2015–2023 között gyűjtött adatok alapján bemutatjuk a fehér fagyöngy (Viscum album) kéttűs fenyőfajokon élő alfajának (subsp. austriacum) magyarországi elterjedését, gyakorisági viszonyait, továbbá vizsgáljuk az elterjedését és tömegességét befolyásoló tényezőket. Az alfaj magyarországi elterje­dése a Nyugat-Dunántúlra korlátozódik, ezen belül a táj nyugati felében általánosan elterjedt, így a Vend­vidék, Felső-Őrség, Kőszegi-hegység és a Pinka-sík fenyő­elegyes erdőállományainak jellegzetes eleme. A Soproni-hegység szinte valamennyi (idősebb) erdei- és feketefenyő elegyet tartalmazó állományában elő­került és több helyen tömeges. Vizsgálataink alapján a taxon aktuális elterjedése Délnyugat-Dunántúlon követi az erdeifenyő őshonos elterjedésének határát, míg a Kemenesháton és a Sopron–Vasi-síkon a regio­nális areahatár 10–25 km-rel átlépi azt. A vizsgált erdőrész­leteket faállománytípusuk szerint csoportokba soroltuk (fenyőelegyes lomberdők, lombelegyes tűlevelű [erdei-, kisebb részben feketefenyves] állomá­nyok, kultúrfenyvesek), továbbá megkülönböztet­tük a külön­álló facsoportokat és erdősávokat. A fenyőfa­gyöngy erdőrészleten belüli gyakorisága a lombelegyes állo­mányokban érte el a legmagasabb arányt, sőt, négy mintaterületen tömeges, az állomány pusztulásában is jelentős szerepet játszó fertőzést regisztráltunk (Bucsu, Csepreg, Nemescsó, Tömörd). Az előfordulások számának jelentős növekedése a taxon eddigi alul­térképezettségével, valamint Európa-szerte bizonyított terjedésével magyarázható. Ez utóbbit segítheti elő, hogy a domb- és síkvidéki kéttűs erdeink ellenállóké­pessége klimatikus okokból nagymértékben csökkent.