Keresés

Keresési eredmények

• Kulturális ellenállás és kollektív emlékezet: a Vargas-Diktatúra nacionalizmusának hatása a magyar örökségre Jaraguá Do Sulban – SC

  71-82

  Maes Fernanda Lucia

  Megtekintések száma:

  193

  A tanulmány a Brazíliában felszínre kerülő Estado Novo (Új Állam), azaz a Getúlio Vargas kormánya idején, 1937 és 1945 között tapasztalt diktatúra elemzését foglalja magában – különösen a kultúra tekintetében –, amikor az ország fiktív homogenitását próbálták megszilárdítani. A kulturális örökség rendkívül fontos egy olyan országban, ahol a különböző kulturális hatások rétegei találkoznak, ami gazdaggá, egyedivé és sokszínűségéért ünnepeltté teszi az országot. Ebben az időszakban ellentmondásos módon, az elnyomás és a kultúrának az állam érdekeihez való igazítása révén, a korszak tanúja volt a cenzúra, sőt néha még az olyan kulturális örökségek elfelejtésének is, amelyek némileg ellentmondtak az akkori rendszer érdekeinek. A felmerülő kérdések a nacionalizmus hatásaival kapcsolatosak, melyet az elsődleges források-ban végzett dokumentumkutatáson – beleértve a helyi újságokban megjelent publikációkat és a helyi közösség leszármazottainak vallomásait, a déli régióban élő bevándorlók kulturális kifejezésének elnyomásáról szóló kollektív emlékezetről szóló leírásokat, a keletkezett érzések megfogalmazásait – alapulnak, melyek a különböző kultúrák kifejezési módjai az elnyomással szemben, és amelyek a mai napig visszhangoznak. Az elemzés eljutott a kollektív emlékezet lehetséges töréséig és torzulásáig, jelezve, hogy a nacionalizmus hogyan alakította és alakítja még mindig az elképzelt közösségeket. Egy olyan vita közepette, amely a nacionalista diskurzusok építészetben betöltött szerepének és homogenizálódásának elemzését is bemutatja.

• Interdiaszpórikus kapcsolatok: a tunéziai diaszpóra és az arab/muszlim közösségek Magyarországon

  219-225

  Yossri Jallouli

  Megtekintések száma:

  135

  A kulturális antropológia, mint az emberi kultúrák, hagyományok és a közösségek kulturális identitásának kialakulását vizsgáló tudományág, elemzi a különböző csoportok fejlődését és alkalmazkodását eltérő társadalmi-kulturális környezetekben. E tudományterület egyik központi kutatási területe a migráció, a diaszpórák és a kulturális cserefolyamatok vizsgálata, amelyek meghatározó szerepet játszanak az identitásformálásban és a heterogén kontextusokban történő alkalmazkodásban. A tanulmány az interdiaszpórikus kapcsolatokat elemzi, különös tekintettel a Magyarországon élő tunéziai diaszpórára és annak kapcsolataira más arab és muszlim csoportokkal – kiemelten a török, marokkói és szíriai közösségekkel –, valamint a helyi társadalommal és egyéb kulturális csoportokkal folytatott interakcióira.

• A vietnámi bevándorlók tapasztalatai Magyarországon: egy interszekcionális elemzés

  201-218

  Tran Kha

  Megtekintések száma:

  162

  A Budapesten élő vietnámi bevándorlók számára identitásuk alakítása összetett folyamat, amelyben a személyes hovatartozás, a kulturális örökség és a társadalmi megítélés egyaránt szerepet játszik. A globalizáció hatására az emberek folyamatosan különböző kultúrák között mozognak, alkalmazkodva az új társadalmi normákhoz és elvárásokhoz. Az identitás nem statikus, hanem folyamatosan változó jelenség, amelyet egyszerre befolyásol a személyes háttér és a befogadó társadalomba való beilleszkedés kényszere. A Budapesten élő vietnámi bevándorlók számára ez azt jelenti, hogy meg kell találniuk az egyensúlyt hagyományaik és közösségi kapcsolataik megőrzése, valamint a magyar társadalomba való integráció között. Ebben a folyamatban alapvető kérdések merülnek fel: Hová tartoznak? Befogadják őket vagy kirekesztés áldozatai? Hogyan határozzák meg önmagukat? A bevándorlói lét gyakran kettős érzésekkel jár – egyes helyzetekben közel érzik magukat mindkét kultúrához, máskor viszont mindkettőtől távolinak. Az identitás folyamatosan újraértelmeződik az eredeti és a befogadó kultúra között. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogyan navigálnak a vietnámi bevándorlók a magyar társadalomban, miközben többes identitásukat egy multikulturális közegben próbálják fenntartani.

