Keresés

Keresési eredmények

• Tessedik Sámuel állattenyésztési – gyepgazdálkodási elvei és gyakorlata

  45-48

  Bukovinszky László

  Megtekintések száma:

  73

  Tessedik eredményekben gazdag életútja közel két évszázada foglalkoztatja a kutatókat. Közhasznú tevékenységéből külön kiemelkedik a mezőgazdasági termelés korszerűsítését célzó munkássága.

  Nézetei és tényleges, gyakorlati sikerei átfogják a korabeli gazdálkodás fő elemeit. Eredményei a takarmánytermelés – gyepgazdálkodás – állattartás összefüggő rendszerében vizsgálhatók az e területre vonatkozó írásai elemzésével. Munkáiban feltárja a takarmánytermelés, ill. takarmányozás korabeli gyakorlatát és az eredményesebb gazdálkodás lehetőségeit. Javaslatai az adott gazdasági körülmények között csak részben voltak megvalósíthatók.

• Újabb szempontok a legeltetéses állattartás értékelésében

  41-46

  Nagy Géza

  Megtekintések száma:

  96

  Ez a szakirodalmi tanulmány a szakmai körökben talán kevésbé ismert „nádas csenkesz toxikózis” kórtörténetét mutatja be, amely – ha nem sikerült volna megoldani a problémát – a legeltetéses állattartás egyik gátjává válhatott volna. A másik nagy témakör, a takarmányok- és állati termékek minősége, korunk nagyon aktuális témájának nevezhető, tekintettel arra, hogy fontos humán egészségügyi vonatkozásai is vannak. A gyepen termelt állati termékek kedvező vitamin-, zsír- és zsírsav tartalma, illetve kedvező zsírsav összetétele több gazdasági állatfaj (szarvasmarha, sertés, baromfi) és többféle állati termék (tej, vaj, hús, tojás) esetében bizonyítást nyert. 

• Alulhasznosított gyep szén-dioxid kibocsátásának vizsgálata

  15-25

  Varga Krisztina

  Csízi István

  Megtekintések száma:

  268

  A klímaváltozás által indukált szélsőséges változások a kontinentális éghajlatú területeken elhelyezkedő extenzív gyepek fitomassza hozamait egyre nagyobb mértékben évjáratfüggővé teszik. A helyzetet súlyosbítja többek között a minőségi munkaerő hiánya miatt a legeltetéses állattartás visszaszorulása, s így a hasznosítatlan, illetve alulhasznosított gyepek részarányának növekedése. Kísérletünk során két eltérő jellegű évjárat során pontosítottuk az egy évtizede fennálló zéró, mulcs, kaszáló és rét hasznosítási módok hatását a szén-dioxid-emisszióra, a talajnedvességi és talajhőmérsékleti értékekre. Megállapítottuk, hogy különböző évjáratok esetén is a hasznosítás hiányában felhalmozódott avarnemezzel rendelkező zéró hasznosítás esetén voltak a legmagasabbak a szén-dioxid-emissziós értékek, még alacsonyabb talajnedvességi értékek mellett is. Eredményeink megerősítik azt a tényt, hogy a parlagon hagyott gyepek, megnövekedett üvegházhatású gáz kibocsátásuk miatt, veszélyforrásnak tekinthetők.

• A Balaton-parti legeltetéses állattartás tapasztalatai természetvédelmi szempontból

  25-28

  Szabó István

  Bódis Judit

  Zentai Kinga

  Szekeres Rita

  Megtekintések száma:

  98

  Fenékpusztán, a Balaton egyik természetes állapotában megmaradt partszakaszán, 1999-ben magyar szürkemarha csorda került elhelyezésre idegenforgalmi és természetvédelmi kezelési szempontból. A három éves tapasztalatok alapján a magyar szürkemarha legelési sajátosságai, a legelőfű tér- és időbeli hozzáférhetőségének szabályozásával, gépi kaszálással és a védett fajok populációinak egyedi védelmével kiegészítve jól alkalmazhatók a tájgazdálkodási és természetvédelmi célok megvalósításában. 

