Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A PÁLYAORIENTÁCIÓ BEÉPÍTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A PEDAGÓGUSKÉPZÉSBE
    135-140
    Megtekintések száma:
    369

    A pályaorientációt támogató szakemberrel szemben számos komplex szakmai elvárást megfogalmaz a társadalom és a szakma egyaránt. Egyrészt, fontos, hogy a pályaorientációs szakember interdiszciplináris szemlélettel rendelkezzen, másrészt birtokolja a feladat elvégzéséhez szükséges megfelelő szociális kompetenciákat. Jelen tanulmányban a megfelelő kompetenciák kialakulását elősegítő pályaorientációs pedagógus továbbképzések, és a pedagógus alapképzésben működő pályaorientációs lehetőségek bemutatására törekszünk. Az iskolai pályaedukáció hatékony működtetése csak akkor lehet sikeres, ha ez a tevékenység integrálódik a mindennapi pedagógusi feladatok rendszerébe, ezért fontos, hogy a pedagógusok ismerjék azokat a lehetőségeket és képzési formákat, ahol a pályaorientáció kerül előtérbe.

  • SZÜLŐI BEVONÓDÁS FAKTORAI A GYERMEKEK VISELKEDÉSI TÜNETEIVEL KAPCSOLATBAN
    7-25
    Megtekintések száma:
    324

    Tanulmányunkban a szülők és a pedagógusok kapcsolattartásának jellegzetességeit, mintázatait tártuk fel a gyermekek viselkedéses tüneteivel összefüggésben. Klaszteranalízis segítségével hét jól értelmezhető kapcsolattartási mintázatot sikerült azonosítani, melyek közül a leggyakoribb kettő (egysíkú és formális) nem kedvez a problémamegoldásnak és a szülői elégedettségnek. Két mintázat (rugalmas és adaptív) bizonyult a legkielégítőbbnek és leghatékonyabbnak. A gyermekek tünetei (társkapcsolati problémák, szorongás, szomatizáció, figyelmi problémák, deviáns viselkedés, agresszivitás) és a szülő-pedagógus kapcsolattartás minősége szignifikánsan összefügg. A legkevésbé kedvező és hatékony kapcsolattartási formák esetében több gyermeki tünetről számolnak be a szülők, míg a rugalmas, adaptív, érzelmileg kielégítő és a problémamegoldásban sikeres kapcsolati formák esetében kevesebb tünet jelentkezik. Ezek az eredmények fontos feladatokra hívják fel a figyelmet több síkon is: a szülő-pedagógus kapcsolattartás működőképes formáinak kidolgozására, a pedagógusképzés szerepére és feladataira, illetve a segítő szakemberek bevonásának szükségességére a szülő-pedagógus kapcsolat fejlesztése céljából, ami a gyermekek segítése, fejlesztése, mentálhigiénéje szempontjából is elengedhetetlen.

  • AZ ÓVODAI GYÓGYTESTNEVELÉS TAPASZTALATAI EGY HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI ÓVODAI KUTATÁS TÜKRÉBEN
    27-34
    Megtekintések száma:
    502