• A nemzeti megemlékezés és kulturális identitás a változó hagyományok tükrében: antropológiai tanulmány Kuvait nemzeti és felszabadulási napjáról

  137-150

  Németh Kinga

  Megtekintések száma:

  122

  Jelen tanulmány Kuvait Nemzeti ünnepeinek antropológia szemszögű elemzését kísérli meg, melynek során vizsgálja a nemzeti identitás konstrukciójának és megerősítésének, a nemzetállam kialakulásának és annak artikulációs módjait a lokális közösségen belül. A történelmi narratívák, a kormányzati befolyás és a nyilvános performatív kifejezések vizsgálatán keresztül a dolgozat elvégzi azon mechanizmusok feltárását melyek révén a tárgyalt nemzeti megemlékezések a kollektív emlékezet, a társadalmi integráció és a történelmi trauma feldolgozásának eszközeiként funkcionálnak Kuvait sokszínű demográfiai tájképén belül. Az antropológiai vizsgálat tárgya továbbá a megemlékezések történelmi fejlődése, a kormányzati befolyás szerepe a kollektív emlékezet konstrukciójában, valamint a nyilvános részvétel performatív aspektusai, különös tekintettel a transzgenerációs háború okozta trauma feldolgozására és a csoportközi kapcsolati dinamikákra. A tanulmány célja, hogy árnyalt képet nyújtson ezen hagyományok identitáskonstruáló, társadalmi integrációs és történelmi narratíva-képző szerepéről a lokális csoport kontextusában. Kuvait Nemzeti és Felszabadulási Napjainak kialakulásának és történeti változásainak vizsgálata a hivatalos megemlékezés és a népi kifejezés dinamikus kölcsönhatásainak játékát tárja elénk.

• Lebegő "otthon": a kínai diaszpóra és az utazás dinamikája

  97-106

  Meng Liu

  Megtekintések száma:

  167

  A migráció és a diaszpóra jelenségei egyre gyakoribbá válnak a globalizáció kontextusában, és az "otthon" fogalma is több dimenziót és összetettséget hordoz magában a szétszóródott népesség esetében. A tanulmány a kínai bevándorlókra összpontosít, annak megismerése érdekében, hogy az "otthon" fogalma miként jön létre a diaszpórában. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a kultúra és a földrajz hogyan hatnak egymásra az "otthon" meghatározásában, a "diaszpóra" eszméjére támaszkodva, valamint vizsgálja azt is, hogy az utazás hogyan befolyásolja az "otthonteremtést" a kínai migrációs mozgalmakban. A tanulmány emellett tárgyalja a kulturális folytonosság fenntartását a globalizációban, valamint az egyéni és kollektív identitások átformálását az "utazás a lakásban, lakás az utazásban" (Clifford 1992,108) gyakorlatában.

• A közösségi javak megteremtése: etnográfia a kollektivitásról és identitásról cselekvés közben

  49-63

  Halili Trime

  Megtekintések száma:

  148

  A társadalmi mozgalmak vizsgálata jelentős változáson ment keresztül: a „személyes” és a „politikai” merev elhatárolásától a feminista perspektíva irányába mozdult el. Ezt a változást a második hullámos feminizmus által az 1960-as és 1970-es években népszerűsített „a személyes egyben politikai” koncepció és szlogen tette lehetővé, amely számos akkori mozgalom számára szolgált eszközként és iránymutatásként. Ennek a szemléletváltásnak a célja az volt, hogy rávilágítson e fogalmak szoros kapcsolatára, különös tekintettel az életmód és a kultúrára gyakorolt hatások összefüggéseire. A prefiguratív politika (Boggs, 1997) elméletét követve – amely szerint egy mozgalom politikai gyakorlatának végső célja a különböző társadalmi kapcsolatok és emberi tapasztalatok megtestesítése – ez a tanulmány egy etnográfiai esettanulmányra épül. A kutatás egy öt szervezett közösségből álló hálózatot vizsgál: Toestand (Brüsszel, Belgium), Termokiss (Pristina, Koszovó), Space Tetova (Tetovo, Észak-Macedónia), DKC Sarajevo (Bosznia-Hercegovina) és Pomorandza (Podgorica, Montenegró). Az eredmények azt mutatják, hogy e közösségek tagjai – akik nemcsak saját közösségeikhez, hanem egy közös hálózathoz is tartoznak – életmódbeli döntéseiken és együttműködésen alapuló gyakorlataikon keresztül az ellenállás és a társadalmi átalakulás eszközeiként lépnek fel. Ezzel kihívást intéznek a kortárs kapitalista értékek és a környező társadalmi-kulturális valóság ellen.

• A CIGÁNY NYELV HELYE A KÖZOKTATÁSBAN

  73-81

  Nagygyőryné Kerti Ibolya

  Megtekintések száma:

  345

  A magyarországi cigány népesség nemcsak társadalmi, kulturális és etnikai, hanem nyelvi szempontból is sokszínű. Az oktatás, az egészségügy, a munkaerőpiaci helyzet, és a társadalmi rétegződés cigánysággal kapcsolatos kérdései folyamatosan a társadalomtudományi diskurzus részei. Ugyanakkor a cigány nyelv és a cigány nyelv használatának vizsgálata csak szűk szakmai kör érdeklődésére tarthat számot, miközben a fokozatos nyelvcsere, a nyelvmegtartás és nyelvvesztés, vagy a nyelvpolitika kérdései különösen aktuális problémavilágot mutatnak. Olyan nyelvről beszélünk, amely hosszú évszázadokon keresztül fent tudott maradni az indokolatlanul erőltetett nyelvi és etnikai asszimiláció mellett. Hazánkban a nemzetiségi nevelés, oktatás formája mindig szorosan összefügg a mindenkori oktatáspolitikával. Úgy gondolom, az oktatási intézményekben minden tanuló gazdagodik egy másik nemzetiség kultúrájának, nyelvének megismerésével, amennyiben lehetősége van az iskolában tanulni azt. A statisztikai elemzés során arra kerestük a választ, hogy kimutatható-e összefüggés a cigányság területi megoszlása és a cigány nemzetiségi oktatást folytató iskolák között.