta

  Vass Balázs Ákos

  Jávor Rebeka

  Megtekintések száma:

  988

  A szociális munkás szakmai identitása a segítő tevékenység döntő tényezője. A tudás és a készségek mérésére a felsőoktatási intézmények hagyományosan felkészültebbek, a szakmai identitás szempontjából meghatározó attitűdök és a fejlődő autonómia, felelősségvállalás mérésére azonban kevésbé, pedig ezek megfelelő fejlettsége a szakmai motiváció és a reflektív működésmód nélkülözhetetlen alapja. Az identitásstruktúra analízise (ISA) segítségével nem csupán a szakmai identitás főbb elemeit, de az egyes elemek közötti összefüggéseket, az identitás alakulását befolyásoló dinamikát is vizsgálni tudjuk. Vizsgálatunkat 57 gyakorló szakember bevonásával végeztük el. Eredményeink azt jelzik, hogy a szakirányú diploma megszerzése, a kutatómunka és a kritikai gondolkodás igénye kevésbé jellemző a vizsgált csoportra, ugyanakkor nagyra értékelik a szakmai továbbképzéseket. Fontos szükségletként azonosítottuk továbbá az önismereti munkát és a klinikai szupervíziót. Mindezek alapján érdemes a szociális munkásképzés tanterveit ebből a szempontból is megvizsgálni, fejleszteni. Fontos továbbá a későbbi szakmai pályafutást támogató képzések, tréningek, mentorprogramok és a szupervízió szerepe.

• A szociális életpályamodellel kapcsolatos dilemmák

  Csoba Judit

  Oláh Eszter

  Maszlag Fanni

  Megtekintések száma:

  334

  A szociális ágazat az elmúlt évtizedek kedvezőtlen változásainak hatására számos vonatkozásban válságba jutott. A működésképtelenség határát jelentő hiány van szakképzett szociális munkásokból, nagy a fluktuáció, bizonytalanok a munkakörülmények, folyamatosan csökkennek az ágazatban felhasználható források. Így a humánerőforrás fejlesztése napjainkra kényszerítő szükségletté vált.

  A szociális életpályamodell – más ágazatokat érintő karriermodellhez hasonlóan – hozzájárulhatna a szociális ágazat humánerőforrásának fejlesztéséhez, a szociális intézmények és szolgáltatások hatékony működéséhez. Az életpályamodellel kapcsolatban azonban a szakmát jelentősen megosztó dilemmák alakultak ki az elmúlt években.

  Tanulmányunkban ezeknek a dilemmáknak a feltárására vállalkoztunk és kutatásunkban a fókuszcsoportos interjú módszerét alkalmazva arra kerestük a választ, hogy a szociális szakemberek hogyan vélekednek a lassan egy évtizede formálódó életpályamodellről. Támogatnák-e és ha igen, milyen feltételekkel a karriermodell bevezetését, és milyen eszköztárat emelnének be a modellbe a szektor hatékonyságának és a munkavállalók életminőségének javítása érdekében.

  Kutatásunk azt mutatja, hogy a szociális ágazat munkavállalói a korszerű életpályamodell meghatározó elemei közül az egzisztenciális biztonságot garantáló, stabil és kiszámítható illetmény- és ösztönzőrendszert emelték ki, és új – az életpályamodellekben többnyire nem állandósult – elemként jelent meg a várakozások között a munkafeltételek garantálása. Mindemellett a megkérdezettek többsége fenntartásokkal fogadná az ágazatban a teljesítményértékelési rendszer bevezetését és a teljesítménymenedzsment alkalmazását.

  Csupán egy kisebbsége érvelt a karriermenedzsment, a minőségi munkát és szakmai innovációt elismerő értékelési rendszer és a humánerőforrás fejlődését támogató szolgáltatási rendszer mellett.

• Pillanatképek a szociális munkások képzéséről a tanfolyamoktól a diplomát adó képzésekig

  Balogh Erzsébet

  Rusinné Fedor Anita

  Megtekintések száma:

  100

  Tanulmányunkban arra törekszünk, hogy bemutassuk a magyarországi szociálismunkás- képzés korábbi fejlődésének állomásait. Ugyanakkor a képzés fejlődésének felvázolásakor néhány helyen nem tekintünk el a szociálismunkás-szakma alakulásának bemutatásától sem, hiszen egyik nélkül nincs a másik sem, elég, ha csak a Hilscher Rezső vezette settlement mozgalomra gondolunk. A történeti bemutatást nem kezdjük a történelemben sokáig visszamenve, hanem törekedtünk egy olyan kezdeti időpontot választani kiindulásnak, mely meghatározó szerepet töltött be a szakma és a képzés alakulásában. Célunk annak feltérképezése, hogy akár egy új szociálismunkás-képzésfejlesztés kidolgozásával, hogyan tudnánk elősegíteni a szociális munkásoknak, a szociális szakma egyik fontos képviselőjének, a társadalomban állandóan jelen lévő problémákra való gyors, szakszerű reagálását. Azért tartjuk fontosnak a képzés történeti alakulásának megismerését, hogy azokból a megfelelő tanulságokat levonva – ez viszont már egy következő tanulmány témája − is elősegítsük a hatékony képzésfejlesztést. Jelen tanulmányunkban tehát csupán arra vállalkozunk, hogy bemutatjuk a felsőfokú képzéssé válásáig megtett út fontos eseményeit.

