Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Apró közlemények
    300-310
    Megtekintések száma:
    616

    1. Az Apium repens (Jacq.) Lagasca új előfordulása a Szigetközben

    2. A Limonium gmelinii (Willd.) Kuntze subsp. hungaricum (Klokov) Soó alkalmi megjelenései útpadkákon

    3. Az Asparagus verticillatus L. elvadulásának első hazai adatáról

    4. A Digitalis lanata Ehrh. új előfordulása Kemencén (Börzsöny)

    5. Balkáni csillagvirág (Prospero paratheticum Speta) első előfordulási adata a Duna–Tisza-közén

    6. Néhány érdekesebb növényfaj megjelenése a Duna 2013. évi nagy árvize után a Szigetköz hullámterében

    7. Az adventív ágas falgyom (Parietaria judaica L.) újabb előfordulási adata Debrecenből

    8. Kindbergia praelonga (Hedw.) Ochyra Sopron város mohaflórájában

    9. Adatok a Plantago coronopus L. hazai elterjedéséhez

    10. A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) egykori kunpeszéri előfordulásáról

    11. A Spiraea crenata L. sas-hegyi (Budai-hegység) felfedezésének története

  • 180 éve született dr. Waisbecker Antal
    179–192
    Megtekintések száma:
    164

    Dr. Waisbecker Antal Vas vármegye tisztifőorvosa és a XIX–XX. század fordulóján a megye legjelentősebb botanikusa volt. A megye botanikai monográfiáját jegyző Borbás Vincét is jelentős florisztikai adatokkal segítette. Tanulmányaiban többek között feldolgozta Vas megye harasztjait és Kőszeg vidékének edényes növényeit. Érdemeket szerzett a sások ismerete terén, különösen a Carex fritschii leírásával. Adományozott növénygyűjteményével a Vasvármegyei, ma Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának egyik alapítója (SAMU). Gyűjteményének másik része a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) található.

  • Két új adventív faj előfordulása Magyarországon a buzérfélék (Rubiaceae) családjából
    286–296
    Megtekintések száma:
    197

    A szerzők két, korábban Magyarországról nem ismert, a Rubiaceae családhoz tartozó faj első adatát közlik. A Délnyugat-Ázsiából származó, dísznövényként Európában szórványosan ülte­tett piros szálkanyak (Phuopsis stylosa) a Vas megyei Csákánydoroszló község közúti árkának degradált mezofil gyepjében telepedett meg. A Mediterráneumban őshonos kőfali galaj (Galium murale) kis állo­mánya a budapesti Keleti pályaudvar egyik használaton kívülimellékvágánya mentén került elő. Előbbi faj feltételezhetően ültetésből vadulhatott ki, míg utóbbi jelenléte a vasúti forgalomnak köszönhető. Mindkét faj egyelőre csak kis egyedszámban van jelen élőhelyén, így inváziós képességük csak több éves megfigyelést követően értékelhető. A fajok beillesztésre kerültek a hazai határozókulcsba.

  • Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VI.
    87-102
    Megtekintések száma:
    264

    Jelen közleményünk annak a sorozatnak a hatodik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 389 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 117 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből, Szolnok környékéről és Nyugat-Magyarországról. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (pl. Equisetum fluviatile, Galium rivale, Gladiolus imbricatus, Hypericum maculatum, Persicaria bistorta, Potentilla inclinata, Ranunculus lingua, Rhinanthus rumelicus, Trifolium fragiferum subsp. bonannii, Viola pumila), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (pl. Amaranthus blitum subsp. blitum, Cymbalaria muralis, Elymus elongatus, Euphorbia peplus, Heracleum sosnowskyi, Impatiens balfourii, Lepidium densiflorum, Rhus typhina, Telekia speciosa) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (pl. Carex otrubae, Chenopodium polyspermum, Crepis tectorum, Filipendula vulgaris, Petrorhagia prolifera, Poa palustris) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

  • Szombathely város kámoni és herényi vízbázis-védőterülete, mint növényzeti értékek menedéke
    123–125
    Megtekintések száma:
    236

    A Szombathely északnyugati részén lévő kámoni és herényi vízbázis-védőterületek rétjei és erdősávjai évtizedek óta jó természetességi állapotúak. Botanikai értékeikkel szinte a Kőszegi-hegységet és az Őrséget hozzák el a város határába. Ez a rétek esetében a rendszeres kaszálás, az erdősávok vonatkozásában pedig a bolygatás hiányának volt köszönhető. Olyan növényfajok kisebb-nagyobb állományai fordulnak elő, mint például a Moenchia mantica, vagy a védett Orchis morio, Pyrola rotundifolia, Cephalanthera longifolia, Epipactis helleborine és Ophioglossum vulgatum. Az utóbbi években azonban egyes részeik egyre erősödő emberi zavarásnak (terepmotorozás, túragépkocsizás) vannak kitéve, ezért időszerű lehet védelmük kezdeményezése. E rövid esettanulmány is jelzi, hogy a megfelelően kezelt vízbázis-védőterületeknek fontos szerepe lehet természetközeli élőhelyek, ritka (esetenként védett) növényfajok (és a hozzájuk kapcsolódó állatvilág) térségjellemző képviselőinek, állományainak megőrzésében.