Keresés
Keresési eredmények
-
Az özvegyek kihívásai és megküzdési stratégiái a Kwara állambeli Ilorin metropolisban
85-99Megtekintések száma:89Az özvegység sok kihívást jelent a nők számára, amihez megküzdései stratégiák szükségesek. Jelen tanulmány az Ilorin metropoliszban élő özvegyek kihívásait és megküzdési stratégiáit vizsgálta. A vizsgálatban n=50 véletlenszerűen kiválasztott özvegy vett részt Ilorinban, Kwara államban. A vizsgálatban a „Widow Practices Questionnaire (WPQ)” kérdőív felvételére került sor. A hipotézisek tesztelése során t-próbát és Varianciaanalízis (ANOVA) statisztikát használtak, a vizsgálathoz generált hipotézisek 0,05-ös szignifikanciaszinten történő tesztelésére. A tanulmány feltárta, hogy az özvegyek olyan kihívásokkal szembesülnek, mint a pszichoszociális problémák elviselése partnerük halála után, a kedvezőtlen kormányzati támogatásból adódó problémák elviselése, és negatív nyomást tapasztalnak többek között a haláleset családja részéről. Az özvegyek soha nem függenek a családtól. Ahhoz, hogy életben maradhassanak partnerük halála után vallási testületektől és a kormánytól kapnak támogatás, emellett nem kormányzati csoportok ajándékait is elfogadják. Szignifikáns különbségek mutatkozott az Ilorin metropoliszban élő özvegyek által tapasztalt kihívásokban és megküzdési stratégiákban az életkor és a munkatípus alapján. Javaslatok: a kormány és a vallási szervek támogassák az özvegyeket. A kormányzatnak és az érintett feleknek törekedniük kell olyan intézkedések és jogszabályok megalkotására, amelyek segítik az özvegyek védelmét és jogaik megőrzését, valamint a juttatásokhoz való hozzáférést. Az özvegyeket arra kell ösztönözni, hogy találkozzanak tanácsadókkal problémáik feltárása érdekében.
-
PÁN PÉTEREK? – AVAGY LÉTEZIK-E A KAPUNYITÁSI PÁNIK A SZAKKÉPZÉSBŐL KIKERÜLŐ FIATALOKNÁL?
39-62Megtekintések száma:728A tanulmány a Pán Péter Szindrómát, valamint a Kapunyitási Pánikot, az utóbbi évtized közkedvelt kifejezéseit és jelenségeit vizsgálja a felnőttkorba lépő, szakképzésből kikerülő fiatalok körében. Központi kérdései: Miért alakulhatott ki? Miért most? Létezik e valóban, vagy csak az elkerülési stratégiák egyik válfajáról van szó? Milyen jelenségek együttese okozza a kialakulását? Vannak- e életkori sajátosságok, amik hajlamosító tényezőkké válhatnak? Vannak-e nemi különbségek a jelenség megjelenésénél? A kérdések megválaszolásával próbálom igazolni, hogy Pán Péter szindróma helyett inkább egy speciális, életciklus váltás okozta krízis állapotról beszélhetünk.
-
KÉPESSÉGFEJLESZTŐ JÁTÉKOK AZ IPOO-MODELL ASPEKTUSÁBÓL: A FEJLESZTÉSBE INTEGRÁLT DIAGNOSZTIKA LEHETŐSÉGE
55-66Megtekintések száma:1550Mező IPOO-modellje szerint a tanulás egyfajta információfeldolgozás, melynek négy különböző, de egymással összekapcsolódó komponense van. Ezek az összetevők: input, process, output és organizáció. Ez a modell a tanulási jelenségek széles körének elemzésére, diagnosztizálására és fejlesztésére használható (a személyiségfejlesztéstől a tanulási stratégiák és képességek fejlesztéséig). Jelen tanulmány rövid összefoglalót ad a képességdiagnosztika- és fejlesztés lehetőségeiről az IPOO-modell elméleti keretében.