• Az együttműködő iskolai szociális munkás

  Budai István

  Megtekintések száma:

  949

  A tanulmány multidimenzionális megközelítésben vizsgálja meg és elemzi a hazai iskolai szociális munka legfontosabb kérdéseit. Érinti az újrabevezetés körülményeit, foglalkozik az iskolai szociális munkás szakmaiságával, kompetenciáival, főbb szolgáltatásaival. Különös hangsúlyt kap az együttműködés képessége, továbbá a szakmaközi együttműködés lényege, feltételei, előnyei és nehézségei.[1]

  [1] A tanulmány a ’szakmaközi’ és az annak megfelelő ’interprofesszionális’ fogalmat egyenrangúan használja.

• Trauma és társadalmi szenvedés – szociális munka a késő modernitásban

  Sik Domonkos

  Megtekintések száma:

  258

  A tanulmányban a trauma jelenségét elemző fenomenológiai vizsgálódásokat a társadalmi szenvedés szociológiai elméleteihez kapcsolom hozzá. Fenomenológiai szempontból a trauma olyan élménynek tekinthető, ami nem integrálható az egyén identitásába. Ilyen „feldolgozhatatlan” élmények nem csupán az egyéni életút sajátosságaiból, hanem társadalmi zavarokból is fakadhatnak. Ezek feltérképezése céljából klasszikus és kortárs társadalomelméletekre támaszkodom: segítségükkel a modernitás azon társadalmi szenvedéseit tekintem át, melyek magukban rejtik a traumatikus benyomások átélésének esélyét. A gondolatmenet ívét kijelölő három tematikus fókuszpontot – a klasszikus szociológia által azonosított társadalmi diszfunkciókkal párhuzamosan – az anómia, az eldologiasodás és az értelemvesztés szociológiai diagnózisai alkotják. Negyedik lépésben a traumatikus élményekre adott válaszként létrejött társulási formákra térek ki: a modern nyilvánosságban és a kölcsönös feltárulkozáson alapuló intimitásban rejlő emancipatorikus lehetőségekre. Végül e belátásokra alapozva egy kritikai-hálózati szociális munka mellett érvelek.

• Szociális munka és hatalom. Széljegyzetek Krémer Balázs vitairatához

  Kozma Judit

  Megtekintések száma:

  189

  Ebben az írásban széljegyzeteket füzök Krémer Balázs vitairatához. Kollégám írásában a szociális munkás szakma identitáskrízisét a hivatás hatalomhoz fűződő kapcsolatával hozta összefüggésbe. A vitairat megállapításaival egyetértek. Megjegyzéseimmel igyekszem egyrészt némiképp tágítani a kérdés tárgyalásának nézőpontját történeti és nemzetközi tapasztalatok felidézésével, másrészt alátámasztom a tanulmány megállapításait e megállapítások más olvasatának felvillantásával.

• A szociális munkások munkahelyi biztonságáról, a kockázatokról és a szakma identitáskríziséről

  Kozma Judit

  Megtekintések száma:

  1198

  Ezt az írást már évek óta igyekszem befejezni. Akkor kezdtem, amikor 2018 nyarán egy, a devizahitel nem fizetése miatt kilakoltatás előtt álló háromgyermekes családapa meggyilkolta egyik kollégánkat, az egyetlen embert, aki a kilátástalan helyzetben megpróbált tenni valamit érte. Kezdetben a szociális munkások munkahelyi biztonságáról, és annak erősítési lehetőségeiről akartam írni. Meghívtak egy szakértői bizottságba, amelynek az lenne a célja, hogy ajánlásokat dolgozzon ki e tárgyban. A szakértői vélemény írása közben, mint rendes szociális munkás, igyekeztem átgondolni, hogy milyen kockázatok fenyegetik kollégáinkat a mindennapi munkában. Ekkor viszont azt is át kellett gondolnom, hogy mit tehetünk, vagy egyáltalában ki és mit tehet e kockázatok orvoslásért vagy legalább kontroll alatt tartásáért. Arra is rájöttem, hogy mennyit ér egy intervenció, ami nem érinti a legsúlyosabb kockázatokat, csak ajánlásokat fogalmaz meg a kollégáknak, hogy mit tegyenek, ha például a gyermekétől megfosztott apa baltát lóbálva jelenik meg az irodában. Ráadásul az intervencióknak is van ára. Milyen is lehet az a szociális segítő munka, amiben nincsenek intim tanácsadó szobák, van viszont őrző-védő személyzet, pánikgomb, paprika spray, “hivatalos személy!” felirat, és így tovább. Továbbá részt vettem abban a szakértői csoportban, aminek első jelentése egy súlyos műhiba ügyről ugyanebben a számban jelenik meg. És ezután jött a koronavírus-járvány. Most pedig befejeztem a tanulmányt, ami tulajdonképpen a hivatásunk válságáról és a lehetséges teendőkről szól.

• „Mást tudnék csinálni, de hogy nem szeretném, az biztos!” Szociális munkások 2006-tól 2017-ig

  Vass Balázs Ákos

  Megtekintések száma:

  135

  Hogyan élik meg a szociális munkások munkájukat a mindennapokban? Milyen változásokon keresztül alakul a pályájuk? A válaszokhoz egy nagyváros 13 szociális munkásának megkérdezésével próbáltam közelebb kerülni 2006-ban és 2016–2017-ben.

  Az interjúalanyok számos munkahelyváltáson és kisebb változásokon mentek keresztül. Többségüknél a munkával kapcsolatos attitűdváltozások voltak megragadhatók, kisebb részüknél tartósabb belső változások. Megfogalmaztak változásokat a szakma, a társadalom vonatkozásában is. Szinte mindegyikük úgy érzi, a szakmában el tudna helyezkedni akár a külső lehetőségek, akár személyes kvalitásaik miatt.

  Az eredmények hozzájárulhatnak annak a pályaképnek az árnyalásához, melyről globálisabb információkat utoljára a képzés során kaptunk.