Keresés

Keresési eredmények

• Krakkótól Wittenbergig Magyarországi hallgatók a krakkói, bécsi és wittenbergi egyetemeken a 16. században

  23-50

  Kelényi Borbála

  Megtekintések száma:

  130

  From Krakow to Wittenberg. Students from the Hungarian Kingdom at the Universities of Krakow, Vienna and Wittenberg in the 16th Century. This paper aims at collecting the students from the Hungarian Kingdom at the universities of Krakow, Vienna and Wittenberg in the 16th century. According to the medieval traditions, the majority of the students attended the university of Vienna and Krakow (90%) in the first quarter of the 16th century. After the battle of Mohács (1526), the situation changed
  basically, and in the second period up to 1550, the University of Wittenberg started to rise, however, the total number of the peregrinating students decreased significantly. After 1550 the peregrination from the Hungarian Kingdom started to increase, however, its magnitude reached the level of the beginning of the 16th century again only in the 17th century. The heyday of the University of Wittenberg dates back to the second part of the 16th century, when the university of Krakow was hardly attended by any students of the Hungarian Kingdom. Whereas the universities of Vienna and Krakow attracted the students originated from the institutions’ neighbourhood, the university of Wittenberg was attended by the Saxons and it was also popular with the burghers of Debrecen. All the three universities had an organization for the students who came from the Hungarian Kingdom. However, the one of Vienna (Natio Hungarica) was not a national college in its modern sense; the one of Krakow (Bursa Hungarorum) was considereda national community in the first half of the 20th century. On the other hand, it seems more acceptable, that those students were its members, who originated far from Krakow. The college of Wittenberg (Coetus Ungaricus) was considered a national community, but its students must have chosen it because of their religious convictions, since many of them were engaged in the new ideas of the Reformation. Meanwhile, the most-known reformers from the 16th century attended these three universities, mainly   Wittenberg. Both the first Hungarian Calvinist bishop, Márton Sánta Kálmáncsehi (Krakow 1523) and ‘the Hungarian Luther’, Mátyás Bíró Dévai (Krakow 1523, Wittenberg, 1528), moreover Ferenc Dávid (Wittenberg 1545), the founder and the first bishop of the Unitarian Church of Transylvania appeared at these universities.

• „AD PINGUIOREM FORTUNAM” – SZEGÉNY MAGYAR DIÁKOK A BÉCSI EGYETEMEN 1450-IG

  65-87

  Haraszti Szabó Péter

  Megtekintések száma:

  109

  Bécsben, 1365/1377–1450 között a magyarországi diákok jelentős része minősült szegénynek. A mintegy 3200 diákból nagyjából 800 hallgató nem fizetett semmit vagy tett ígéretet a fizetésre, ám rajtuk kívül további 560 fiatal fizetett kevesebb beiratkozási díjat az előírtnál. Összesen tehát az összbeiratkozottak 42,5%-a helyezhető el a szegénység különböző fokozatain, bár közöttük jelentős különbségek voltak. Szegénységük azonban nem tényleges financiális helyzetükre utal, pusztán arra, hogy a beiratkozás pillanatában milyen anyagi helyzetben voltak. Rájuk nem feltétlenül hatottak a tanulási kedvet egyébként nagyon is meghatározó politikai, katonai konfliktusok vagy természeti katasztrófák, inkább csak az anyagi helyzetüket érintő események befolyásolhatták őket. Három csoportra lehet osztani őket. Az elsőben a nem fizető diákok találhatóak (pauper, nihil dedit). A második csoportban már egy fokkal jobb anyagi helyzetnek örvendhettek, akik legalább ígérni tudták a fizetést (promisit, tenetur), illetve csak haladékot kértek kötelezettségük teljesítésére vagy felmentést a kötelező ruhaviselet alól. A harmadik csoportba a csökkentett tandíjat fizetők kerültek. Anyagi helyzetüket ismerve az első két csoportot lehetne a pauperes, míg a harmadikat a non bene habentes jelzővel definiálni. Többségük a nagyobb városokból érkezett (53%), de jelentős (közel 18%) a falusi környezetből származók köre is. A szegény diákok földrajzi származása azonban nem rajzol ki specifikus mintázatot, ellenben társadalmi hátterük nagyon is