    A gyógytestnevelés témakörében a hazai szakirodalmak és kutatások nem képeznek olyan teljességre törő rendszert, mint a testneveléssel foglalkozó kutatások, ezért ez a cikk is hiánypótló. A kutatásunk célja volt, hogy a gyógytestnevelésen belül az óvodáskorúak számára biztosított gyógytestnevelési foglalkozások tapasztalatairól számoljunk be, hiszen ez a terület kevésbé kutatott. A kutatásunk az óvodai gyógytestnevelésben részt vett gyerekek és szüleik tapasztalatait mutatja be a hajdúböszörményi Jó Pásztor Református Óvodába járó gyerekek mintáján. Az eredményeket 50 szülők által kitöltött kérdőív, és az óvodába tanító gyógytestnevelő pedagógussal folytatott interjú elemzésére alapozva ismertetjük. A kutatásból kiderül, hogy az óvodáskorú gyermekek szülei közül 8% nem tudott arról, hogy gyermeke részt vesz ilyen foglalkozáson, a szülők 92%-a informált volt, azonban 20%-uk nem tudta, hogy hány fejlesztési alkalomban részesül gyermeke. A szülők többsége nyomon követi gyermeke fejlesztését, azonban kevésnek ítélik meg a pedagógus által közölt információkat. A szülők döntő többsége a gyermekük diagnózisával is tisztában volt. A szülői vélemények azt mutatták, hogy hogy fontosnak tartják a gyógytestnevelési foglalkozások meglétét, hiszen nélkülözhetetlennek tartják a növekedésben lévő szervezet hatékony fejlesztésére. A szülők a gyógytestnevelés foglalkozásoknak olyan pozitív hatásait is tapasztalták, mint, javult a gyermek tartása, a hajlékonysága, az ortopédiai elváltozások mértéke csökkent, erősödött a kitartás, vagy javult a mozgásügyesség és a kéz-láb koordináció. Szintén lényeges szempont a szülők véleménye szerint az, hogy ezek a foglalkozások ingyenesek, óvodai időben történnek és játékosak. A gyógytestnevelő pedagógus szerint a foglalkozások száma nem elégséges ahhoz, hogy optimális javulást érjenek el, tekintettel arra, hogy a gyerekek döntő többsége csak az óvodában kap fejlesztést. Ezek az eredmények hasznosak és felhasználhatók az óvodapedagógus képzésben vagy a szakirányú továbbképzésekben.

  • GYÓGYPEDAGÓGUS KÉPZÉS INDUL 2017-BEN A DEBRECENI EGYETEMEN
    108
    Megtekintések száma:
    259

    GYÓGYPEDAGÓGUS KÉPZÉS INDUL 2017-BEN A DEBRECENI EGYETEMEN

  • Társadalmi sérülékenység az indonéziai posztkonfliktusos Malukuban: szociológiai perspektíva
    79-89
    Megtekintések száma:
    46

    A malukui régió Indonézia egyik olyan posztkonfliktusos térsége, amely továbbra is hosszú távú társadalmi következményekkel szembesül. A konfliktus nem csupán fizikai pusztítást eredményezett, hanem tartós társadalmi sérülékenységet is létrehozott, amely a társadalmi kapcsolatok fragmentáltságában, a csoportok közötti bizalom meggyengülésében, valamint a társadalmi és oktatási erőforrásokhoz való korlátozott hozzáférésben nyilvánul meg. Jelen tanulmány célja a posztkonfliktusos társadalmi sérülékenység dinamikájának elemzése Malukuban szociológiai megközelítésben, különös tekintettel arra, hogy a helyi közösségek miként értelmezik, tapasztalják és kezelik e feltételeket mindennapi társadalmi életük során. A kutatás kvalitatív megközelítést alkalmaz esettanulmányi kutatási terv keretében, mélyinterjúkra, résztvevő megfigyelésre, valamint közösségi alapú társadalmi és szokásjogi gyakorlatok dokumentációjára támaszkodva. Az adatok elemzése tematikus és narratív módszerekkel történt annak érdekében, hogy feltárhatók legyenek a konfliktusemlékezet, a társadalmi struktúra és a közösségi alapú helyreállítási mechanizmusok közötti össze-függések. Az eredmények arra utalnak, hogy a posztkonfliktusos társadalmi sérülékenység Malukuban strukturális, relációs és történeti természetű; ugyanakkor nem eredményezi a közösségek társadalmi kapacitásának teljes ellehetetlenülését. A szokásjogi intézmények és a közösségi kapcsolatok jelentős szerepet játszanak a társadalmi kohézió újjáépítésében, a társadalmi inklúzió elősegítésében, valamint a béke intergenerációs értékeinek közvetítésében. E megállapítások rámutatnak arra, hogy a posztkonfliktusos helyreállítás nem kizárólag formális állami beavatkozásokon alapul, hanem nagymértékben függ a helyi társadalmi és kulturális gyakorlatok erejétől, valamint a történeti tudatosságtól is. A tanulmány hozzájárul a posztkonfliktusos szociológia és a társadalmi inklúzió szociológiájának fejlődéséhez azáltal, hogy hangsúlyozza a közösségalapú megközelítések jelentőségét a társadalmi sérülékenység megértésében és kezelésében.

