Jubileumi évet kezdtünk és örömmel számolunk be a folyóirat akadémiai minősítéséről. A szociális munka gyakorlatának, kutatásának publikációkban való feldolgozása tíz éve működik a folyóiratnál.

E tanulmány a „2018-1.2.1.-NKP számú projekthez kapcsolódik, amely a Nemzeti Kiválósági Program által támogatott konzorciumi kutatás keretében az ELTE Társadalomtudományi Karán a demográfiai változások társadalmi kockázatait vizsgálta 2018-2022 között. Kutatásunk fókuszában az idősödés tranzitív változásai álltak egy másodlagos prevencióra irányuló életviteli támogatási modell kidolgozása céljából. Jelen tanulmányunk e modell elméleti hátterét mutatja be a konstruktív terápiák talaján létrejött életviteli támogatás, tanácsadás, és konzultáció kollaboratív megközelítésére alapozva a segítő munka négy fő pillére mentén - ezek:

Az idősödés folyamatának fejlődési – hosszmetszeti megközelítése Erikson pszichoszociális fejlődéselméletének kiterjesztése nyomán.

A tranzitív változások többtényezős integratív modellje, mint innovatív elemzési keret a tranzitív változások során zajló folyamatok feltárásához.

A kollaboratív kapcsolati hozzáállás meghatározó szerepe az idősekkel folyó élettörténeti interjúk felvétele és feldolgozása során, valamint a segítő munka megalapozásában.

Az élettörténeti narratívák feldolgozásának tematikus, eset-központú interpretatív megközelítése, mint közös út a narratív kutatás és a konstruktív terápiák talaján kibontakozó kollaboratív tanácsadási modellek integrációja felé Bertolino és O’Hanlon „Kompetencia alapú kollaboratív tanácsadási modell”-jének megközelítésére támaszkodva.

A tanulmány fókuszpontjában az áll, hogy a szociális intézmények milyen aktuális szolgáltatási/ellátási nehézségekkel és kihívásokkal szembesülnek mindennapi működésük során, ezekre miként tudnak saját belső erőforrásaik, mechanizmusaik és kapacitásaik mellett adott pillanatban reagálni, illetve milyen konkrét, kézzelfogható szükségletek és igények fogalmazódnak meg a módszertani szakmai támogatás, a szakmafejlesztés lehetséges irányai, formái és beavatkozásai szempontjából. Összesen 24 általános, és 55 specifikus probléma lett beazonosítva és felmérve. A feltárt eredmények egy szakmatámogatási- és fejlesztési problématérkép kidolgozását alapozzák meg. Az ezen elemzési célokat szolgáló empirikus vizsgálat alapját 2022 novemberében és decemberében, két vármegye (Győr-Moson-Sopron és Veszprém) szociális szolgáltatási helyein készített, online, szakmai célcsoport által kitöltött kérdőíves felmérés adatbázisa jelenti. Összesen 201 darab elemezhető személyi kérdőív alkotja a mintát, amely 166 szociális szolgáltatási helyet reprezentál a vizsgált két térségben. Három markáns alapprobléma egyértelműen kiemelkedik súlyossága, jelentősége szempontjából a felmért tényezők komplex halmazából. A szociális ellátórendszer legnagyobb problémája egyértelműen az alacsony bérekkel összefüggő komplex kihívás. A működési nehézségek rangsorának második elemét az adminisztrációs terhek jelentik, a harmadik kulcstényező pedig a munkatársak pszichés-mentális leterheltsége.

A tanulmány arra keresi a választ, hogy az aktuálisan hajléktalan élethelyzetben lévő emberek számára – hangsúlyozottan a saját, egyéni szempontjaik, megfogalmazásuk szerint – milyen előnyei vannak annak a helynek, ahol éjjeleiket, és sokszor nappalaikat is töltik. Mi vezérli döntéseiket, amikor arról van szó, hogy aznap hol fogják éjszakájukat tölteni, hol fognak aludni. E kérdés megválaszolásához a tanulmány a 2022. évi országos hajléktalanügyi adatfelvétel mintegy 6200 szabadszavas válaszainak a tartalomelemzését alkalmazza.

Az elemzés rávilágít arra, hogy a hajléktalan emberek számára – másokhoz hasonlóan – nem csupán a lakhatás olyan primer, fizikai jellemzői a meghatározóak, mint a fedél, a fűtés, az alvási és tisztálkodási lehetőség, illetve a létfenntartás legelemibb feltételeinek, mint amilyen például az élelmiszerhez jutás. Legalább ilyen fontos számukra, hogy az általuk elérhető lakhatási lehetőség egyben rendelkezzen az otthon legfontosabb jellemzőivel is, mint a biztonság és a privát szféra adta önállóság és szabadság.

A hajléktalan embereket segítő szakemberek számára is tanulságul szolgálhat, hogy mennyiben térnek el egymástól a különböző szállásokon élők és a fedél nélkül élők motivációi, értékpreferenciái, amikor arról van szó, hogy melyek is az egyes alvóhelyek előnyei számukra, mi alapján dőlhet el, hogy valaki „bemegy-e szállóra”, vagy éppen huzamosabb ideig inkább „kint marad”.