-
SÚLYOS-HALMOZOTTAN SÉRÜLT GYERMEKEK RÉSZVÉTELE A CSALÁDI TEVÉKENYSÉGEKBEN
83-98Megtekintések száma:420Kevés olyan vizsgálat van, ami a súlyos-halmozottan fogyatékos (súlyosan-halmozottan fogyatékos) gyermekeknek az otthoni, családi környezetben való jelenlétét vizsgálta. A jelen írás célja, hogy végiggondolja, összefoglalja a gyermekek részvételét a családi tevékenységekben, hogy mennyire tudnak valóban családtagok lenni. A „részvételt” részben úgy definiálhatjuk, hogy a személy fizikailag ott van, jelen van valahol, valamilyen tevékenység során, részben pedig, mint elköteleződést, aktív részvételt a tevékenységben. De egy tevékenységben, eseményben való részvétel csak akkor lehetséges, ha a tevékenység bekövetkezik és fel is ajánlják a gyermekeknek vagy a felnőtteknek. A súlyos értelmi fogyatékos vagy súlyosan-halmozottan sérült gyermekek és felnőttek ebben az értelemben (is) nagymértékben másoktól függenek. A családi életben való aktív részvételt befolyásolhatják, akadályozhatják vagy elősegíthetik például a gyermek jellemzői, az adott családi tevékenységek gyakorisága, a családi jövedelem, az anya és apa iskolai végzettsége, a szokások, a megvalósítást elősegítő stratégiák és esetleg a személyi segítő.
-
AZ ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA AZ IPOO-MODELL ASPEKTUSÁBÓL EGY SZAKGIMNÁZIUMBAN
57-68Megtekintések száma:150Az élethosszon át tartó tanulással kapcsolatosan alkotott helyes nézetek kialakítása nem csak minden tanár, pedagógus, oktató egyik célja kell hogy legyen, hanem nemzeti és nemzetközi stratégiák is rögzítik (Keretstratégia, 2014). A tapasztalatok azt mutatják, hogy a képzésekben részt vevő tanulók egy része, nem minden tekintetben látja ennek fontosságát. Egy, az élethosszig tartó tanulás egyes tényezőit tanulói szempontból elemző kutatás vizsgálta és értékelte az eltérő korcsoportokba tartozó tanulók erről alkotott véleményeit (Gőgh, 2018). A vizsgálat egyik fő célja az volt, hogy feltérképezze, mik azok a tényezők, amikkel a diákok szembesülnek az élethosszig tartó tanulás vonatkozásában, mik azok a momentumok, amelyek leginkább elveszik a kedvüket a tanulástól és melyek, amik leginkább motiválhatják őket. Az IPOO tanulási modell szemszögéből nézve a kapott válaszok és levonható konzekvenciák is más, egyértelműbb megvilágításba kerülhetnek ezért érdemes megvizsgálni azokat ebből a megközelítésből. A vizsgálat eredményei egy kérdőíves vizsgálatból adódnak (n=378), amely az adatfelvételben részt vett intézmény, a BGéSZC Kossuth Lajos Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakgimnáziuma, esetében reprezentatívnak mondható.A diákok őszinte válaszain azért érdemes elgondolkodni, mert az intézményi szinten és általánosságban is olyan konzekvenciákat tartalmazhatnak, amelyekkel a tanulási motivációk és a tanulási hajlandóság is pozitív irányba befolyásolható, amely az élethosszig tartó tanulás szempontjából alapvető.
-
Társadalmi felelősségvállalás a magyar felsőoktatásban: a Lorántffy Zsuzsanna Mentorprogram a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen I.
101-114Megtekintések száma:32A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (továbbiakban: NKE) elkötelezett a társadalmi felelősségvállalás iránt. Ennek egyik formája az önkéntesség, amely társadalmi beágyazódásának hazánkban hiányos a kultúrája (Fejes, Kelemen és Szűcs, 2016). Tanulmányunk a NKE-n jelenleg is zajló mentorprogram első időszakának eredményeit mutatja be, amelyben az egyetemi polgárok online formában heti rendszerességű tantárgyi segítséget nyújtottak erdélyi gyermekvédelmi központok lakói részére. A program elsődleges célja, hogy a személyes egyéni kapcsolatok kialakításán át az extrakurrikuláris tevékenység egy olyasfajta hátránykompenzáció és pszicho-szociális pártfogás legyen (Baráth, 2016), amely segíti a nehézsorsú fiatalok iskolai teljesítményének javulását, hosszú távon lehetőséget ad olyan megküzdési stratégiák kialakítására, amelyek támogatják a résztvevőket az életük tudatos kezelésében és a további boldogulásban (Szőtsné és tsai, 2007). A 2022/23-as tanév tavaszi félévében a program pilot szakaszában három gyermekotthon 36 növendéke vett részt, akiknek módszertani felkészítés után 28 mentor nyújtott tanulás-támogatást. A mentorálás heti rendszerességgel valósult meg az igényelt tantárgyakból, illetve az ehhez kapcsolódó tanulásmódszertani tanácsadásból. A mentori munkához biztosított volt a folyamatos módszertani tanácsadás és a tapasztalatcsere. A tevékenységről minden mentor haladási naplót vezetett. A program végén egyéni és fókuszcsoportos kiértékelés zajlott minden résztvevői csoportban. A pilot kutatás eredményeit két részletben mutatjuk be. Az első tanulmány a szakirodalmi kutatást és a program egyetemi hátterét mutatja be. A második tanulmány tartalmazza a kutatás eredményeit, a diszkussziót és további tervezett lépéseket.