• Varga Zsigmond teológia professzor, a Debreceni m. kir. Tisza István-Tudományegyetem 1932/33. évi Rector Magnificusa

  3 - 22

  Baráth Levente

  Megtekintések száma:

  254

  Zsigmond Varga, Professor of the History of Religion, the Rector Magnificus of the Hungarian Royal István Tisza University of Debrecen during the academic year 1933/1934. Several memorable events took place at the university during his time in office. The historical background of this was the fact that the political and social tensions caused by restrictive measures taken by the Hungarian government to fight the consequences of the Great Depression reached their peak in that academic year. There were several events that made the extraordinary actions of rector Zsigmond Varga necessary: the public debate on the policy of education aiming at the restructuring of the higher education threatened the university with loosing one of its four faculties and the ongoing student revolts hindered the teaching and research activities for months. In addition to Varga’s activity in the University administration, this study describes his work as an academic and as a scholar, and addresses his public activities outside of the university, too. It also offers a glimpse into his family life at a certain point of time. Referring to a memorial booklet written by Varga, his son, Zsigmond Varga jr., the young Reformed minister and promising biblical scholar is also remembered in this study. Varga jr. was a student of the University of Vienna, he was nprisoned by the Gestapo and he died a martyr’s death in the concentration camp of Mauthausen-Gusen.

• Tanult orvosok a középkori Magyar Királyságban

  39-78

  Haraszti Szabó Péter

  Kelényi Borbála

  Megtekintések száma:

  192

  learned Medical doctors of the Medieval hungarian KingdoM. he present paper aims at collecting the particulars of medical doctors of the medieval Hungarian kingdom, primarily the ones belonging to persons who attended a university. he research had to reckon with the fact that the doctors were referred to in the respective sources by several Latin names (doctor in medicine, medicus, physicus, barbitonsor, etc.) but not all of these refer to a person who attended a university. We accept only the person as a learned doctor whose university attendance can be documented either by his presence in the matricula of a university or by his degree mentioned in a source. Another attendant problem was the deinition of Hungarian, since, for example, most doctors practising in the royal court came from abroad but owing to their service they often gained Hungarian citizenship or, moreover, nobility. After examinig these questions we managed to collect 69 persons who have evidence of their studies or graduation from 1226 till 1525, mainly from the second part of the 15th century or the irst quarter of the 16th century. heir prosopographical data can be found in the Database at the end of the paper. Most of the students studied medicine in Vienna (22 persons) or at an
  Italian university (31 persons) and almost half of them gained a degree (35 persons). In accordance with the present phase of the research most doctors had an ecclesiastical career, mainly as a canon (12 persons), however, a few of them practised as municipal physicians (15 persons).

• Bencés diákok egyetemjárása a 17-18. században

  86-103

  Faa-Lendvai Erzsébet

  Megtekintések száma:

  95

  THE UNIVERSITY ATTENDANCE OF BENEDICTINE STUDENTS IN THE 17TH–18TH CENTURIES. In Hungary the Order of St. Benedict (Ordo Sancti Benedicti) ceased to exist during he Turkish occupation, and it only reorganized in 1639 at Pannonhalma. he present study reviews the list of monk’s names between 1639 and 1786 from the volumes of the orderly history from Pannonhalma. It argues that in the 17th century there were 44 students of the Benedictine order registered at some of the universities of the Habsburg Empire. hese universities were Nagyszombat, Vienna, Salzburg, and Olmütz. he prelatry of Pannonhalma sent the most talented pupils to carry on university level studies. In the 18th century, 48 Benedictine monks attended universities; 40 of them in Nagyszombat, 3 in Vienna, and 3 in Salzburg. Salzburg was the most respected Benedictine university in Central Europe. Quite a few students who studied here played an important role in the subsequent Hungarian history of the order, such as Egyed Karner, Placid Sajnovics and
  Krizosztom Novák.

