Keresés

Keresési eredmények

• Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez III. (23–25)

  101–111

  Kun András

  Bölöni János

  Lengyel Attila

  Baranyai Zsolt

  Kun Róbert

  Megtekintések száma:

  117

  A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikkso­ro­zat harmadik részében az Anchusa ochroleuca, a Carpesium abrotanoides, a Leucanthemella serotina és a Carex fritschii új lelőhelyeit mutatjuk be.

  • Az elmúlt évtizedekben hazánkban csupán egy helyről ismert Anchusa ochroleuca mintegy 400 virág­zó tőből álló populációja került elő Rád környékén, kis kiterjedésű gyeptöredékben, 2025-ben. Élőhe­lye típusos, helyenként felnyíló löszpusztarét (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae), mely további ritka sztyepprétfajok jelenlétével, illetve az erdőssztyepp- és szegély fajok szinte teljes hiányával jel­lemezhető. Az állományt a cserjésedés és a növényi invázió kevésbé, a nagyszámú vad jelenléte, illetve a szomszédos szántóföldről a tápanyagok bemosódása erőteljesebben veszélyezteti.
  • A Magyarországon korábban a Dél-Dunántúlról és a Duna–Tisza köze déli részéről ismert Carpesium abrotanoides több száz egyedből álló állománya került elő az Ócsa környéki láperdőkben, majd 2025-ben egy második, kisebb populációját is megtaláltuk a közelben. Az állományok fiatal és közép­korú láperdőkben fordulnak elő, ahol a gyűrűvirág a szárazabbá váló tőzegfelszínen zavarástűrő, rö­vid életciklusú növényekkel együtt jelent meg. Szintén az Ócsai láperdő komplexben találtuk a Leu­canthemella serotina két kisebb állományát. A faj történeti adatok alapján régóta ismert volt a térség­ből, de előfordulását évtizedek óta nem észlelték.
  • A Carex fritschii-t Magyarországon eddig a Dunántúlról ismertük. 2012-ben, illetve 2022-ben az is­mert hazai areahatárától távol, a Középső-Ipoly-völgyben találtuk meg a fajt. Röviden ismertetjük az új állományokat magukban foglaló, különleges összetételű homoki sztyepprétek, cserjések és szegély-élőhelyek mozaikjait, felsoroljuk a területen az elmúlt két évtizedben megtalált, florisztikai vagy vege­tációtani szempontból érdekes növényeket. A ritka fajok sorából kiemelendő az Agrimonia procera, Danthonia alpina, Festuca rubra, Hypochoeris maculata, Potentilla alba, Ranunculus illyricus, Thesium ramosum és Viola ambigua előfordulása.

• Erdei növényfajok elterjedése és természetvédelmi helyzete a Duna–Tisza köze homoki tölgyeseiben

  129–140

  Rédei Tamás

  Árvai Ágnes

  Barabás Sándor

  Kabai Melinda

  Kun András

  Lhotsky Barbara

  Lukács Attila Nándor

  Mártonffy András

  Nagyné Harcsás Anita

  Rigó Attila

  Szabadi Kriszta Lilla

  Viszus Virág

  Csecserits Anikó

  Megtekintések száma:

  617

  Cikkünkben az 1998 óta az Észak-Kiskunság tölgyerdeiben végzett kutatásaink során előkerült florisztikai adatokat összegezzük. Az adatgyűjtés során 2020 és 2024 között szisztematikusan jártuk be és térképeztük fel a régióban az Első Katonai Felmérés óta folyamatos erdőállományokat. Összesen 100 erdőfoltot sikerült természetközeli kocsányos tölgyesként azonosítani, összesen 865 hektár kiterjedéssel, és ebből 94-ben tudtunk florisztikai adatokat gyűjteni. Az adatokat kiegészítettük a bejárás során előkerült szórvány előfordulásokkal. Az állományokban 96 erdei és erdőszegélyi faj összesen 1207 előfordulását rögzítettük. Ebből 81 faj 214 előfordulása új a flóratérképezési adatbázis­hoz képest. A fajokat élőhelypreferenciájuk és regionális veszélyeztetettségük alapján csoportosítottuk, 23 fajt veszélyeztetettnek, 37-et kritikusan veszélyeztetettnek minősítettünk. Ezen fajok aktív természet­védelmi beavatkozás nélkül néhány évtizeden belül kipusztulhatnak a Kiskunságból.

