Keresés
Keresési eredmények
-
A hencidai Mondró-halom, a löszgyep-vegetáció őrzője
143-149Megtekintések száma:768Intenzív művelésű mezőgazdasági területeken a természetes gyepvegetációnak gyakran csupán töredékei maradtak meg, rendszerint olyan helyeken, amelyek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlannak bizonyultak. Alföldi körülmények között ilyen területek a kunhalmok, amelyek amellett, hogy kiemelkedő kulturális és tájképi értékekkel bírnak, számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket. Cikkünkben a hencidai Mondró-halom flóráját mutatjuk be. A halmot borító fajgazdag löszgyepben összesen 74 edényes növényfajt találtunk. A halmon számos, a Bihari-síkon ritka növényfaj fordul elő, mint például az Inula germanica, Ranunculus illyricus és a Rosa gallica. A halom különböző kitettségű meredek lejtőin kialakult változatos mikro-élőhelyek hozzájárulnak a halom fajgazdagságának kialakításához és fenntartásához. Ennek is köszönhető, hogy a halmon az erdősztyeppi elemek mellett a legtöbb a Kárpát-medencében előforduló sztyeppei flóraelem-típus (kontinentális, pontusz–szubmediterrán, pontuszi, pontusz–pannon és turáni) megtalálható.
-
Három új fűfaj Magyarország flórájában: Paspalum dilatatum, Phalaris aquatica és Panicum schinzii
63–76Megtekintések száma:584Közleményünkben két Magyarország flórájában korábban ismeretlen-, és egy archív adattal rendelkező fűfaj új előfordulását mutatjuk be. A Panicum schinzii Hack. egy Dél-Afrikából származó egyéves faj, a Paspalum dilatatum Poir. egy eredetileg Dél-Amerikában élő évelő növény, a Phalaris aquatica L. pedig a Földközi-tenger mediterrán térségében őshonos évelő taxon. A Panicum schinzii egyetlen jól fejlett példánya a Nyugat-Dunántúlon, a Rába egy kavicszátonyán került elő, míg a két újonnan megfigyelt évelő fűfaj az Alföldön jelent meg: a Paspalum dilatatum egyetlen példányát Soltvadkert település déli szélén, szuburbán környezetben észleltük, míg a Phalaris aquatica egy kisebb populációja Szeged mellett, egy autópálya mentén fordul elő. A közleményben kitérünk a három érintett faj európai elterjedésére és élőhelyválasztására, valamint inváziós potenciáljukra, emellett beillesztettük őket a hazai határozókulcsokba is.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához IV.
358-382Megtekintések száma:347Jelen dolgozat a nemrég megjelent magyarországi flóraatlaszhoz tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban a Dunántúl és az Alföld különböző tájairól. A közlemény 72 növényfajról tartalmaz olyan florisztikai adatokat, amelyek a fajok elterjedési térképein új kvadrátban való előfordulásokat jelentenek. Egyes adatok régi előfordulásokat is megerősítenek, s a dolgozat néhány téves adatot is helyesbít. A növényfajok előfordulási viszonyait az ÁNÉR kódok dokumentálják.
-
Kárpáti, erdélyi, dácikus és pannon endemikus fajok a Szilágyság flórájában
259-267Megtekintések száma:308Az Erdélyi-medence és az alföldi pannon flóratartomány között elterülő romániai Szilágyság növénytakarójában az európai fajok mellett, a különböző földrajzi eredetű flóraelemek százalékos aránya igen magas. Ezek közül kiemeljük a keleti eredetű kontinentális, valamint a déli szubmediterrán jellegűek itteni széleskörű elterjedését. Jelentős számmal vannak képviselve az alább elemzett kárpáti (Aconitum moldavicum Hacq., Symphytum cordatum Waldst. & Kit.), erdélyi (Cephalaria radiata Griseb. & Schenk, Onosma pseudoarenaria Schur subsp. pseudoarenaria), dácikus (Helleborus purpurascens Waldst. & Kit., Phyteuma tetramerum Schur) és pannon (Centaurea sadleriana Janka), endemikus valamint szubendemikus fajok is, amelyek igen különböző jellegű termőhelyeken jelentkeznek.
