Keresés

Keresési eredmények

• Az ORVOSTUDOMÁNY „LEGSETÉTEBB MEZEJE” PSZICHOLÓGIAI ISMERETEK A HABSBURG BIRODALOM ORVOSI FAKULTÁSAINAK TANANYAGÁBAN A 18–19. SZÁZAD FORDULÓJÁN

  78-103

  Kovács Janka

  Megtekintések száma:

  337

  A 18. század második felében – az antropológiai szemlélet térhódításával – fokozódó érdeklődés mutatkozott az embertudományok, és különösen a pszichológia, vagy korabeli kifejezéssel lélektudomány iránt. A lélek helyének, szerepének és az emberi testre gyakorolt befolyásának kérdése immáron szerves részét képezte az orvosi, filozófiai és antropológiai diskurzusoknak, az „elmebetegek” ellátásának problémája pedig korábban nem tapasztalt kihívást jelentett a hatalom és az orvostudomány képviselői számára. Az orvosi oktatásban azonban – megfelelő intézményi háttér hiányában, amely „gyakorlóterepet” jelenthetett volna az orvostanhallgatók számára – a lélek és elme betegségeinek szentelt önálló kurzusok viszonylag későn jelentek meg. Az első pszichiátriakurzusok tervezeteit csupán az 1840-es években nyújtották be az Udvari Tanulmányügyi Bizottsághoz a Habsburg Birodalom két legnagyobb, a 18. század végén alapított tébolydáinak (Bécs, 1784; Prága, 1790) főorvosai. Az intézményi háttér hiányosságai ellenére azonban a pszichológiai ismeretek már a 18. század végétől egyre hangsúlyosabban jelentek meg az orvosi oktatásban a fiziológa-, patológia- és államorvostani kurzusok keretein belül, amelyek összefoglaló ismereteket nyújtottak a lélek helyéről, szerepéről, a testre gyakorolt hatásáról és a lélek/elme leggyakoribb betegségeiről (melankólia, mánia, hisztéria, hipochondria), reflektálva a 19. század elejének új elméleteire és elméletalkotóira (például Pinel, Esquirol, Heinroth, Reil) is. A tanulmány a Habsburg Birodalom három orvosi fakultásának tanrendjeit és tankönyvi programját hasonlítja össze, és amellett érvel, hogy a 18–19. század fordulójától a lélektudomány – mint elsősorban elméleti diszciplína – az orvostudomány és az orvosi oktatás egyik legfontosabb „segédtudományává” vált.

• MAGYARORSZÁGI JOGHALLGATÓK ÚJONNAN FELFEDEZETT JOGI ÉS POLITIKAI DISPUTATIÓINAK-DISSERTATIÓINAK ADATAI A KORAI ÚJKORBÓL

  137-153

  P.Szabó Béla

  Megtekintések száma:

  210

  A magyar művelődés- és könyvtörténészek a 19. század második felétől gyűjtenek azokról a nyomtatványokról is, amelyek olyan a korai újkorban (16-18. század) között külföldi nyomdákban jelentek meg és magyar vonatkozásai vannak. A magyarországi szerzők által írt, külföldön, idegen nyelven megjelent nyomtatványok bibliográfiájának jelentős részét azok az iskolai iratok, tézis-füzetek teszik ki, amelyeket külföldi tanulmányaik alatt a magyarországi diákok egy szóbeli vitához kapcsolódóan adtak ki nyomtatásban. Sajnos a tézisfüzetekről összegyűjtött adatok publikálása a 20. század végén megakadt és ma nem áll rendelkezésre könnyen hozzáférhető adatbázis az említett nyomtatványokról. Ugyanakkor a kora újkori disputatiókról szóló publikációk számának ugrásszerű növekedése az utóbbi években és a tézisek bevonása a különböző tudományos kutatásokba, a disputációkutatást az egyetem-, oktatás- és tudománytörténet fontos ágává tette. Ezért lenne fontos, hogy az említett adatok közzététele folytatódjék. Az itt következő lista azokat a külföldi egyetemeken a 16-18. században megszületett jogi és politikatudományi nyomtatványokat sorolja fel, amelyek több évtizedes kutatómunka során kerültek elő, és amelyek nem szerepelnek a Régi Magyar Könyvtár III. kötetében és annak pótlékfüzeteiben és így a korszakkal foglalkozók számára újdonságnak számíthatnak.