• A Torilis nodosa új behurcolásai és terjedése Magyarországon

  26-31

  Kun András

  Exner Tamás

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  1352

  A Torilis nodosa (L.) Gaertn. atlanti-mediterrán gyomnövény. Régi megfigyelései ismer­tek Budapest térségéből, de ezek alkalmi megjelenések lehettek, a faj előfordulását több mint száz éve nem erősítették meg hazánkban. Az elmúlt néhány évben a faj hat új, spontán előfordulását talál­tuk Magyarországon, egy állományt Budapesten, további ötöt a Balaton északi partmellékének települé­sein. Minden esetben belterületek ruderális vagy intenzíven nyírt élőhelyein észleltük. Megjelenésében az intenzív turizmus szerepe biztosra vehető, de önfenntartó populációinak létrejöttében és már érzé­kelhető regionális terjedésében az éghajlati adottságok kedvezőbbé válása, az egyre enyhébb telek, a fagyos napok számának csökkenése is kulcsfontosságú lehet. A magyarországi adatok csatlakoznak a faj más közép-európai adventív előfordulásaihoz.

• Az Apium repens császártöltési állományának monitorozása (2006–2015)

  1–8

  Kun András

  Megtekintések száma:

  364

  A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság felkérésére részletes állomány-felmérésekkel követtük nyomon az Apium repens popu­lá­ci­ó­méretének változásait a császártöltési Vörös-mocsár TT területén. Egyértelmű összefüggést tapasz­tal­tunk a terület vízállapota, illetve a tájhasználat- és kezelés, valamint a növény állományának mérete kö­zött. Az A. repens iszaplakó faj, mely egyszerre igényli a nedves és nyílt felszíneket. Élőhelyének ki­szá­ra­dá­sa és átalakulása, a növényzet záródása, a tőzegfelszínek befüvesedése nyomán visszahúzódik, lap­pang, majd eltűnik. A megfelelő kezelésekre (vízvisszatartás, extenzív legeltetés, kaszálás, szabad tő­zeg­felszín nyitása) rövid idő alatt, egy tenyészidőszakon belül is pozitívan reagál.

• A Crataegus nigra elterjedési területe és állománya

  129–144

  Riezing Norbert

  Csáky Péter

  Kun András

  Mórocz Attila

  Perić Ranko

  Megtekintések száma:

  94

  A bennszülött fekete galagonya (Crataegus nigra Waldst. et Kit.) elterjedésével kapcso­latban több téves, illetve bizonytalan lelőhely került a szakirodalomba. Ennek oka, hogy régebbi publi­kációkban előfordulásai keverednek a hasonló Crataegus pentagyna, illetve a jóval később leírt C. ×degenii adataival. Munkánk során áttekintettük a korábbi szakirodalmat, a fellelhető herbáriumi pél­dányokat, elemeztük, értelmeztük az ezekben fellelhető adatokat, számos esetben próbáltuk megfejteni a szöveges megjegyzéseket, valamint terepi bejárások során térképeztük a faj recens előfordulásait és felmértük állományait. Tanulmányunkban a téves és bizonytalan adatok kiszűrésével felvázoljuk a faj jelenleg ismert elterjedési területét, mely a Duna árterének Budapest és a Vaskapu közötti szakaszára, valamint két nagyobb mellékfolyó, a Dráva és a Száva Dunához közeli részeire korlátozódik. Eredmé­nyeink alapján feltételezhető, hogy a fekete galagonya a Duna szabályozása előtt jóval gyakoribb lehe­tett, különösen a hazai szakaszon. Jelenleg Gemenctől északra, valamint a Tisza torkolatától délre ritka, a Száva mellől és Belgrád környékéről valószínűleg kipusztult. Jelentős állománya található ugyanakkor Gemenc, Kopácsi-rét/Apatin (Cr/Srb), valamint Kabol-Dunagárdony (Srb) térségében. Elterjedési terü­letének északi részén erőteljes visszaszorulása figyelhető meg, melynek oka elsősorban termőhelyei­nek szárazodása, a Crataegus monogyna fajjal történő hibridizálódása és az özönnövények terjedése. Természetvédelmi helyzete itt a kipusztulással veszélyeztetett (critically endangered) kategóriába sorolható, míg másutt többnyire veszélyeztetettnek (endangered) tekinthető.