  • GYÓGYPEDAGÓGUSOK: HONNAN INDULUNK, HOVÁ TARTUNK?
    25-40
    Megtekintések száma:
    390

    Jelen tanulmány a gyógypedagógus képzésre, annak területi jellegzetességeire, valamint a gyógypedagógusok munkaerő-piaci jellemzőire fókuszál. Források: 2014. évi felvételi adatbázis, n = 965), 2012. és 2013. évi Diplomás Pályakövetési Rendszer, n = 567). Eredmény: a gyógypedagógusok helyzete a munkaerő piacon nagyon jó: sikeresen helyezkednek el, a  munkanélküliség aránya alacsony, és több mint 90%-uknak az egyetemi tanulmányaikkal kapcsolatos állása van.

  • NÁRAY-SZABÓ SÁNDOR REFORMTEVÉKENYSÉGE ÉS HATÁSA A SZEGEDI ÉS A DEBRECENI GYÓGYPEDAGÓGIAI INTÉZETEKRE
    7-24
    Megtekintések száma:
    290

    Jelen tanulmány a XX. századi magyar gyógypedagógia megalapozójának, Dr. Náray-Szabó Sándornak a munkáját és jelentőségét összegzi. Náray-Szabó (1861-1914) a XIX. század végén század elején felismerte a társadalmi lehetőségeket, s a fogyatékos személyek iskoláinak és a tanáraik képzésének megreformálása érdekében dolgozott. Ő volt a modern magyar gyógypedagógia egyik megalapítója.

  • GYÓGYPEDAGÓGUS KÉPZÉS INDUL 2017-BEN A DEBRECENI EGYETEMEN
    99
    Megtekintések száma:
    155

    GYÓGYPEDAGÓGUS KÉPZÉS INDUL 2017-BEN A DEBRECENI EGYETEMEN

  • HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK OKTATÁSA IZRAELBEN
    31-40
    Megtekintések száma:
    360

    Az Izrael társadalmi életében szerepet játszó háromféle vallás miatt nem csak a társadalma és a mindennapok nagyon összetettek, de az oktatási rendszere. A társadalom vallási, politikai, kulturális és gazdasági sokszínűsége erős lenyomatot hagyott az oktatáson, ezen belül a kisebbségi tanulók ellátásán is. Az írás témája az izraeli oktatással, azon belül is a leghátrányosabb helyzetben lévő csoport, a beduin tanulók ellátásának a múltja és a jelenlegi helyzete. Napjainkban a beduinok adják a Negev lakosságának a harmadát (210.000 fő), akik az elmúlt évtizedekben folyamatosan tértek át a félig nomád életformáról az állandó lakóhelyeken élésre. Kb. 90 ezren élnek ismeretlen falvakban és táborokban, ami már önmagában is komoly nehézségek elé állítja az izraeli oktatáspolitikát. Az írás áttekintést ad a beduinok társadalmon belüli helyzetének az elmúlt 60-70 évben tapasztalt változásáról, az első iskola beindításának a körülményeiről, a nem fogyatékos beduin tanulók iskolai eredményességéről, továbbtanulási lehetőségeikről és jellemzőiről. Az oktatási rendszer működésének a megértéséhez elengedhetetlen, hogy megismerjük a beduin iskolákban dolgozó pedagógusok képzését és munkába állásának a jellemzőit. 

  • Etimológia, kozmológia és tengeri gondnokság: a hygeralai társadalmi-ökológiai jelentősége Luang szigetén
    63-77
    Megtekintések száma:
    56