   

• ATHÉN – CAMBRIDGE – HELIKON. SÁROSPATAK ISKOLAVÁROS JELZŐINEK ETIMOLÓGIÁJA

  30-43

  Bolvári-Takács Gábor

  Megtekintések száma:

  243

  Sárospatak iskolaváros jellege közismert. Nem meglepő tehát, hogy a település – az oktatás magas minőségének érzékeltetésére – az idők során különböző jelzőket kapott. A legismertebb a „Bodrogparti Athén”, amely ebben a formában a 19. század végétől használatos, de eredete Comenius Sárospataki tartózkodásáig nyúlik vissza. A cseh-morva pedagógus az 1650-ben elmondott beköszöntő beszédében az iskolát Rákóczi-Athenaeumnak nevezte, amely kifejezés a későbbi jelzős szerkezet etimológiai előzményének tekinthető. A két világháború között hangsúlyosnak számító „magyar Cambridge” kifejezés elterjedése szorosan összefüggött gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1920–30-as évekbeli sárospataki iskolafejlesztési elképzeléseivel, különösen az Angol Internátus létrehozásával. Ettől függetlenül a híres angol iskolavárosra, mint követendő példára történő hivatkozás Sárospatakon már a 20. század elején megjelenik. A talán legkevésbé ismert „Hegyalja Helikonja” kifejezés Csokonai Vitéz Mihály költői szóalkotása, a 18–19. század fordulójáról. A kifejezésben érzékelhető az egykori pataki diák poétának a tokaji bor iránti vonzódása is. A közlemény a három jelző kialakulásának történetét, korabeli használatát és mai utóéletét mutatja be.

   

• A KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR MEGALAPÍTÁSA ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYAR EGYETEMPOLITIKA

  104-122

  Újváry Gábor

  Megtekintések száma:

  257

  A komoly, Mária Terézia korabeli előzményekre visszatekintő és a 20. század elején erősödő magyarországi közgazdasági képzés jövője a 19. század végétől állandó vitatéma volt. Bár a legtöbben az önálló közgazdasági egyetem létrehozását támogatták, ez 1920-ban – a részben független a Közgazdaságtudományi Kar létrehozásával – csak félig-meddig valósult meg. Az elhelyezési és finanszírozási nehézségekkel küzdő Kart végül 1934-ben olvasztották a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe. A több felsőoktatási intézményt (Műegyetem; Közgazdaságtudományi Kar; Állatorvosi Főiskola és a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola) érintő átalakítás sikeresnek bizonyult. Bár a gazdasági világválság következtében a közgazdász hallgatók száma az 1930-as években csökkent, az évtized végétől rendkívül gyors emelkedésnek indult, s a háborús konjunktúra miatt a közgazdasági képzés szerepe is nőtt. A Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemet végül csak 1948-ban hozták létre, a kommunista hatalomátvétel következtében azonban már teljesen más jelleggel, miként azt az önálló intézmény támogatói a 20. század első felében képzelték.

• Új műegyetemek alapítási kísérletei a 20. század első évtizedében- A csaknem megnyílt temesvári műegyetem

  90-101

  Batalka Krisztina

  Megtekintések száma:

  340

  A dualizmus korának nagyarányú ipari fejlődése és a Királyi József Műegyetem túlzsúfoltsága miatt szükségessé vált a 20. század fordulóján egy második műegyetem felállítása. A szakemberek, a Királyi József Műegyetem
  tanárai, illetve a kormány is azt javasolta, hogy ezt az egyetemet Temesváron, a Délvidék ipari központjában hozzák létre. Ehhez mind gazdasági, oktatási és nemzeti szempontokat is figyelembe vettek.
  A konkrét tervekkel ugyan 1917-re elkészültek, de történelmi okok miatt az intézmény csak 1920 őszén nyílhatott meg, most viszont már román politechnikumként. Temesvár mellett Kassán tervezték a harmadik
  magyar műszaki egyetem fölállítását, de az előkészületekkel nem jutottak olyan messzire, mint Temesvár esetében.