• Az eperjesi evangélikus kollégium tanárainak egyetemjárása a 19. század közepéig

  177-189

  Kónya Péter

  Megtekintések száma:

  89

  University Studies of Professors at the evangelical Colleg of Presov up to 19th century. Evangelical College in Presov, as one of the most important evangelical schools in Hungary, considered the high quality education of its teachers to be very important since its establishment, and as a rule, the positions of professors were occupied by the graduates of German universities. Before establishment of the College, the Town Council likewise had seen to it that the humanistic „gymnasium” had been lead by rectors with high quality university education. This paper aims at creating a portrait of studies of professors at Evangelical College in Presov, and at its predecessor – the Municipal Lutheran Gymnasium over a period of three centuries, from the half of the 16 th to the half of the 19 th centuries whereby the data about its rectors, conrecors and subrectors were used as a source. In the period of these three centuries 111 Presov Evangelical rectors, conrectors and subrectors acquired their education at 26 universities or colleges. Most of them, 34, studied at Wittenberg (30%), followed by Jena (11), Tübingen (7), Thorn (6), Halle (4), Vienna (4) and Frankfurt (4). Three of them graduated from the University in Altdorf, two in Greifswald and the Reformed College in Sarospatak and by one in Rostock, Prague, Gdansk, Graz, Strassburg, Helmstädt, Erfurt, Giessen, Erlangen, Rinteln, Paris, Vratislav, Dresden and Göttingen. Other 16 professors studied at unknown places, eventually did not obtained higher education. 20 professors obtained their education at more than one university or college, most of them (7) in the first period of existence of the College (1667–1711), and least of them (2) in the first half of the 19 th century.

• Simai Erdős József, a negyedik rektor

  5-24

  Csohány János

  Megtekintések száma:

  95

  József Simai Erdős, the Fourth Rector. The fourth rector of the University of Debrecen was József Erdős, who was born in Szatmárnémeti and who pursued his studies in Debrecen and Vienna. For a short time after 1888 he served as minister at the Theological Academy of Debrecen’s Protestant College, then, from 1914, at the Faculty of Theology of the newly-established university he was professor of New Testament exegesis. When, as dictated by the principle of rotation, it was again the Faculty of Theology’s turn to delegate a new Rector, in the academic year of 1917/18 he became the fourth Rector of the University. In 1908 be received a title of Hungarian nobility, and in 1946 the silver-headed scholar was awarded the title of Doctor honoris causa. He carried on extensive work in the history of religion (The General Outlines of the Life and Reformist Activity of Ulrick Zwingli; Theology at the University; The Basic Principles of the Statecraft of Apostle Paul, etc.). He translated and published the Catechism of Heidelberg and the Second Helvetian Creed.

• A TÖRÖK NYELV TANULMÁNYOZÁSA A KORAÚJKORI EURÓPAI EGYETEMEKEN

  61-77

  Vásáry István

  Megtekintések száma:

  151

  A tanulmány az európai török stúdiumok kialakulását és fejlődését tekinti át a kezdetektől az 1754-ben alapított  bécsi Keleti Akadémia létrejöttéig. Az arab és perzsa nyelvhez képest a török tanulmányozása viszonylag későn indult meg Európában. Az arab kutatását a teológiai háttér indokolta, a perzsa nyelv tanulmányozását gazdag irodalmi hagyatéka inspirálta, míg a török nyelv vizsgálatát két tényező segítette elő. Az egyik az Oszmán Birodalom egyre növekvő politikai és kereskedelmi súlya Európában, a másik pedig a keresztény misszió. A cikk a téma rövid összefoglalását adja, így a tárgyalt időszakban csak a legfontosabb nyomtatott török grammatikákat és szótárakat veszi számba. A 16. századi alkalmi kezdemények után az első Európában megjelent török nyelvtant (Megiser 1612) tárgyalja, majd Harsányi Nagy Jakab munkáját (1642) veszi vizsgálat alá. Ezután a 17. századi francia, olasz és angol szótári és grammatikai munkák vizsgálata következik (du Ryer, Molino, Maggio, Bernardo de Parigi, Pietro d’Albavilla, Mascisci, Seaman, Vaughan). Ezután hosszabban időzik a tanulmány a 17. bécsi turkológiánál, amennyiben két legfontosabb alakjának, Meninskinek és Podestànak munkásságát elemzi. A lipcsei török szótárak és nyelvtanok áttekintését követően az 1754-ben alapított bécsi Keleti Akadémiáról esik szó. Végül a 17. századi török nyelvű bibliafordítások áttekintésére kerül sor, melyet egy rövid összegzés követ.