    Jelen tanulmány a hygeralai jelenségét vizsgálja, mint a tudás és a társadalmi-ökológiai kormányzás olyan rendszerét, amelyet a Délnyugat-Malukuban található Luang-sziget őslakos közössége gyakorol, a globális klímaváltozás és a fokozódó part menti fejlesztési nyomás tágabb kontextusában. A növekvő tengervíz-hőmérséklet és az óceánok savasodásának hátterében – amelyek jelentős hatást gyakorolnak a parti öko-szisztémákra – a tanulmány a hygeralai-t nem pusztán hagyományos szokásként értelmezi, hanem olyan normatív és kozmológiai keretrendszerként, amely a fenntartható ember–természet viszonyokat strukturálja. A kutatás kvalitatív etnográfiai megközelítést alkalmaz, amely az ökológiai antropológia és a társadalmi-ökológiai rendszerek (SES) elméleti keretére épül. Az adatgyűjtés mélyinterjúk, résztvevő megfigyelés, dokumentáció, valamint térbeli elemzés (Geographic Information Systems – GIS) alkalmazásával történt. A mintavétel az adattelítettség elvét követte, amely meghaladta a 90%-os telítettségi szintet. Az adatelemzés domén-, taxonómiai, komponenciális és tematikus szinteken zajlott, lehetővé téve a hygeralai gyakorlatokba ágyazott normatív, ökológiai és társadalmi dimenziók feltárását. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a hygeralai nyelvi átalakulásokban és helyi kozmológiában gyökerezik, amely a tengert egyszerre szent térként és közösségi erőforrásként konceptualizálja. A rendszer szabályozza az idényjellegű halászati tilalmak és engedélyezések rendjét, korlátozza az alkalmazható halászati eszközöket, valamint intézményesíti az ökológiai egyensúly fenntartásáért viselt kollektív felelősséget. A luangi térség korallzátonyainak állapota – beleértve Metiamarang szigetét is – viszonylag kedvező, alacsony degradációs szinttel és magas bio-diverzitással jellemezhető. Mindazonáltal az ökoszisztéma fenntarthatóságát belső kihívások (például a strukturálatlan hulladékgazdálkodás), valamint külső fenyegetések (illegális halászat, romboló halászati gyakorlatok, valamint a globális klímaváltozás hatásai) egyaránt veszélyeztetik. A tanulmány megállapítja, hogy a hygeralai olyan spirituálisan megalapozott környezeti etikai rendszert képvisel, amely történeti, nyelvi és ökológiai dimenziókat integrál egy közösségi alapú kormányzási struktúrában. Hozzájárul Indonézia legkülső kis szigeteire vonatkozó tengeri erőforrás-gazdálkodási modellek fejlesztéséhez azáltal, hogy hangsúlyozza a helyi tudás, az intézményi támogatás és a globális környezeti változásokhoz való adaptív szakpolitikai válaszok integrációjának jelentőségét.

  • Oktatáspolitikai megoldások a roma diákok támogatása céljából
    113-121
    Megtekintések száma:
    138

    A tanulmányban a 2015 és 2025 között végrehajtott magyar oktatáspolitikai intézkedéseket vizsgálatára kerül sor, amelyek célja a roma tanulók tanulmányi eredményeinek javítása. Az oktatást nem csupán a tudásátadás eszközeként, hanem a társadalmi mobilitás és egyenlőség egyik legfontosabb mozgatórugójaként is tekintik. A roma diákok olyan komplex kihívásokkal szembesülnek, amelyek társadalmi hátrányokból, kulturális különbségekből, illetve olyan rendszerszintű problémákból fakadnak, mint a szegregáció és az intézményi diszkrimináció. A tanulmány áttekintést ad a legfontosabb oktatáspolitikai beavatkozásokról, beleértve a kötelező óvodai nevelést, a komplex oktatási programot (CIP), a közösségi alapú tanoda kezdeményezéseket, az Útravaló ösztöndíjprogramot és a roma szakkollégiumokat. Bár ezek a programok, kezdeményezések pozitív helyi eredményeket hoztak – például javult az együttműködés, csökkent a lemorzsolódás aránya és javult a felsőoktatáshoz való hozzáférés –, hosszú távú hatásukat korlátozza az alulfinanszírozottság, a projektalapú megközelítés és a rendszerszintű integráció hiánya. A tanulmány kritikus szemszögből közelíti meg a kérdést, kiemelve a fenntartható stratégiákat, a pedagógusképzés nyitottságát a probléma iránt, a közösségi részvételt és az átfogó monitoring rendszerek szükségességét. Az ajánlások között szerepel a tanárképzés erősítése, az integrált társadalmi támogatás előmozdítása és a romák döntéshozatalban való részvételének biztosítása. Az eredményekből kiolvasható, hogy csak rendszerszintű, hosszú távú intézkedésekkel lehet hatékonyan csökkenteni az oktatási-egyenlőtlenségeket és elősegíteni a roma közösségek valódi társadalmi befogadását.