• A TUDOMÁNYOK FEJLŐDÉSE AZ OLMÜTZI EGYETEMEN A 17-18. SZÁZADBAN

  111-130

  Spacilova Libusc

  Megtekintések száma:

  246

  A17-18. században. Jezsuiták 1566-ban alapítottak gimnáziumot Olmützben, melyet 1576-ban a filozófiai, 1582-ben teológiai fakultással egészítettek ki. A jezsuita oktatási rendszert leíró dokumentum a Ratio et institutio studiorum az oktatást három lépcsőfokra osztotta, melynek legmagasabb szintjét studia superioranak nevezték, és a filozófiát és teológiát foglalta magában. A második évtől a diákok matematikát, asztronómiát és geográfiát, a harmadik évben 1637-től kezdve etikát tanultak. A jezsuiták a természettudományok oktatásának nem szenteltek különösebben nagy figyelmet, mivel ezek a tárgyak az egyház tekintélyét aláásták és az alapvető egyházi dogmáknak ellentmondtak. Ennek következtében a 17. század második felében és a 18. század elején csak nagyon sporadikusan fejlődött ki egzakt természettudományos kutatás és oktatás. Mégis az olmützi egyetemen voltak olyan oktatók, akik matematikai, fizikai és csillagászati kutatással foglalkoztak, köztük számos külföldi származású tudós. A skolasztikus disputációkban az egyházi hatóságok által jóváhagyott témák, többnyire ellentmondásos témák kerültek elő. Ennek ellenére itt is találkozunk természettudományos témákkal filozófia, biológia, kémia, fizika és matematika tárgykörében, bár korántsem akkora létszámban, mint az kívánatos lett volna.

• A rámizmus oktatásának története II. rész

  Kecskeméti Gábor

  Megtekintések száma:

  364

  A tanulmány áttekinti a rámizmusnak a Magyar Királyság és Erdély tudományos, pedagógiai és kulturális életében kimutatható helyi hatásait, a hazai rámista nyelvtani, retorikai, homiletikai és logikai kiadványokat, a rámista megfontolásoknak és összetevőknek a hazai oktatásban való jelenlétét. A magyarországi és erdélyi recepció bemutatott tényei alapján kijelenthető, hogy a legfontosabb kálvinista iskolákban, a gyulafehérvári, a kolozsvári, a sárospataki, a váradi és a debreceni kollégiumban a 17. század közepén és második felében a tudományok egész rendszerezésére kiterjedő rámista hatás érvényesült, amelynek egyes összetevői egészen a 18. század közepéig megmaradtak. Az alapvetően a melanchthoniánus rendszerezések mellett kitartó lutheránus iskolákat szórványos, de szintén nem jelentéktelen rámista hatás érte el, többnyire szinkretikus formákban.

  A rámista magyar írók – gyakran puritán meggyőződést kifejező – irodalmi műveit fogalmi egyszerűség, áttekinthetőség, követhetőség jellemzi. A racionális érvelésben csak kevés belletrisztikus elem, érzelmi hatáskeltés, eredeti irodalmi eszköz fordul elő. Az elsősorban a gondolatmenet értelmi rendjére ügyelő kifejtési mód összefügg a szerzők rámista meggyőződésével. Szigorú rámista elméleti alapról csak elenyészően csekély hányada látható be azoknak a deviációs műveleteknek, amelyek az irodalmi műveket megkülönböztetik a szabatos, tárgyilagos, racionális diskurzus természetes rendjétől.

• A HITTUDOMÁNYI KAR HELYZETE A PESTI EGYETEMEN A 18-20. SZÁZADBAN ÉS LEVÁLASZTÁSA 1950-BEN

  Borsodi Csaba

  Szögi László

  Megtekintések száma:

  229

  A cikkben bemutatjuk a Budapesti Tudományegyetem keretében 1635 és 1950 között létezett római katolikus Hittudományi Kar működével kapcsolatos vitákat és változásokat a felvilágosodástól 1950-ig. A 18. század végén II. József király a papképzést kívánta központosítani és generális szemináriumokat hozott létre. Ekkoriban 15 évig szünetelt a Kar működése. 1848-ban kezdődött meg a polgári átalakulás Magyarországon, majd a szabadságharc leverése után 1867-ben alakult meg a független magyar kormány. Ekkoriban az egyetem állami vagy katolikus jellegéről folyt vita, illetve arról, ha marad teológiai fakultás az egyetemen, akkor hány felekezet számára kell ilyet létesíteni. Az első világháborúig végül nem változott az egyetem szervezete. A 20 század elején a szocialista és liberális erők részéről komoly támadások érték az egyházat és a rövid ideig hatalomra jutott kommunisták 1919-ben feloszlatták a Hittudományi Fakultást, de a Tanácsköztársaság bukása miatt ez nem valósult meg. 1945 után az egyház előbb egy önálló Katolikus Egyetemet akart alapítani, de ez a terve is meghiúsult, mert az újra hatalomra került kommunisták miden téren vissza kívánták szorítani az egyházak befolyását. 1950 nyarán végleg elcsatolták az Egyetemtől a Teológiai kart, amely a továbbiakban, önálló Hittudományi Akadémiaként működött tovább. Tanulmányunkban ezt a folyamatot mutatjuk be eredeti levéltári források felhasználásával.

   

• The University in the 21st century: Teaching the New Enlightenment at the Dawn of the Digital Age. Ed. Marvin Lazerson

  Köpösdi Zsuzsa

  Megtekintések száma:

  274

  A kötet alapos elemzést ad arról – a téma részletes történeti és filozófiai hátterét is jól megvilágítva –, hogy a 21. század felsőoktatásának milyen fő irányvonalak, elvek és módszertan mentén kellene újjászerveződnie, hogy mely gyakorlatokat, szemléletet és módszereket kellene radikálisan újragondolni, illetve, hogy a szerzők meggyőződése szerint melyek azok a változások, amelyek nem csak alátámasztják, de már meg is követelik a radikálisan új szemléletmód alkalmazását a felsőoktatásban.

• A katolikus peregrináció lehetőségei és következményei a 16. század közepén (1530–1580)

  51-70

  Kiss Farkas

  Megtekintések száma:

  230

  Chances and consequences of Catholic academic Peregrination in mid-16th c. Hungary (1530–1580). This study deals proposes a preliminary answer to the questions what the most popular trends of Catholic academic peregrination were after the arrival of Protestantism in Hungary, and what its most important consequences were in terms of career advancement and cultural influences. It seems that academic peregrination remained prevalent in the circles of higher clergy both through family ties and because
  of career advancement, with the exception of bishop friars and bishop warlords. There survive only scanty sources about the actual graduation of the students, and a doctoral degree remained a rarity among higher clergy even after the council of Trient. The cultural impact of academic peregrination on Catholic lower clergy has not been examined yet in detail by current reserch. Three case studies are presented here on Stephanus Thomasius, Bálint (Valentinus) Nádasdi, and András Mindszenti, in order to demonstrate the modernisinig tendencies in the cultural ideologies of Catholicism. Beside a strong presence of Erasmianism, both Christian cabbala of the era, and the reform of Catholic homiletics seemed to have played an important role in the cultural impact of academic peregrination in this period.

• Az alá nem írt alapítólevél - A közgazdaságtudományi kar terve

  102-110

  Zsidi Vilmos

  Megtekintések száma:

  256

  A budapesti közgazdaság-tudományi kar alapításának kalandos története a 19. század közepéig nyúlik vissza. Jelen írás a régi századfordulótól vázolja az eseményeket, amelyek elvezettek az egyetemalapításig.
  1918-ban a kettős monarchia összeomlásának végnapjaiban csak egy aláírás választotta el a tervet a megvalósulástól. A tanulmány hosszabban tárgyalja ifj. Erődi-Harrach Béla Közgazdaságtudományi Egyetem
  című írását, amely az 1918-as kísérletnek, valamint az 1920-as alapításnak is az alapját képezte. Ugyanakkor máig ismeretlen maradt a szakirodalomban.

• CZAKÓ JÓZSEF FŐORVOS, A MAROSVÁSÁRHELYI MAGYAR ORVOSKÉPZÉS KLINIKAI HÁTTERÉNEK MEGTEREMTŐJE: Az Első Erdélyi Szívműtét Története

  67-78

  Veress Éva

  Megtekintések száma:

  255

  A tanulmány dr. Czakó József, sebész főorvos, szanatóriumi és kórház-igazgató, egyetemi tanár életével, munkásságával foglalkozik, melyről nagyon kevés összefoglaló írás jelent meg eddig. Fontos orvostörténeti adatokat, igyekszik kihozni az ismeretlenség homályából és átmenteni az utókorra, melyek a Marosvásárhelyi Szanatórium létrehozásával, és az Erdélyben elvégzett első szívműtéttel, az új kórház megszervezésével, valamint a Marosvásárhelyen 1944-ben elindult magyar nyelvű orvosképzéssel kapcsolatosak. Szakirodalmi források és egyedi dokumentumok igénybevételével, valamint a szerző saját tapasztalatai alapján, a Czakó hagyatékra támaszkodva, menti át a fontos adatokat, mely által a múlt század eleji kisváros egészségügyi viszonyairól, új információkra és fontos részletekre derül fény.

