A tanulmány a hazai szociális munka és a hatalom viszonyát vizsgálja a professzionalizáció és deprofesszionalizáció folyamatainak tükrében. A szerző különböző hatalomelméleti megközelítések áttekintésén keresztül rámutat arra, hogy a hatalom egyszerre képesség és társadalmi viszony, amely alapvetően meghatározza a szociális munka működését. A szociális munka hatalomhoz való viszonyát a kettős és hármas mandátum koncepcióján keresztül értelmezi, kiemelve az állami, kliens- és szakmai érdekek közötti egyensúly jelentőségét. A tanulmány bemutatja a hazai szociális munka intézményesülésének főbb lépéseit, valamint azokat a strukturális problémákat - így a túlzott szabályozottságot, az állami finanszírozástól való függést, a munkaerőhiányt és a szakmai autonómia korlátozottságát -, amelyek hozzájárulnak a deprofesszionalizáció folyamatához. A szerző kitér az empowerment visszaszorulására, a politikai részvétel hiányára, valamint a civil szféra eltérő szerepére is. A hazai folyamatokat tágabb nemzetközi és politikai kontextusba helyezi, különös tekintettel a neoliberális és illiberális tendenciák hatásaira, valamint a gondoskodáspolitika megjelenésére. A tanulmány zárásaként a szociális munka hatalmának visszaszerzésére tesz javaslatot, hangsúlyozva a szakmai tudás, etika és közösség szerepét, valamint a politikai értelemben vett aktív érdekérvényesítés szükségességét.