Keresés
Keresési eredmények
-
Népies növénynevek a Tiszamentéről
156-172Megtekintések száma:159Jelen cikk Timár Lajos (1918–1956) egy az 1950-es években keletkezett kéziratát mutatja be. Az eredetileg 24 oldalas kézirat a szerző és néhány kollégája által a Tisza Szolnok és Szeged (illetve Horgos) közötti szakasza mentén gyűjtött népi növényneveket tartalmazza. Timár Lajos gyűjtőmunkáját az 1940-es és 1950-es években végezte. A jegyzéket kiegészítette a korábbi publikációkban megjelent, az adott tájegységből származó elnevezésekkel is. A kézirat 508 népi növénynevet tartalmaz. A teljes tanulmány most jelenik meg először nyomtatásban. A cikk összefoglalja a kézirat utóéletéről való ismereteket is.
-
A hazai Felső-Tisza-vidék fehérfűz ligetei (Leucojo aestivi-Salicetum albae KEVEY in BORHIDI et KEVEY 1996)
78–100Megtekintések száma:306Jelen tanulmány a Magyarország északkeleti részén levő Tisza-ártér fehérfűz ligeteinek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) társulási viszonyait mutatja be 25 cönológiai felvétel alapján. Iszapos alapkőzeten és nyers öntéstalajon kialakult állományaik az alacsony ártér viszonylag mélyebb szintjeit foglalják el. Faji összetételükkel és fejletlen cserjeszintjükkel jól elkülöníthetők a mintegy 1-1,5 m-rel magasabban fekvő, laza és homokos talajú, valamint fejlett cserjeszintű fehérnyár ligetektől (Senecioni sarracenici-Populetum albae). Aljnövényzetükben egyes – részben szubmontán jellegű – növények is megjelenhetnek, amelyek az Alföld egyéb tájain ritkák, vagy teljesen hiányoznak: Cardamine amara, Cardamine flexuosa, Cardaminopsis arenosa, Carex pseudocyperus, Carex remota, Chrysosplenium alternifolium, Leucanthemella serotina, Leucojum aestivum, Oenanthe banatica, Scrophularia scopolii, Telekia speciosa, Vitis sylvestris. Az asszociáció a szüntaxonómiai rendszer „Salicenion albae-fragilis Kevey 2008” alcsoportjába helyezhető.
-
Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához I.
89-104Megtekintések száma:204Jelen tanulmányban 54 taxon előfordulási adatait közöljük, amelyeket Magyarország különböző pontjain találtunk, 2000–2013 között végzett florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során. Néhány esetben a fajok előfordulási viszonyait cönológiai felvétel segítségével is jellemeztük. A fajok közül számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Carthamus lanatus, Sedum caespitosum, Spiranthes spiralis, Trifolium micranthum). Néhány faj országos viszonylatban is ritkaságnak számít (pl. Apium repens, Dianthus diutinus, Epipactis bugacensis, Ranunculus psilostachys). Eredményeink felhívják a figyelmet nem csak a természetközeli élőhelyek, hanem a másodlagos, sokszor degradált élőhelyek (pl. belvizes szántók, töltésoldalak) kutatásának szükségességére is.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához IX.
253–256Megtekintések száma:711Jelen közleményünk annak a sorozatnak a kilencedik része, melynek célja Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 734 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 222 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből és a Duna–Tisza-köze északi részéből, valamint a Hanság déli pereméről, a Maros-mentéről és a Hortobágyról. Összesen 1632 új adattal járulunk hozzá az Atlaszhoz. Az adatok között számos ritkább, vagy lokálisan jelentős őshonos, esetleg bizonytalan őshonosságú taxont találunk, sok esetben számolunk be terjedő idegenhonos fajok új lelőhelyeiről, egyes esetekben pedig túlélő idegenhonosokról. Emellett országosan elterjedt fajok esetében is közöljük az Atlasz térképein korábban nem jelölt lelőhelyeket.
-
Adatok a Heves–Borsodi-sík flórájához I. Erdei, erdőssztyepp- és sztyeppfajok elterjedése
16-65Megtekintések száma:381A cikkben a Heves–Borsodi-sík 5 kistájának területéről 159 taxon (158 faj és egy hibrid) 1999 és 2018 között feltérképezett elterjedési adatait közlöm. A tanulmány egy tematikus sorozat első része, mely az erdei, erdőssztyepp- és száraz gyepekhez köthető sztyeppfajok elterjedési mintázatát elemzi, a florisztikai adatközlésen túl. A kiválasztott, magas indikációs tulajdonsággal bíró, növényföldrajzi szempontból is jelentős fajok esetében lehetséges észak-déli flóragradiensek értékelését is elvégeztem, kiemelten a Csörsz-árok és a 100 méteres izohipsza vonal tekintetében.