• Matematikai doktori iskola a Debreceni Tudományegyetem matematikai szemináriumában a 20. század elején (1927-1940) 1. rész

  Kántor Tünde

  Megtekintések száma:

  363

  Két részből álló irásunkban 16 matematikai disszertációt mutatunk be szerzőik (15 fő) életrajzi adataival és későbbi karrierjének felvázolásával. Ezen disszertációkat 1927 és 1940 között Dávid Lajos professzor vezetésével írták. Ezen időszakban ő volt a Debreceni Tudományegyetem Matematikai Szemináriumának vezetője. A dolgozatok témái kapcsolódtak az ő tudományos munkásságához, így például a matematika történetével (a két Bolyai munkássága) vagy a matematikai elemzés problémáival. A disszertációkat külön könyvként adták ki. Később ezeket Dissertationes Davidianae Debrecen 1927–1940 nevű kolligátumban gyűjtötték össze. Megemlítendő, hogy az összeállítás nem tartalmazza Kárteszi Ferenc értekezését akinek munkáját a filozófia doktorainak disszertációi között találtuk meg. Az első részben 1927 és 1934 közötti időszakot tekintjük át.

• Az eperjesi evangélikus kollégium tanárainak egyetemjárása a 19. század közepéig

  177-189

  Kónya Péter

  Megtekintések száma:

  202

  University Studies of Professors at the evangelical Colleg of Presov up to 19th century. Evangelical College in Presov, as one of the most important evangelical schools in Hungary, considered the high quality education of its teachers to be very important since its establishment, and as a rule, the positions of professors were occupied by the graduates of German universities. Before establishment of the College, the Town Council likewise had seen to it that the humanistic „gymnasium” had been lead by rectors with high quality university education. This paper aims at creating a portrait of studies of professors at Evangelical College in Presov, and at its predecessor – the Municipal Lutheran Gymnasium over a period of three centuries, from the half of the 16 th to the half of the 19 th centuries whereby the data about its rectors, conrecors and subrectors were used as a source. In the period of these three centuries 111 Presov Evangelical rectors, conrectors and subrectors acquired their education at 26 universities or colleges. Most of them, 34, studied at Wittenberg (30%), followed by Jena (11), Tübingen (7), Thorn (6), Halle (4), Vienna (4) and Frankfurt (4). Three of them graduated from the University in Altdorf, two in Greifswald and the Reformed College in Sarospatak and by one in Rostock, Prague, Gdansk, Graz, Strassburg, Helmstädt, Erfurt, Giessen, Erlangen, Rinteln, Paris, Vratislav, Dresden and Göttingen. Other 16 professors studied at unknown places, eventually did not obtained higher education. 20 professors obtained their education at more than one university or college, most of them (7) in the first period of existence of the College (1667–1711), and least of them (2) in the first half of the 19 th century.

• A 18. SZÁZADI PESTI JOGI SZAKISKOLA ÉS TANÁRA, PAULUS LUCAS PERGHOLD

  31-60

  P.Szabó Béla

  Újvári Emese

  Megtekintések száma:

  316

  A 18. század második felében Pest városában egy sajátos oktatási intézmény működött: a város egy jogi szakiskolát működtett 15 éven át, ahol elsorban római jogot és kánonjogot oktatott a város alkalmazásában álló professzor. A tanulmány az iskola történetét dolgozza fel külön figyelmet fordítva az intézmény egyetlen professzorának, a karintiai származású Paulus Lucas Pergholdnak életére, oktatási tevékenységére és tudományos munkásságára.