A tanulmány az utóbbi években született, a hajléktalan nőkkel kapcsolatos tudást kívánja színesíteni. Mivel a különböző kutatások szerint – bár módszertani aggályok miatt ezt többen vitatják - kevesebb nő él hajléktalanként, mint férfi, a legtöbb hazai és nemzetközi vizsgálat fókuszában is a férfiak állnak. A szerzőpáros cikkében a nemzetközi és hazai vonatkozó szakirodalom összefoglalása után saját elemzését ismerteti. A BMSZKI fővárosi átmeneti szállóin élő ötven nő esetmappájának másodelemzése által vizsgálja demográfiai mutatókon túl pár, a nőkre jellemző attribútumot, mint az anyaság és a (kiskorú, de különélő, vagy akár felnőtt) gyermekek, valamint a párkapcsolatokat. Az adatokat a nőkkel foglalkozó segítők rögzítették, azok tartalmazzák az ő észrevételeiket, gondolataikat és az általuk megvalósíthatónak gondolt kimeneteket. Az eredmények a nők és esetkezelőik meglátásait is ötvözik.

A mentális zavarral, hajléktalanságban élő személyek különösen sérülékeny klienscsoportba tartoznak. A mentális zavarhoz kapcsolódó stigma erősíti a hajléktalanságból adódó stigmatizációt. Ha valaki pszichiátriai diagnózist kap, azt a társadalom címkeként kezeli, bekategorizálja az illetőt. A címkézéstől való félelem aláássa a mentális zavarral élő személyek motivációját a segítségkérés tekintetében. Jól példázza ezt a hajléktalanságban, mentális zavarral élő emberek esete, akik a hajléktalanság stigmáján túl nem szeretnének újabb stigmát magukra venni és ezért a mentális problémájuk kapcsán nem vesznek igénybe segítséget, szolgáltatást. További nehézségként említhető a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség problémája. A Február Harmadika Munkacsoport jelentés a 2020 évi hajléktalan adatfelvételről – „Büntető törvény után – világjárvány előtt. Hajléktalanná válás- szolgáltatások-perspektívák” - című Győri Péter összefoglaló munkájában látható, hogy a megkérdezettek 29 % volt pszichiátriai kezelésen. Az tévhit, hogy a „hajléktalanok elmebetegek, pszichiátriai betegek” olvashatjuk Győri Péter munkájában (Győri, 2020). Ugyanakkor tudjuk, hogy nem minden mentális zavarral élő személy jelenik meg az ellátórendszerben, így 29 %-nál több személy lehet, aki érintett a problémával. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI), az Ébredések Alapítvánnyal együttműködve, komplex rehabilitációs szolgáltatást fejlesztett a hajléktalanságban, mentális zavarral élő személyek számára. Jelen írás célja ezen gyakorlat bemutatása.

Beszámoló az IFSW (International Federation of Social Workers / Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége) Európa régiójának 2023. májusában Prágában megrendezett éves küldöttgyűléséről és szakmai konferenciájáról. A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete (SzMME) 4 fővel vett részt az eseményen jelenléti és online formában. A cikk összefoglalja azokat a szakmai témákat, felvetéseket, melyek köré a konferencia szerveződött.

A tanulmány háttere: Egy fogyatékossággal élő gyermek nagy változást hoz a család életébe és a család minden tagjának életminőségére hatást gyakorol. Megváltoznak a család szükségletei, különösen, ha támogatásra van szükségük.

A tanulmány célja: A tanulmány célja annak feltérképezése, hogy a fogyatékkal élő gyermeket nevelő családok a családi szükségletek összefüggésében mennyire érzik hasznosnak a rendelkezésükre álló formális és informális támogatási forrásokat. Ez az információ nagyon fontos visszajelzés a szociális munka, a szociálpolitika, valamint a formális és informális környezet szereplői számára.

Módszerek: A vizsgálat kvantitatív kutatási módszeren alapult. A vonatkozó adatokat két standardizált kérdőív, Dunst, Jenkins és Trivette Családtámogatási skálája (FSS) továbbá a Bailey és Simeonsson (1988) által készített The Family Needs Survey segítségével szereztük be. A válaszadók mintáját 493 fogyatékossággal élő gyermek szülei alkották, akik között jóval több nő – anya (N= 427), mint férfi – apa (N= 66) volt.

Eredmények: A vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családok számára a legmarkánsabb igény a hozzátartozóik által nyújtott segítség, ugyanakkor egyre nagyobb anyagi támogatásra is szükségük van. A források hasznosságának megítélése szempontjából az informális támogatás volt dominánsabb, leghasznosabbnak a férj/feleség/élettárs és a közeli hozzátartozók támogatását ítélték meg. A tanulmány igazolta különböző statisztikailag szignifikáns összefüggések létezését. Ilyen például a szülői csoportok, az anyagi szükségletek és a közösség támogatásának szükségessége közötti informális segítő kapcsolat.

Következtetés: A vizsgálat fontos tényt igazolt: bármilyen formális, de főleg informális támogatás közvetlen hatást gyakorol a szükségletek kielégítésének mértékére. A támogatási források megléte és hasznossága pozitívan befolyásolja a családi szükségletek kielégítését.

-

-

-