Keresés

Keresési eredmények

• Felföldy Lajos (1920–2016)

  3–25

  Molnár V. Attila

  Csányi Béla

  Vidéki Róbert

  Bauer Norbert

  Dolánszky Ferenc

  Papp Viktor Gábor

  Nótári Krisztina

  Buczkó Krisztina

  Gulyás Pál

  Virók Viktor

  Megtekintések száma:

  213

  Felföldy Lajos (1920–2016) magyar botanika és hidrobiológia egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége volt. Pályáját Soó Rezső irányításával kezdte, 1938 és 1946 között aktívan részt vett a debreceni és 1941–1942 között a kolozsvári Tudományegyetem Növénytani Tanszékén folyó geobotanikai kutatásokban. Számos tudományterületen maradandót alkotott. A légszennyezésnek az epifiton zuzmókra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásai (1942) világviszonylatban is az elsők közé tartoznak. A Raunkiaer-féle növényi életforma-rendszeren belül elkülönítette a kétévesek (Hemitherophyta) életforma-típusát az egyévesekétől (1942). Úttörő szerepet játszott Magyarországon a vadon élő növényfajok citológiai (kariológiai) vizsgálatában (1947–1949). Foglalkozott növényélettannal (1951–1959), vizekben folyó primer produkcióval és algatenyésztéssel (1958–1960). 1972-ban életre hívta és 1990-ig szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot. Megalapozta a magyarországi vízminőség-védelmet, amely a mai napig meghatározza a magyar hidrobiológusok szemléletét. 14 és 89 éves kora között legalább tízezer herbáriumi lapot gyűjtött. Nyugdíjba vonulása után a MTM Növénytár és az ELTE Füvészkert herbáriumi anyagának rendezésével, revíziójával foglalkozott, aktívan részt vett az Új Magyar Füvészkönyv elkészítésének munkálataiban. Munkáira egyszerre jellemző a természet iránti mély tisztelet, az elméleti megalapozottság és a gyakorlatiasság.

• Emlékeim Vánky Kálmánról (1930–2021)

  137–139

  Borhidi Attila

  Megtekintések száma:

  175

  Az írásban a szerző Vánky Kálmánnal 1956 óta történt személyes találkozásaik felidé­zésével emlékezik az üszöggombák Székelyföldről Svédországba elszármazott, majd Németországba költözött világhírű kutatójára, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjára.

• Polgár Sándor és az adventívflóra kutatása. Egzotikus flóraszigetek Győrben a 20. század első felében

  188–197

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  136

  Polgár Sándor természettudományos kutatásainak egyik fókuszpontjában az idegenho­nos (adventív) növényfajok álltak. Huszonkét tudományos publikációja közül kilencet e témakörben írt. Győr ipartelepein és gyárudvarain az 1910-es évektől kezdve számos trópusi (főként dél-amerikai) eredetű növényt talált. A legtöbb közülük még ismeretlen volt hazánk területéről, négy fajt Európából is elsőként figyelt meg. A nehezen határozható Solanum, Amaranthus és Chenopodium nemzetségek nem­zetközileg elismert szakértője volt. Tudományra új fajként írta le a Solanum adventitium-ot. Nevéhez fűződik az Amaranthus nemzetség 4 fajának első megfigyelése hazánkból.

• Az „Év vadvirága” mozgalom Magyarországon

  349-353

  Farkas Sándor

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  130

  A közlemény összefoglalja a 2011-ben indult „Év vadvirága” mozgalom történetét és céljait. A civil kezdeményezés célja a botanikai értékek népszerűsítése, társadalommal történő megismertetése, látványos vadon élő virágos növényfajok reflektorfénybe állításával. Az „Év vadvirága” megválasztása három lépcsős folyamatban zajlik, a végső, nyílt szavazás a www.evvadviraga.hu honlapon történik. A Kitaibelia folyóirat a 2014-es évtől kezdődően minden évben kismonográfia formájában igyekszik bemutatni az előző „Év vadvirágát”.