-
Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez I. (1–5)
160–172Megtekintések száma:996A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat első részében a korpafűfélék (Lycopodiaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), varhúhájfélék (Crassulaceae), rózsafélék (Rosaceae) és kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó fajokkal foglalkozunk. Beszámolunk a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) 2019–2024 között, települések belterületén (kertekben, temetőkben) megtalált példányairól. Dokumentáljuk a Magyarország területéről korábban nem ismert lápi korpafű (Lycopodiella inundata) előfordulását egy Nagyhuta határában található sípályáról. Új előfordulási adatokat közlünk az úthálózat mentén terjedő sziki varjúháj (Sedum caespitosum) és hagymaszagú tarsóka (Thlaspi alliaceum) esetében. Több hazánkban ritka orchideafaj új előfordulásait közöljük: az adriai sallangvirágot (Himantoglossum adriaticum) a Mecsekből, a Balaton-felvidékről, a Bakonyból és a Szigetközből; a poszméhbangó (Ophrys fuciflora) subsp. holubyana nevű alfaját Veszprém megyéből és törzsalakját Zala megyéből, az erdei ujjaskosbort (Dactylorhiza fuchsii) a Mezőföldről, a füles kosbort (Orchis mascula subsp. signifera) az Észak-Alföldről.
-
Adatok az Alföld kunhalom-flórájának ismeretéhez
31–44Megtekintések száma:214Ebben a közleményben Duna–Tisza közi és tiszántúli kunhalmokon észlelt növény-előfordulásokat mutatunk be. Összesen 109 kunhalomról 45 edényes növényfaj és egy gombafaj (Morchella steppicola) adatait tesszük közzé. A bemutatott fajok közül Magyarországon 13 taxon élvez védettséget, melyek egy része az adott térségben nem ritka (pl. Aster sedifolius, Astragalus asper, Linaria biebersteinii, Ornithogalum brevistylum). Bemutatjuk néhány terjedőben lévő egyéves faj újabb lokalitásait (pl. Aegilops cylindrica, Crepis pulchra, Trifolium diffusum). Emellett néhány olyan faj adatait is ismertetjük, amiket korábban nem jeleztek kunhalom területéről (pl. Agrostemma githago, Chaerophyllum bulbosum, Dryopteris filix-mas), illetve egy idegenhonos faj (Lolium multiflorum) kurgánokon való előfordulásait is közzétesszük. Növényföldrajzi értelemben kiemelkedő adatnak számít a recés vajvirág (Orobanche reticulata) kengyeli és a borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa) tömörkényi előfordulása.
-
Mesterséges felszínformák botanikai összehasonlítása a Nagykunság és a Nagy-Sárrét vidékén
65-76Megtekintések száma:347Az Alföld flórájának kutatásában kiemelt szerepet kap a lösznövényzet megmaradt állományainak tanulmányozása. Munkám során azon mesterséges felszínformák növényzetét vizsgáltam, melyeken az antropogén hatások ellenére fennmaradhattak, vagy amelyekre betelepülhettek a hajdani löszvegetáció képviselői. A vizsgálatok során arra kerestem a választ, hogy milyen hasonlóságok, illetve különbségek figyelhetőek meg ezen építmények növényzete között, mivel azok különböző korokban épültek. Minden építményt löszgyep (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae) vagy löszfalnövényzet (Agropyro cristati-Kochietum prostratae), esetleg ezek mozaikja borította. Megfigyelhetőek voltak továbbá a környező területekről feltelepülő ürmös szikespuszták (Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae) fajai is. A vizsgált összehasonlítási szempontok (szociális magatartás típusok, Shannon diverzitás, DCA ordináció, cönoszisztematikai rendszer) alapján megállapítható, hogy a Nagykunság és a Nagy-Sárrét vidékén a mesterséges felszíniformák közül az ókori sáncok őrizték meg leginkább a löszgyepek jellegzetességeit.