• A debreceni Stomatologiai Klinika története Adler Péter professzor vezetése alatt (1946–1979)

  11 - 23

  Kelentey Barna

  Megtekintések száma:

  439

  History of the Stomatology Clinic in Debrecen under the Leadership of Professor Péter Adler (1946–1979). With the approaching front of the 2nd World War in October 9, 1944, Professor András Csilléry head of the Stomatology Clinic left Debrecen because of his political views, so the institution remained without a leader until 17th November. Thereafter as a substitute, trainees then Stefánia Morvay Assistant Lecturer under the supervision of Professor Gyula Verzár was the head. From June 20, 1946, Péter Adler was assigned to the lead, which was one of the longest leading positions of the Faculty of Medicine since he was director of the clinic until July 1, 1979. Péter Adler graduated from the University of Vienna, where he specialized in the field of Dentistry and worked at the Department of Orthodontics at the Polyclinic of Vienna, while in spring 1939 he had to return home for political reasons. During the war he worked as a translator and then assigned to forced labor, and after the war, he was placed to the Stomatology Clinic in Debrecen. From 1948 he worked as a chief clinician, in 1952 he became candidate of sciences (CSc), and in 1953 he was appointed as a university professor. He received Doctor of Science (DSc) degree in 1957. He was a member of the editorial board of several foreign professional journals, he was accepted by several international editorial boards, wrote several textbooks. He translated two books written by others into German. He was chairman of the Association of Hungarian Dentists and Editor-in-Chief of the Stomatologica Hungarica. The main topics of the research at the Stomatology Clinic are: examination of hypersensitivity to dental anesthetics, clarification of many details of caries epidemiology, proof of the protective effect of fluoride against caries. Under his leadership there was a dynamic scientific work on the Stomatology Clinic, proven by the fact that between 1945–1980 12 books, 487 publications, book chapters and monographs appeared, which was unique among similar national institutions. He lay down the fundaments of the dental education in 1976 and contributed the architectural and professional requirements of the new Stomatology Clinic in 1981.

• A Bécsi Egyetem Szent László-orációi a 17. században

  11 - 38

  Farkas Krisztina

  Megtekintések száma:

  234

  Saint Ladislaus’ Day Orations at the University of Vienna in the 17th Century. The University of Vienna played a highly important role in the promotion of Saint Ladislaus’ cult in the 16th century. The festive oration was presented on the occasion of the annual solemnities held in honour of St. Ladislaus by a specially chosen student. Due to the king’s presence and under the influence of Jesuit supervision actual political topics and analogies between Habsburg sovereigns and St. Ladislaus were highly appreciated in the text of orations. There are two sources of collected editions of St. Ladislaus day’s orations available for study. The first one is owed to Franciscus Xaverius Cetto who collected and published in 1693 orations presented after 1655. The second volume was produced by Miklós Jankovich at the end of the 18th century. The latter is the only source of Miklós Zrínyi’s first prose work (1634). He depicts St. Ladislaus as hero of knight king, predecissor of Ferdinand III. with the inclusion of first clues to Zrínyi’s future political programme. His thoughts are also reflected in the orations by counts Esterházy in which comparison to Habsburg monarchs gains even more emphasis. Similar parallelism appears on the portrait St. Ladislaus of the Nádasdy- Mausoleum which was inspired by the Augsburg and Brunn edition of the Thuróczy’s Chronicle (1488).

• Lencz Géza teológiaprofesszor, a Debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem 1925/26. tanévi Rector Magnificusa

  23-32

  Gaál Botond

  Mudrák József

  Megtekintések száma:

  141

  GÉZA LENCZ, PROFESSOR OF THEOLOGY, WAS RECTOR MAGNIFICUS OF THE ROYAL ISTVÁN TISZA UNIVERSITY OF DEBRECEN FOR THE ACADEMIC YEAR OF 1925–26. He was born in Vámospércs. He completed his studies in theology in Debrecen, Vienna and Utrecht. He was a Reformed minister at Tápé, Tiszarof, and Mezőtúr, and in 1909 he was appointed professor of dogmatics and of the philosophy of religion at the heological Academy of the Protestant College. Later he became ordinary teacher of divinity and associated studies at the University of Debrecen, founded in 1914, until his death in 1932. He was the Rector of the university in the 1925/26 academic year. He was primarily interested in the history of Hungarian Protestanism of the 16th and 17th centuries, and in dogmatics history.

