Keresés

Keresési eredmények

• AZ OXIPO JÁTÉKGYŰJTEMÉNY A KOGNITÍV KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSÉÉRT

  63-73

  Mező Katalin

  Mező Ferenc

  Megtekintések száma:

  1810

  Jelen tanulmány egy komplex kutatási projekt első szakaszának bemutatásáról szól, melynek célja egy új (az OxIPO modell alapján kidolgozott) játékgyűjtemény elméleti hátterének megismertetése. A játékgyűjtemény a gyermekkorban kialakuló kognitív képességek fejlesztése érdekében került összeállításra. A kognitív képességekkel kapcsolatban Affolter (1972), Sindelar (1994) és mások korábbi fejlesztési megközelítései figyelembe vették az érzékelés vizuális, auditív vagy motorikus (inter) modalitásait, de úgy gondoljuk, hogy komplexebb modellre van szükségünk a teljes képességrendszer lefedéséhez. Az OxIPO modell (Mező, 2002, 2016) keretén belül a tanulást információfeldolgozási folyamatként értelmezzük.  Az OxIPO modellben (Mező, 2002, 2016) a Tanulás = Organizáció - szervezés x (Input -bemenet + Process - feldolgozás + Output- kimenet), ennek segítségével nem csak a bemeneti modalitásokat tudjuk szabályozni és rendszerezni, hanem a kimeneti modalitásokat is, és emellett értelmezhetünk néhány kognitív képességet a folyamatfázisban. Készítettünk egy játékgyűjteményt, amely hat bemeneti (vizuális, auditív, kinesztikus, szaglás, ízléses és tapintható) modalitáson, öt kognitív képességen (észlelés, figyelem, memória, fogalmi gondolkodás, problémamegoldó gondolkodás) és három kimeneti (vizuális, auditív, motorikus) modalitáson alapul. A 6 bemeneti modalitás, az 5 célképesség és a 3 kimeneti modalitás eredményeként 90 különféle játék létezik, amelyeket az OxIPO modell leírhat. A jövőben empirikus vizsgálatokkal be kell bizonyítanunk, hogy ez a játékgyűjtemény 90 független kognitív képesség tesztelésére és fejlesztésére használható. Másrészt be kell bizonyítanunk, hogy ezek a kognitív képességek valóban befolyásolják a gyermekek mindennapi életét és az eredményességüket.

• A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA PEDAGÓGIAI HASZNÁLATÁRA VONATKOZÓ HAJLANDÓSÁG VIZSGÁLATA GYÓGYPEDAGÓGUS HALLGATÓK KÖRÉBEN

  31-45

  Demeter Zsuzsa

  Mező Katalin

  Megtekintések száma:

  1234

  Cél: a mesterséges intelligencia alapú rendszerek, eszközök, szolgáltatások begyűrűztek az élet minden területére, így megjelentek az oktatásban is. Jelen tanulmány célja a leendő gyógypedagógusok véleményeinek megismerése a mesterséges intelligencia (röviden MI) pedagógiai célú használatával kapcsolatban. Módszer: A tanulmányban bemutatásra kerülő vizsgálatban n= 157 gyógypedagógia szakos hallgató véleményének elemzésére került sor, kérdőíves kutatás segítségével. Az eredményeket matematikai statisztikai elemzéssel, az SPSS szoftver segítségével értékeltük ki. A programon belül kereszttáblás elemzést, χ²-tesztet és gyakoriságszámítást alkalmaztunk. Eredmények: a leendő gyógypedagógusok csak nagyon kis százaléka (18,5%) találkozott az eddigi tanulmányai alatt MI eszközökkel és alkalmazásokkal. Az MI eszközök alkalmazását inkább a tanórai tevékenységeken kívül tartják elképzelhetőnek. Az MI használatára való hajlandóság tekintetében nincs szignifikáns különbség az életkor viszonylatában, a 24 év alattiak 59,7%-a , a 24 év felettiek 65 % véli úgy, hogy az MI eszközök szükségesek a gyógypedagógiában, ugyanakkor az MI alkalmazások, eszközök és lehetőségek tekintetében a leendő gyógypedagógusok tudása  nagyon bizonytalan és kevés, ezért szükség lenne a mesterséges intelligenciával kapcsolatos edukáció széles körű elterjesztésére.