Keresés

Keresési eredmények

• A Vulpia ciliata morfológiája és magyarországi terjedésének sikere a vasúthálózat mentén

  145–156

  Mesterházy Attila

  Wirth Tamás

  Schmidt Dávid

  Csiky János

  Megtekintések száma:

  880

  A Mediterráneumban elterjedt Vulpia ciliata Dumort Európa több országában, jellem­zően vasutak mentén jelent meg az elmúlt évtizedekben. A fajt 2016 tavaszán észleltük először Ma­gyarországon, a szolnoki vasútállomáson, majd néhány nappal később Budapest-Keleti pályaudvaron. A faj 2020-ban számos más dunántúli vasútállomáson is megtaláltuk, és úgy tűnik, hogy napjainkra az ország jelentős részén megtelepedett. A V. ciliata ezidáig csak a rendszeresen használt vágányok köze­léből (max. 20 m-es távolságon belül) került elő, feltehetően a vasúti áruszállítással jutott be az ország­ba, és terjedt el. A faj nálunk már meghonosodottnak tekinthető, özönfajként egyelőre még csak a vasút menti ruderális vegetációban lép fel, ahol az őshonos Vulpia myuros-t ki is szoríthatja. A faj a szőrös toklászai alapján a hasonló termőhelyen gyakori V. myuros-tól egyértelműen megkülönböztethető. Virágzása a két másik fajnál korábban, gyakran már áprilisban elkezdődik. A vizsgált morfológiai jelle­gek alapján (padkák száma a buga csúcsának 2 cm-es szakaszán, termések száma/füzérke, fertilis virá­gok aránya/füzérke, alsó és felső pelyvahossz, toklász- és szálkahossz, buga főtengelyének vastagsága a csúcsi 2 cm-es szakaszon) megállapítható, hogy a V. bromoides és V. myuros kevésbé különbözik egy­mástól, mint a V. ciliata e két fajtól. Feltételezhető továbbá, hogy a füzérkén belüli alacsony fertilitási arány, a toklászok pillássága összefüggésbe hozható a faj terjedési sikerével (csoportos terjedés, anemochória, zoochória, antropochória). Korai (májusi) termésérése is kedvez a vasút menti terjedés­nek, ui. így a többi hasonló fajjal szemben már terméses állapotban vészelheti át a késő tavasszal kez­dődő gyomirtást. A vasúthálózaton kívüli magyarországi terjedését egyelőre akadályozhatják a klimati­kus viszonyok, illetve a pályatesteken kívüli, relatív előnyt kínáló szezonális gyomirtások hiánya.

• A Ceratochloa (DC. et P. Beauv.) Hack. alnemzetség (Bromus L., Poaceae) hazai története és elterjedése

  44-47

  Kovács Dániel

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  313

  A Ceratochloa alnemzetség a Bromus nemzetség egyik kicsi, de igen bonyolult taxonómiájú csoportja. Az ide tartozó fajok főként Észak- és Dél-Amerikában őshonosak, de adventívként a többi földrészen is jelen vannak. Hazánkból eddig két fajt mutattak ki, a Bromus catharticus-t és a B. carinatus-t. Az előbbit először Győrből, majd Környéről és a Nyírség nyugati feléről (Kálmánháza) jelezték. Utóbbi fajnak pedig Keszthely és Sopron területéről ismertek adatai. Az elmúlt években végzett intenzív városi flórakutatás során a B. catharticus két új populációja került elő Pécs városából.

• Szívvel és alázattal. 140 éve született Dr. Polgár Sándor (1876–1944)

  169–184

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  332

  Dr. Polgár Sándor Győr megye legjelentősebb botanikusa volt. Munkásságának kiemelkedőbb eredményeit a florisztika, növényföldrajz, taxonómia, valamint az adventív flóra kutatása területén érte el. 1941-ben megjelent életműve, a Győrmegye flórája korának egyik legmodernebb monográfiája volt, amely napjainkban is sokat idézett alapmű. Felismerte és leírta hazánk egyik legritkább sárma-faját, az Ornithogalum ×degenianum-ot. Intenzív herbáriumi gyűjtő tevékenységet folytatott, gyűjtött lapjainak száma több, mint húszezer. Győri főreáliskolai tanárként 35 éven át tanított, ahol gyakorlatias módszereivel, tárgyszeretetével generációkban formálta ki a természet iránt érzett felelősséget.

• Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon II. (7–12)

  253–264

  Takács Attila

  Csiky János

  Danihelka Jiři

  Kis Szabolcs

  Kovács Dániel

  László-Bencsik Ábel

  Lengyel Attila

  Molnár V. Attila

  Rigó Attila

  Varga Anna

  Wirth Tamás

  Megtekintések száma:

  309

  A Magyarországon idegenhonos növények ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksoro­zat második részében a tündérhínárfélék (Cabombaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), galajfélék (Rubiaceae), puszpángfélék (Buxaceae), ibolyafélék (Violaceae) és fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó fajokkal foglalkozunk. Új adatokat közlünk a karolinai tündérhínár (Cabomba caroli­niana) magyarországi elterjedéséről a Körösmenti-síkon: az Élővíz-csatorna Békés és Békéscsaba kö­zötti szakaszán 17 ponton, több mint 630 m²-en, enyhén lúgos kémhatású, alacsony vezetőképességű, 2022/2023 telén nem befagyó vízben talált állományait mutatjuk be. Szentendrén a festő csülleng (Isa­tis tinctoria) egy ideiglenes kivadulását, valamint a festő buzér (Rubia tinctorum) több, legalább részben termesztésre visszavezethető állományát dokumentáljuk. Elsőként ismertetjük a japán kövérke (Pachysandra termi­nalis) kerten kívüli, erdei előfordulását, amelyet zöldhulladék lerakásával hozunk összefüggésbe. Tisz­tázzuk a kínai ibolya (Viola prionantha) hazai státuszát, és számos, főként városi burkolatokhoz, par­kokhoz és temetőkhöz kötődő előfordulását soroljuk fel. Az atlantikus elterjedésű, sótűrő Cochlearia danica új előfordulását észleltük Karcag közelében, a 4-es számú főút mentén. Bemu­tatjuk a kisfészkű őszirózsa (Symp­hyotrichum squamatum) első magyarországi lelőhelyét egy csatorna pionír iszapfelszínein.

• Adatok Magyarország flórájához I.

  254-259

  Kovács Dániel

  Megtekintések száma:

  173

  Tanulmányomban az ország különböző tájairól közlök florisztikai adatokat, a legtöbb azonban a Mezőföld területéről származik. Jelen dolgozatban 10 védett, egy veszélyeztetett (EN), 9 veszélyeztetettség közeli (NT) és egy adathiányos (DD) taxon újabb lelőhelyeit ismertetem. Az adatsor aktualizál néhány régi előfordulási adatot (például a Herniaria incana Pomáz fölött), hozzájárul terjedőben lévő gyomok (például Eleusine indica, Geranium purpureum) és védett fajok (például Ornithogalum brevistylum, Sonchus palustris) elterjedésének ismeretéhez, továbbá a szakirodalomban csak igen ritkán szereplő, jelenleg csak alkalmilag megtelepedő fajokról (például Lobularia maritima, Nepeta racemosa) is tartalmaz adatot.

• A csókalábú útifű (Plantago coronopus) 2020-ban felfedezett újabb lelőhelyei

  99-101

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  513

  A folytatódó adatgyűjtés eredményeként 2020-ban a csókalábú útifű (Plantago coronopus L.) újabb lelőhelyei kerültek elő. Számos új előfordulása található az eddig ismert lelőhelyek­től távol, amely bizonyítja, hogy a faj továbbra is intenzív terjedési szakaszban van. KEF-alapú előfordu­lásainak száma aktuálisan 90. Minden új megfigyelése az útpadkát kísérő keskeny növényzeti sávból származik, kivétel ez alól a szombathelyi, ahol egy forgalmas bevásárlóközpont parkolójában a dísz­kövezet résében jelent meg.

• Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához

  11-21

  T-Krasznai Enikő

  B-Béres Viktória

  Kókai Zsuzsanna

  Buczkó Krisztina

  Balogh Csaba

  Török Péter

  Megtekintések száma:

  211

  Tanulmányunkban kilenc adventív vagy invazív idegenhonos algafajt és hazai előfordulását mutatjuk be: Didymosphenia geminata, Nitzschia closterium, Reimeria sinuata, Navicula schroeteri, Pleurosira laevis (Bacillariophyceae); Pediastrum simplex (Chlorophyceae), Cylindrospermopsis raciborskii, Cuspidothrix issatschenkoi, Sphaerospermopsis aphanizomenoides (Cyanobacteria). A magyar algaflórára új adat a Navicula schroeteri Meister jelenlétének kimutatása. Annak ellenére, hogy az egyes taxonok megjelenési gyakorisága igen eltérő volt, a bemutatott fajok közös jellemzője, hogy olyan kiemelten fontos ökológiai változásokra hívják fel a figyelmet, mint a klímaváltozással összefüggő hőmérséklet-emelkedés, szélsőséges időjárási tényezők (pl. aszály) okozta sókoncentráció növekedés, illetve az eutrofizáció. Munkánk célja volt, a taxonok elterjedésére vonatkozó új adatközléseken túl, felhívni a figyelmet arra, hogy a biomonitorozó munka milyen fontos szerepet játszik az emberi vagy természeti hatások okozta változások gyors észlelésében.

• Florisztikai adatok Észak-Pest és Nyugat-Nógrád vármegyék térségéből

  193–202

  Lengyel Attila

  Megtekintések száma:

  221

  Ebben a cikkben az utóbbi években Pest vármegye északi és Nógrád vármegye nyugati részén talált, jelentősebb florisztikai adataimat adom közre. A 100 előfordulás 54 fajt reprezentál, melyek közül három haraszt, 51 virágos növény. Az előfordulások legalább kistáji szinten újak, illetve egyes esetekben régi vagy bizonytalan adatok megerősítései. Az Északi-középhegység szintjén új vagy jelentős adattal bővült fajok száma 14. A fajok többsége idegenhonos, vagy utak mentén másodlagos terjedést mutató őshonos növény. Közülük több faj hazai elterjedésének északi irányú bővülését sike­rült kimutatni.

• Az alacsony libatop (Chenopodium pumilio R.Br.) Zuglóban és új adatok Északkelet-Magyarország idegenhonos fajainak elterjedéséhez

  221-226

  Molnár Csaba

  Juhász Melinda

  Megtekintések száma:

  339

  A közlemény beszámol néhány Magyarországon ritkább előfordulású behurcolt gyomnövény előfordulásáról. Az ausztráliai eredetű Chenopodium pumilio második jelenleg ismert hazai állománya Budapesten (Zuglóban) került elő 2016 szeptemberében. További 8 faj (Amaranthus deflexus, Echium maculatum, Lepidium densiflorum, Oxybaphus nyctagineus, Panicum dichotomiflorum, Portulaca grandiflora, Sarothamus scoparius, Tragus racemosus) összesen 27 előfordulási adatát az Északi-középhegység területéről, különösen települések belterületéről, bolygatott élőhelyekről (útpadka, járdarepedés, vasútállomások) tesszük közzé. A bizonyítópéldányok a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) kerültek elhelyezésre.

• Az Asparagus verticillatus L. Magyarországon

  38-43

  Wirth Tamás

  Gyergyák Kinga

  Megtekintések száma:

  344

  Pécs közigazgatási területének finomléptékű flóratérképezése során az Asparagus verticillatus L. kivadult egyedeit találtuk meg a város több pontján 2011–2012 során. A dolgozat áttekintést nyújt a faj taxonómiájáról, morfológiai jellemzéséről és magyarországi előfordulásáról. Az örvös spárga mediterrán-szubmediterrán faj, mely a Balkán-félszigeten, Kelet-Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában őshonos. Magyarországon kedvelt dísznövény; kiszökéséről, illetve elvadulásáról azonban eddig nem volt információnk. Korábbi gyűjtési adatai botanikus kertekből, kertekből származnak, illetve egy példány került elő Pécsett útszéli száraz gyepből. A most megtalált egyedek főleg a városnak a Mecsek déli oldalára felkúszó részén, kiskertes és szőlőtermő területein élnek, de egy példány előkerült a lakott területtől távolabbi, természetközeli vegetációból is. Mivel a fajt a város több pontján is ültetik, további kiszökésére, elvadulására, valamint tartós fennmaradására a jövőben is számíthatunk.