-
A SEGÍTSÉGKÉRŐ VISELKEDÉS ÉS A DEPRESSZIÓ KAPCSOLATA A FIATAL FELNŐTTEK KÖRÉBEN
7-19Megtekintések száma:435Háttér és célkitűzés: Az utóbbi évek kutatásaiban a segítségkérő viselkedés egyre nagyobb figyelmet kapott. Jelen tanulmány a segítségkérő viselkedés jellegzetességeire fókuszál, fiatal felnőttek körében. A fiatal felnőttek veszélyeztetettek a mentális betegségek kialakulását tekintve, így a segítségkérő viselkedés hátterében álló tényezők feltárása és megértése fontos. Módszerek: Összesen 228 vizsgálati személy töltötte ki a kérdőívet (átlagos életkor: 22,5 év; SD=3,29). A kérdőív a demográfiai adatokon túl a Beck Depresszió Kérdőív rövidített, 9 itemes változatát, a Gotland Férfi Depresszió Kérdőívet és az Általános Segítségkérő Viselkedés Kérdőívet tartalmazta (személyes és családi problémák témakörben). Eredmények: A nők közelebbi segítségnyújtó személyeket jelölnek meg, mint a férfiak, és hajlamosabbak a partnerüktől segítséget kérni, mint a férfiak. Depressziós tünetek fennállása esetében azok a vizsgálati személyek, akik csak férfi depressziós tünetet mutattak, kevésbé hajlandóak segítségért folyamodni, mint azok, akik nem mutatnak vágóérték feletti depresszió szintet, és mint akik a depresszió hagyományos tüneteit mutatják. Következtetések: Mivel a férfi depressziós tünetek gyakran a bevezető tüneteket jelentik a depresszió kialakulásában, és általában maladaptív megküzdési stratégiák alkalmazásához vezetnek, választ kell adni arra a kérdésre, hogy hogyan lehet növelni a segítségkérő viselkedés mértékét.
-
A PREVENCIÓ ÉS A KORAGYERMEKKORI INTERVENCIÓ FONTOSSÁGA ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI ÉVEKRE
53-65Megtekintések száma:661A koragyermekkori intervenció (és prevenció és fejlesztés) kifejezés a gyermek fejlődésének olyan sajátosságaira, és az azokra való szakmai környezeti reagálásokra utal a korai életévekben, amely több ágazatot (köznevelési, szociális, egészségügyi, stb.) és számos szakmacsoportot érint. Maga a ’koragyermekkor” értelmezése gyors változáson ment keresztül, mára a születés előtti (már a családtervezést/bővítést is magába foglaló) időszaktól kezdődő a gyermek iskolába lépéséig tartó időszakot jelöli. Az ellátás és a támogatás rendszerében, a szakmapolitikai stratégiákban új elem a születés előtti időszak, a családra fókuszálás, és az, hogy a támogatás nem ér véget az iskolába lépéssel. A programok tervezése során szükséges a hosszútávú hatást szem előtt tartani, emellett elengedhetetlen a későbbi életévek, életszakaszok eseményeinek az „előkészítése” és a működtetett programok hatásvizsgálata is. A tanulmány olyan módon foglalja össze a koragyermekkori intervenció és prevenció néhány alapgondolatát, hogy azokat tovább vezeti időben, és rámutat a társadalmi hatásukra is.