• REPERTÓRIUM ACADEMICUM GERMANICUM PROJEKT

  108-128

  Gubler Kaspar

  Megtekintések száma:

  126

  A Repertorium Academicum Germanicum (RAG) egy hosszú távú digitális projekt, amely a Német-római Szent Birodalom diákjainak és tudósainak adatbázisát kívánja létrehozni az 1250 és 1550 közötti időszak vonatkozásában. A RAG 2020-ban integrálódott a nagyobb Repertorium Academicum (REPAC) projektbe, amely utóbbi m már a Repertorium Academicum Helveticumot (RAH) és a Repertorium Bernense-t (RB) is magában foglalja. A három alprojekt különböző európai régiókat elemez: a RAG-ban a Német-római Szent Birodalomra, a RAH-ban a svájci államszövetségre, az RB-ben pedig Bern városára vonatkozó adatokat vizsgálja.A REPAC székhelye a Berni Egyetem Történeti Intézetében található. A projektek közös célja, hogy a tudósok és tudásuk hatásának történetéhez prozopográfiai alapokat teremtsenek, hogy tisztázzák a modern tudásalapú társadalom eredetét és fejlődését.

  Nevezett projektek módszertanilag a társadalom-, egyetem- és tudástörténeti megközelítéseket ötvözik a digitális prozopográfiával. A középpontban egy kutatási adatbázis áll, amelyben a hallgatók és tudósok életrajzi eseményeit rögzítik. Ezeket az adatokat földrajzilag és időben lokalizálják, hogy lehetővé tegyék a dinamikus megjelenítést térképeken, hálózatokban és idősorokban. Az elemzések az egyének földrajzi és társadalmi mobilitására, valamint a tudományos ismeretek egyének és intézmények − egyetemek, iskolák, egyházak, kolostorok, egyházi és világi bíróságok − általi terjesztésére és alkalmazására összpontosítanak. Ez a digitális módszertan az adatok vizualizálására szolgáló eszközökkel ezenkívül együtt lehetővé teszi a konkrét tudásterek rekonstruálását, elemezve azok meghatározó tényezőit.

  A tanulmány ezt a módszertant a RAG-ban dokumentált magyarországi hallgatók és tudósok segítségével kívánja bemutatni. A magyarországiak csoportja szemléletes példája az európai hálózatokban zajló akadémiai tudáscirkuláció és -terek tanulmányozásának, amelyben a Bécsi Egyetem központi szerepet játszik a tudás közvetítőjeként. A magyarországi tudósok adatainak elemzése olyan alapvető kutatási perspektívákat mutat be, amelyek különösen fontosak az együttműködésen alapuló megközelítések szempontjából: mivel az életrajzi adatok gyűjtése az adott régió történelmi hátterének alapos ismeretét igényli, a RAG magyarországi tudósainak mélyreható tanulmányozása különösen tanulságos lenne, ha életrajzaikat digitálisan ki lehetne egészíteni a regionális vagy helyi könyvtárakból és levéltárakból származó információkkal.

• Az ORVOSTUDOMÁNY „LEGSETÉTEBB MEZEJE” PSZICHOLÓGIAI ISMERETEK A HABSBURG BIRODALOM ORVOSI FAKULTÁSAINAK TANANYAGÁBAN A 18–19. SZÁZAD FORDULÓJÁN

  78-103

  Kovács Janka

  Megtekintések száma:

  231

  A 18. század második felében – az antropológiai szemlélet térhódításával – fokozódó érdeklődés mutatkozott az embertudományok, és különösen a pszichológia, vagy korabeli kifejezéssel lélektudomány iránt. A lélek helyének, szerepének és az emberi testre gyakorolt befolyásának kérdése immáron szerves részét képezte az orvosi, filozófiai és antropológiai diskurzusoknak, az „elmebetegek” ellátásának problémája pedig korábban nem tapasztalt kihívást jelentett a hatalom és az orvostudomány képviselői számára. Az orvosi oktatásban azonban – megfelelő intézményi háttér hiányában, amely „gyakorlóterepet” jelenthetett volna az orvostanhallgatók számára – a lélek és elme betegségeinek szentelt önálló kurzusok viszonylag későn jelentek meg. Az első pszichiátriakurzusok tervezeteit csupán az 1840-es években nyújtották be az Udvari Tanulmányügyi Bizottsághoz a Habsburg Birodalom két legnagyobb, a 18. század végén alapított tébolydáinak (Bécs, 1784; Prága, 1790) főorvosai. Az intézményi háttér hiányosságai ellenére azonban a pszichológiai ismeretek már a 18. század végétől egyre hangsúlyosabban jelentek meg az orvosi oktatásban a fiziológa-, patológia- és államorvostani kurzusok keretein belül, amelyek összefoglaló ismereteket nyújtottak a lélek helyéről, szerepéről, a testre gyakorolt hatásáról és a lélek/elme leggyakoribb betegségeiről (melankólia, mánia, hisztéria, hipochondria), reflektálva a 19. század elejének új elméleteire és elméletalkotóira (például Pinel, Esquirol, Heinroth, Reil) is. A tanulmány a Habsburg Birodalom három orvosi fakultásának tanrendjeit és tankönyvi programját hasonlítja össze, és amellett érvel, hogy a 18–19. század fordulójától a lélektudomány – mint elsősorban elméleti diszciplína – az orvostudomány és az orvosi oktatás egyik legfontosabb „segédtudományává” vált.

• Unitáriusok egyetemjárása a 16. és 17. században – Narratívák és a Bessenyei-probléma

  136-146

  Lovas Borbála

  Megtekintések száma:

  219

  Unitarian Peregrination in the 16th and 17th century: Narratives and the Bessenyei-problem. This paper provides a fresh examination of the peregrination of Transylvanian Unitarian students in the 16 th and 17th century. Focusing on keyexamples, putting the details into a more accurate context, the question of the choice of university – Wittenberg, Frankfurt, Padua, Rome, Vienna, or Dutch universities – among different generations becomes more nuanced. Bookentries, inscriptions, marginalia, letters, diaries, and travelentries are used to identify new names in the matriculas, and to refine knowledge of student networks: social circles (and patrons), contacts, and relations. This study examines members of the Kornis and Haller families, and provides a clearer identification of two Wittenberg students: Jakab Bessenyei and Péter Bessenyei.

• ARS DICTAMINIS - RHETORICA BONA ET UTILIS BRIEFTHEORIE, BEISPIELE VON MUSTERBRIEFEN UND BRIEFSAMMLUNGEN

  31-73

  Niederkorn Meta

  Megtekintések száma:

  148

  Az ókortól kezdve a retorika, az Ars Dictaminis és a prózai szövegalkotás különböző típusai egyrészt nagy jelentőséggel bírtak az oktatásban, másrészt az is megfigyelhető, hogy a retorika különbözőképpen volt elhelyezhető a szabad művészetek kánonján belül. Legkésőbb Alcuin-nál vált a retorika a gyakorlatban és a kormányzásban uralkodóvá. Ez azt jelenti, hogy a retorikai előírások ismerete az „educatio Regis” részévé vált, és ez legalább Eneas Silvio de Piccolomini Ladislaus Postumus (megh. 1457. 11. 23.) számára írt Tractatus de liberis educandi című művéig kimutatható. A tizenegyedik és tizenkettedik századtól az Ars dictandi helyet kapott a „dictare” szakértői, a privilégiumok, oklevelek, levelek és mindenféle más hatalmi iratok megfogalmazására szakosodott személyek nevelésében. Az egyetemek létrejöttével a retorika a bölcsészkaron („Artistenfakultät”) kapott helyet a Poetica és a gyakorlat között. A tanulmányban elemzett, a XV. század harmadik és negyedik évtizedéből származó kéziratok példaként szolgálnak arra, hogyan szervesültek a korabeli oktatásban az elmélet (Brieftheorie/Ars dictandi) és a minta-levelek. Ezek a példák ugyanis felvillantják nekünk a különböző témákat, láthatjuk a korabeli laikusokat és a papságot a társadalom minden pozíciójában, megtalálhatjuk az említett földrajzi helyeket, valamint feltárhatjuk a tanítás és a kormányzás közötti átfedéseket. Végül a sok oklevél- és levélminta alapján hangsúlyozottan megállapíthatjuk, hogy a vizsgált és hasonló compendia artis dictandi mennyire jelentős szerepet játszottak a korabeli szövegek megfogalmazásában.