• Fekete Gábor, mint mester és kolléga

  227-271

  Molnár Zsolt

  Kun András

  Megtekintések száma:

  353

  2016. november 29-én véget ért egy kutatásban, állandó alkotásban eltelt hosszú élet, eltávo­zott közülünk Fekete Gábor Tanár Úr. Mi, akik olyan szerencsések vagyunk, hogy csodála­tos egyéniségét közelről ismerhettük, most összegyűlünk, hogy tanúságot tegyünk Róla, aki­től, és aki által olyan sokat kaphattunk.

  Az alábbi megemlékezéseket egykori pályatársak, barátok, közeli és távolabbi tanítványok fogalmazták meg azzal a szándékkal, hogy önmaguk, a közösség és a jövő számára meg­örökít­sék Fekete Gábor Tanár Úr emberi és kutatói nagysá­gát. Be kell valljuk, magunk is meglepőd­tünk, hogy felkérésünkre milyen nagy­számú írás érkezett. Számunkra ez önma­gá­ban is arra utal, hogy Tanár Úr egyéni­ségének varázslatos és egyedi volta nem kizárólag a tanítványokat ragadta meg, hanem mindenkit, akivel együtt dolgozott, aki közelebbről meg­ismerhette.

  Arra kérjük mindazokat, akik ismer­ték, szerették és tisztelték Őt, hogy olvas­sák el az alábbi írásokat, hogy közösen emlékezhessünk Tanár Úrra. Azoknak, akik már nem találkozhattak vele, ezekkel a megemlékezésekkel szeretnénk üzenni, hogy élt Magyarországon egy nagy­szerű, csodálatos ember, aki amellett, hogy vege­tációkutatók nemzedékeit nevelte fel, érték­vesztett és relativizáló korunkban is biztos mértéket, erkölcsi és emberi tám­pontot tudott nyújtani, és ily módon több generáció példaképe, vezető és tanító személyisége lett.

• Apró közlemények

  159-164

  Kun Róbert

  Vadász Csaba

  Kálmán Nikoletta

  Bodor Ádám

  Csathó András István

  Molnár Csaba

  Schmidt Dávid

  Óvári Miklós

  Molnár V. Attila

  Molnár Attila

  Tihanyi Gábor

  Gulyás Gergely

  Megtekintések száma:

  965

  1. A borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa (L.) DC.) előfordulási adatai és élőhelyei Kunbaracs közelében és a Peszéradacsi-rétek egyéb területein

  2. Acer acuminatilobum (J. Papp) J. Papp 1958 (mátrai ősjuhar) a Mátraalján

  3. Euphorbia prostrata Aiton és Polycarpon tetraphyllum L. felbukkanása a Nyugat-Dunántúlon

  4. A Muscari tenuiflorum Tausch előfordulása a Keszthelyi-hegységben

  5. Csalánlevél gubacsszúnyog (Dasineura urticae Perris, 1840) előfordulása kúszó csalánon (Urtica kioviensis Rogow.)

  6. A Trifolium vesiculosum Savi újabb előfordulásai a Hortobágyon