  • A szülőcsoportok mentálhigiénés megsegítésének szerepe a konduktív nevelésben
    51-66
    Megtekintések száma:
    221

    Tanulmányunkban bemutatjuk a budapesti Semmelweis Egyetem Pető András Karán a Társadalmi integrációt és Foglalkoztatást támogató kutatási műhely egyik munkáját, amely a konduktív nevelés és a családok együttműködését vizsgálja, valamint a mentálhigiénés szülőcsoportok széleskörű tevékenységét és fontos szerepét összegzi. Kvalitatív kutatásunk egy korábbi kutatás (Kapcsándy et al., 2024) továbbvitele, a Karon működő mentálhigiénés szülőcsoportokat a szülői tapasztalatokat és véleményeket térképezi fel. Karunkon két évtizede kezdődtek és jelenleg is zajlanak pszichológus és mentálhigiénés ismeretekkel rendelkező konduktor által vezetett szülőcsoportos foglalkozások, ahol a krízisfeldolgozást segítve nyújtanak támaszt a szülőknek abban, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. Kutatásunk során az elmúlt 15-20 év segítő csoportjait látogató szülőkkel, anyákkal (n=13) készítettünk félig strukturált interjút. Célunk, hogy a beszélgetések során nyert tapasztalatokat összegezzük és az eredmények ismeretében mind a konduktorképzés, mind a gyakorlat felé javaslatokat tegyünk a mentálhigiénés megsegítéssel kapcsolatban. Az interjúkat a MAXQDA szoftverrel kódoltuk. Feltártuk, hogy mely területeken jelentettek segítséget a családoknak a pszichológus és konduktor által vezetett szülőcsoportok, miben érezték a támogató jellegét. A Kar számára fontos üzenet, hogy minden szülő pozitívan élte meg a beszélgetéseket, így a mentálhigiénés támogatás rendszerének biztosítása a családok számára olyan igényként jelenik meg, amellyel foglalkoznunk érdemes. Az interjúk során tapasztaltuk, hogy az anyák későbbi életére is jelentős hatást gyakoroltak ezek a találkozások, többen segítő szakmát is választottak a csoport hatására. A beszélgetéseken megismertünk olyan eseteket is, ahol a csoportba járó anyák gyermekei is támogató hivatás tanulása (pszichológus, lovasoktató, pedagógus) mellett döntöttek.

  • VIDÉK, VALLÁS ÉS POLITIKA PROFESSOR MANDICA MANJA KOVAČEVIĆ RÁDIÓMŰSORAIBAN
    111-119
    Megtekintések száma:
    290

    Mandica Manja Kovačević (1929–2011) több horvátországi tanárképző főiskola professzora volt (Čakovec, Kutina és Gospić), emellett három könyv szerzője, és mintegy 60 tanulmánya jelent meg különböző folyóiratokban. A 21. század első évtizedében moderátora volt egy hetente sugárzott műsornak a gospići helyi rádióban, amelynek következtében, több mint 300 műsort készített, s ezek egy részéből (70 műsor) könyvet jelentetett meg „Life on the Highest Wace” (Gospić, 2010) címmel. A tanulmány célja, hogy górcső alá vonja azokat a hangfelvételeket, amelyek a könyvben nem kerültek feldolgozásra, s kifejezetten azok a témák kerülnek elemzésre, amelyek az évezred elejének horvát társadalmával foglalkoznak. A hangfelvételek elemzése során kiindulópontnak tekintjük Mandica Manja Kovačević által közvetített nézeteket és attitűdöket, ugyanis a professzor asszony szemlélete széles körű figyelmet keltett, hiszen a hallgatók választ kaptak olyan kérdésekre, mint az egzisztenciális és spirituális kutatás szétválasztása.