• GONDOLATOK A KEZDETEKRŐL, AZ 1956-BAN VÉGZETTEK VASDIPLOMÁJÁNAK ÁTADÁSA ALKALMÁBÓL

  234-240

  Schalbert József

  Megtekintések száma:

  57

  Az 1797-ben Keszthelyen a Festeticsek által alapított Georgikon, majd az 1818-ban Mosonmagyaróváron Albert Kázmér-Száztesseni herceg által alapított, majd 50 év után 1868-ban Debrecen város által Pallagon alapított Mezőgazdasági Főiskolák nagy szolgálatot tettek a XIX. században és a XX. század első felében a magyar mezőgazdaság fejlesztésében. Ezeket az akadémiákat az 1945-ös földreform után 1948-1949-ben megszüntették. A szocialista mezőgazdaság átszervezésének terve alapján szükségessé vált újból a mezőgazdaság kollektivizálása után a mezőgazdasági képzés beindítása. Így született meg 1953-ban a kilences számú elnöki tanácsi törvényrendelet a vidéki akadémiák újbóli felállítására. Így került sor 1953-ban rapid módon a mezőgazdasági akadémiák újbóli felállítására és elsőnek a debreceni. Humorosan szólva így lesznek az utolsóból elsők. Az akkori földművelésügyi miniszter Erdei Ferenc megbízásából létrehozták azt a bizottságot, amelyik megvizsgálta a Pallagi vagy a Böszörményi úti háború alatt félkész mg. középiskola alkalmasabb-e az akadémia újbóli indítására. A bizottság bölcs döntésének ítélhető utólag is, hogy a Böszörményi úti elhelyezés mellett döntöttek, amely akkor még beláthatatlan fejlesztési lehetőséggel járt. Ezt a kiteljesedést Bencsik István a 35-ös törvényerejű rendelet alapján egyetemi rangú főiskolává nyilvánított intézetet nagy eredményességgel oldotta meg. Az új egyetemi rangú intézményt a magyar mezőgazdaság ékszerdobozává fejlesztették a kiemelt beruházási lehetőségek alapján.

• A KÉTÉVES LEVÉLTÁROSKÉPZÉS MEGSZERVEZÉSE 1958–1960 KÖZÖTT

  122-133

  Keresztes Csaba

  Megtekintések száma:

  215

  A megnövekedett levéltári és iratkezelési feladatok miatt a felsőfokú levéltárosoktatásra égető szükség mutatkozott a 20. század második felében. Az első kezdeményezést követően, az 1950 és 1955 között működő egyetemi levéltárosképzés megszűnése után, a levéltári területet irányító minisztérium által szervezett kétéves tanfolyam a hiányt csak részben pótolta be, a kidolgozatlanság és a számonkérés hiányai miatt csak részsikernek értékelhetjük. Értékének tekinthető, hogy célirányos tudásanyagot igyekezett átadni, olyan résztvevőknek, akik eleve levéltárban dolgoztak, így nem „elit” történészképzésnek tekintették a képzést. A tanfolyam hibáinak kijavítása az időközben újra megindult egyetemi levéltárszak miatt elmaradt.

   

• Néprajz a magyar egyetemeken 1960-ig

  Paládi-Kovács Attila

  Megtekintések száma:

  315

  Az első néprajzi tanszékeket Magyarországon viszonylag későn alapították, az elsőt Szegeden 1929-ben, a következőt Budapesten 1934-ben hozták létre. A néprajzi tematika azonban a hazai tudományos kutatásban és egyetemi oktatásban sokkal korábban megjelent. Egy korábbi feltevés szerint valószínűleg Erdélyi János – az 1860-as években a sárospataki református kollégiumban a magyar irodalomról tartott előadásaiban – foglalkozott legelőször néprajzzal (a népköltészet alkotásaival) főiskolai szinten. Egy későbbi publikáció a budapesti egyetemen a 18. század végén tanító professzorok folklorisztikai előadásait valószínűsíti. Cornides Dánielt (1732–1787) a magyar ősvallás (és nem mellesleg a magyar kocsizás) kutatóját 1784-ben nevezték ki a „történeti segédtudományok” professzorává. Kortársa, Dugonics András (1740–1818) ugyan a matematika professzora volt, de népköltészet-kutató tevékenysége jóval ismertebb. Hiszen irodalmi munkáiban nagy számban találhatók mesék, példabeszédek, proverbiumok, sőt népszokások is.