• Gyepgazdálkodásunk jellemzése

  4-12

  Vinczeffy Imre

  Megtekintések száma:

  101

       Az állattartó magyar nép ezer éven át legelőn tartotta állatait, amelyeket a nyugati országok vásároltak szívesen. A XIX. században kezdődött az állatok istállózása és szántón termelt monokultúrákkal való takarmányozása. Állataink leromlottak, tartásuk megdrágult, legelőink jelentős részét fölszántották, másik része erdősült és mindössze 30%-át hasznosították. A kérődzők száma 1975-1995 között 43%-ra csökkent az árpolitika miatt.
       A kísérleti és üzemi eredmények szerint a legelőn való állattartás eredményes, szakmailag megalapozott és jelentősen mérsékli a települések környezet-terhelését. Fentiek miatt célszerű a legeltetéses állattartáshoz való visszatérés.

• Az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség 30. konferenciája

  43-45

  Halász András

  Megtekintések száma:

  53

  Harmincadik alkalommal került megrendezésre az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség (European Grassland Federation) nemzetközi konferenciája (30th General Meeting of the European Grassland Federation), 2024. június 9-13. között, ezúttal a hollandiai Leeuwarden-ben.
  Idén a rendezvény szervezői a gyepek általános szerepére, fontosságára és ökoszisztéma szolgáltatásaira helyezték a hangsúlyt (Why Grasslands?). A résztvevők arra keresték a választ, hogy milyen jövő előtt áll a legeltetéses állattartás, illetve milyen egyéb szerepe lehet még a gyepeknek Európában.
  A szakmai program a legeltetéses állattartással érintett résztvevők műhelymunkájával (Grazing Workshop) indult a konferenciát megelőző napon, amely öt fő területre fókuszált:

  • Állategészségügy, állatjóllét
  • Ráfordítás csökkentés
  • Szennyezés ill. kibocsátás csökkentés
  • Biodiverzitás megőrzése
  • Biodiverzitás növelése

• Teljes ÜHG mérleg, egy új módszer a külterjes állattartó és vegyes gazdaságok ÜHG kibocsátásának meghatározásához

  65-75

  Répás Máté

  Répásné Mudra Regina

  Megtekintések száma:

  78

  Tanulmányunk célja megtalálni a legmegfelelőbb módszert a kisméretű, külterjes állattartó/vegyes gazdaságok klímaváltozásra gyakorolt hatásának vizsgálatához. Egy saját fejlesztésű számítást ismertetünk, mely alkalmazásához alapvető matematikai ismeretek is elegendők. A módszerrel rövid idő alatt elkészíthető elemzést kapunk akár valódi gazdaságok, akár elméletben létező modell–gazdaságok esetében. Alkalmazásához egy gazdaság részletes leírását kell elkészíteni, egy év munkafolyamatainak, éves beszerzések és az éves termelés összesítésének segítségével. A kapott eredményekből következtetéseket levonva optimalizálható a gazdaság ÜHG kibocsátása, továbbá segíthet abban hogy klímasemleges gazdálkodási módokat találjunk az állati termékek előállításához.

• A juhok legeltetésének szerepe a természetvédelemben

  95-100

  Sándor István

  Megtekintések száma:

  82

  Az utóbbi évtizedek gazdasági-társadalmi történései a legeltetéses állattartást jórészt a természetvédelmi oltalom alatt álló gyepterületeinkre szorították vissza. Itt a legeltetéses állattartás elsősorban természeti érték megóvó funkciót tölt be. Ugyanakkor bizonyos országrészekben a legeltetéses állattartásnak – így a juhászatnak is – regionális munkahelymegtartó, illetve termelő funkciói is megmaradtak. Dolgozatomban természetvédelmi kezelési szempontból vizsgáltam a különböző magyarországi gyeptípusok és a legeltetéses juhtartás kapcsolatát. Általánosságban megállapítható, hogy természetvédelmi szempontból a legeltetéses juhtartásnak lényegesen több pozitív, mint negatív hatása van. A negatív hatások jól körülírhatóak, mérséklésükre megfelelő módszerek állnak rendelkezésre. A hazai gyepterületeket fenyegető fragmentálódást a juhtartás viszonylag jól tudja kezelni, így a természetvédelem eszköztárában még nagyon sokáig helye lesz annak.

• Nedves fekvésű magyar szürke szarvasmarha-legelő produkciójának és beltartalmi értékeinek havi változása és összefüggése a fajgazdagsággal

  19-28

  Szentes Szilárd

  Fűrész Attila

  Wagenhoffer Zsombor

  Penksza Károly

  Megtekintések száma:

  133

  A Tapolcai-medence különböző legeltetési terhelésű szürkemarha-legelőjén és kaszálóján végeztünk gyepgazdálkodási vizsgálatokat a legeltetési idény során 4 alkalommal (április, május, június, szeptember). Mintaterületenként 5-5 cönológiai felvételt készítettünk 2×2 m-es kvadrátokat alkalmazva Braun-Blanquet (1964) módszere szerint, és ezzel pázhuzamosan a biomassza mennyiségét és beltartalmi értékét is megmértük.
  Az eredmények alapján a vizsgált kiegészítő legelő állateltartóképessége volt a legnagyobb, viszont a takarmány minősége itt volt a leggyengébb. A legeltetési idény során a folyamatos állattartás miatt a legelő területén változott meg leginkább a fajösszetétel, és egyben itt volt a legnagyobb a fajszám. Általánosságban megállapítható, hogy a nyár végére, a pázsitfüvek arányának csökkenésével párhuzamosan a pillangósok mennyisége nőtt. A takarmány tápanyagtartalma a legelőn volt a legmegfelelőbb, nagyobb fehérje- és kisebb rosttartalom miatt. A Festuca arundinacea vezérnövényű kiegészítő legelő gyepe kellő mértékű hasznosításához az évi egyszeri 34 napos legeltetés nem volt elegendő. Ez megmutatkozott az alacsony fajszámban és a többi mintaterülettől elmaradt beltartalmi értékekben is. A sás fajokban gazdag mélyebb fekvésű területek kezelésére a kaszálóként történő hasznosítás az eredményes.

• A gyepgazdálkodásra alapozott állattartás ÜHG kibocsátásának számítási módszerei

  35-39

  Répás Máté István

  Megtekintések száma:

  114

  globális klímaváltozás megértése, valamint a megfékezésére alkalmas módszerek keresése korunk egyik legnagyobb tudományos kihívása, számos kutatás foglalkozik a mezőgazdaság, azon belül pedig az állattenyésztés klimatikus hatásainak vizsgálatával. Az állattenyésztés klimatikus hatását vizsgáló legelterjedtebb módszereket elemezve elmondhatjuk, hogy minden egyes módszernek megvannak a maga hiányosságai, gyakorlati alkalmazásuk sokszor nehézkes, eredményeik ellentmondásosak lehetnek. A gyepterületek CO2 kibocsátását vizsgáló cikkekben gyakran találkozunk az alapvető természetbeni megfigyeléseknek is ellentmondó eredményekkel. Véleményem szerint a témával foglalkozó kutatásokban érdemes meghatározni mit értenek pontosan állattenyésztés alatt, hiszen nincs egységes fogalmi meghatározása, valamint a jövőben célszerű lenne kidolgozni egy módszert a kisméretű állattartó gazdaságok ÜHG kibocsátásának számítására.

• Szarvasmarha legelőként és kaszálóként hasznosított Tura melletti üde gyepek összehasonlító cönológiai elemzése

  49-63.

  Zimmermann Zita

  Megtekintések száma:

  84

  A munkában a Szendrei-féle családi gazdaság szarvasmarha legelőjének és a kaszálójának növényzetét vizsgáltuk. A cönológiai vizsgálatokat 2 alkalommal végeztük, 2018 májusában és szeptemberében 5×5 méteres mintavételi területet alkalmazva, és a fajok borítási %-át megadva. A relatív ökológiai mutatók közül a relatív nitrogén (NB), a relatív talajnedvesség indikátor számai (WB), a természetvédelmi értékkategóriák (TVK), a szociális magatartás típusok (SBT) értékeit használtuk a vegetáció elemzésére. Az adatok főkomponens elemzését (PCA) és detrendáltkorreszpondencia elemzését (DCA) is elvégeztük. A vizsgálat eredményeként az egyik legnagyobb különbség a két vizsgálati terület között a pázsitfüvek arányában van. A legelőkön, a legeltetés hatására eluralkodó hasznos pázsitfüvek aránya 1:3, jelentősen magasabb volt a kaszálóhoz képest. A kaszáló területén a gyomok aránya is magasabb volt, a legelőn pedig a zavarástűrők mennyisége volt jelentősebb. Összességében elmondható, hogy a legeltetéses extenzív állattartás egy fenntartható gazdálkodási technológia, ami kedvező a környezetre és egyben a gazdálkodó számára is megélhetést biztosít.