   

   

   

• A NAGYSZEBENI JOGAKADÉMIA TANÁRAI (1844–1887) REKONSTRUKCIÓS KÍSÉRLET

  187-200

  P.Szabó Béla

  Megtekintések száma:

  259

  A 19. században és a 20. század elején a magyarországi és erdélyi jogakadémiák fontos szerepet töltöttek be a soknemzetiségű Kárpát-medence értelmiségének képzésében, különösen a hivatalnokképzésben. Ezen intézmények között talán a legkülönösebb sorsú a nagyszebeni jogakadémia volt. Az alábbi adattár – tudomásunk szerint – az első kísérlet arra, hogy rekonstruáljuk a nagyszebeni jogakadémia tanári karának összetételét az intézmény fennállásának valamivel több, mint négy évtizede alatt. Az összeállítás a rendelkezésre álló nyomtatott és levéltári forrásokon alapul.

   

• Matematikai disszertációk - A Debreceni Tudományegyetem matematikai szemináriumában a 20. század elején (1927-1940) 2. rész

  162-193

  Kántor Tünde

  Megtekintések száma:

  243

  Két részből álló írásunkban 16 matematikai disszertációt mutatunk be szerzőik (15 fő) életrajzi adataival és későbbi karrierjének felvázolásával. E disszertációkat 1927 és 1940 között Dávid Lajos professzor vezetésével írták. Ebben az időszakban ő volt a Debreceni Tudományegyetem Matematikai Szemináriumának vezetője. A dolgozatok témái kapcsolódtak az ő tudományos munkásságához, így például a matematika történetével (a két Bolyai munkássága) vagy a matematikai elemzés problémáival. A disszertációkat külön könyvként adták ki. Később ezeket Dissertationes Davidianae Debrecen 1927–1940 nevű kolligátumban gyűjtötték össze. Megemlítendő, hogy az összeállítás nem tartalmazza Kárteszi Ferenc értekezését, akinek munkáját a filozófia doktorainak disszertációi között találtuk meg. Az első részben az 1934 és 1940 közötti időszakot tekintjük át.

   

• A DEBRECENI EGYETEM MODERN INFORMATIKAI RENDSZERÉNEK (UDNET 1.0) KIALAKÍTÁSA

  146-179

  Dombrádi Zsolt

  Gál Zoltán

  Herdon Miklós

  Pethő Attila

  Terdik György

  Megtekintések száma:

  86

  Az informatika a 20. század végén forradalmi változásokat indított el. Az amerikai egyetemek által létrehozott első egyetemközi hálózatok rövid idő alatt világméretűvé tették az Internetet, amely hamar elérte Európát és a vasfüggöny mögötti országokat is. Magyarországon a felsőoktatási intézmények ismerték fel elsőként az új technológia lehetőségeit, és a kilencvenes évek elején megkezdték a nemzetközi színvonalú hálózatépítést. Debrecenben ekkor még több önálló egyetem és főiskola működött, amelyek közös informatikai infrastruktúra kialakítását tűzték ki célul. A fejlesztést állami források, valamint a keleti technológiai embargó megszűnése tették lehetővé az utat a korszerű nyugati hálózati eszközök és protokollok alkalmazása előtt. 1994 őszére megvalósult az optikai szálas városi gerinchálózat, amely FDDI technológiával biztosította a campusok közötti nagysebességű adatátvitelt. A kiépített rendszer 12 kilométernyi optikai kábelt, több mint húsz csatlakozott épületet és több mint ezer számítógépet fogott össze, 100 Mbit/s sávszélességgel – ez tízszerese volt a korabeli Ethernet hálózatok teljesítményének. A hálózat kezdetben alapvető szolgáltatásokat nyújtott, mint az internet-hozzáférés, e-mail és közös nyomtatás, de emellett megalapozta a későbbi integrált rendszerek, például a tanulmányi és gazdálkodási nyilvántartások létrejöttét. Az UDNet elnevezésű városi hálózat így nemcsak korszakos technológiai újításnak bizonyult, hanem hosszú távon a Debreceni Egyetem informatikai fejlődésének stabil alapját is megteremtette.

• A Debreceni Református Kollégium 17. századi professzorainak neolatin halotti költeményei

  Posta Anna

  Megtekintések száma:

  390

  A korabeli alkalmi költemények (például az üdvözlő versek, esküvői és halotti költemények) kiváló betekintést engednek Debrecen 17. századi protestáns szellemi műveltségébe és a korabeli értelmiség közötti kapcsolatokba: A 17. század utolsó évtizedeiben különösen utóbb említettek váltak népszerűvé Debrecenben, hiszen hét halotti költemény-gyűjtemény is megjelent 1679–1700 között 1. Sympathia Memoriae (1679,
  Köleséri Mihály halála alkalmából), 2. Lamentum Metricum (1681, Mártonfalvi Tóth György halálakor),
  3. Parentatio lugubris (1681, Nógrádi Mátyás elhunyta okán), 4. Brabaeum vitae (1683, Köleséri Sámuel temetésére), 5. Hedera Poëtica (1686, Felvinczi Sándor elhunyta után), 6. Epicedium perennitati (Szenczi
  A. Pál halála alkalmából), 7. Honor Posthumus (1700, Szilágyi Tönkő Márton elhunyta alkalmából).
  Tanulmányunk két kiválasztott kötet (Parentatio lugubris, Honor Posthumus) vázlatos áttekintésével és a kollégiumi professzorok halotti költeményeinek részletes filológiai elemzésével igyekszik képet adni a 17. századi Debrecen értelmiségének nyelvi műveltségéről, költői teljesítményeiről és kapcsolatrendszeréről.

• A PHILOLOGICAL BEHAVIOUR IN EARLY FRENCH PRE-UNIVERSITIES

  45-64

  ENGELBRECHT Wilken

  Megtekintések száma:

  188

  A tanulmány azt vizsgálja, hogyan kezdtek el foglalkozni a Loire-menti kora francia előegyetemeken római írók, például Horatius, Ovidius, Virgilus munkáival, abból a célból, hogy a szövegeket római szövegként mindenféle „rejtett értelem” nélkül magyarázzák. Jelen tanulmány Orléans-i Vilmos (1200 körül) Ovidius filológiai kommentárjaival foglalkozik, amely a filológiai gondolkodás kiváló példáját adja. Az ilyen klasszikus „pogány” szövegekhez való visszanyúlás heves indulatokat váltott ki és a klasszikus szövegek allegorikus magyarázatához, majd pedig gyakran a szövegek iskolai tananyagból való eltüntetéséhez vezetett. A korai humanisták tiltakoztak ezen helyzet ellen.

   

   

   

• Pozsonyi protestáns joghallgatóból katolikus jogászprofesszor Linzben: Johann Ferdinand Behamb

  P. Szabó Béla

  Megtekintések száma:

  279

  Pozsonyi protestáns joghallgatóból katolikus jogászprofesszor Linzben (Johann Ferdinand Behamb). A 17. század magyarországi származású jogi írói közül mind termékenységével, mind ismertségével kiemelkedik a pozsonyi származású Johann Ferdinand Behamb, aki rekatolizálása után Linzben lett jogtanár a felső-ausztriai rendek szolgálatában. A tanulmány megkísérli rekonstruálni Behamb tanulmányait és tanári tevékenységét, felhívva a figyelmet egy sajátos korabeli felsőfokú iskolatípusra (Landschaftschule) is.

   

• Egy méltatlanul elfeledett egyetemi kiadványsorozat - A Debreceni Református Kollégium Tanárképző Intézetének dolgozatai

  126-141

  Győri L. János

  Megtekintések száma:

  196

  A budapesti Eötvös Collégium mintájára szerveződő debreceni Református Tanárképző Intézet 1925–1952 között kiegészítő képzés keretében a hazai református középiskolák számára nevelt tanárokat. Az intézet hallgatói önálló tudományos tevékenység végzéséhez is komoly impulzusokat kaptak szakvezető tanáraiktól, és többen közülük a 20. század derekán a magyar kulturális élet és oktatás meghatározó alakjaivá váltak. A hallgatók doktori disszertációit és egyéb tudományos dolgozatait közlő kiadványsorozat 28 kötete 1936–1943 között jelent meg kb. 3000 oldal terjedelemben. A tanulmány az „Acta Instituti Paedagogici Collegii Debreceniensis” cimű kiadványsorozat megszületésének és  megszűnésének körülményeit és annak szellemi profilját igyekszik bemutatni.