A megnövekedett levéltári és iratkezelési feladatok miatt a felsőfokú levéltárosoktatásra égető szükség mutatkozott a 20. század második felében. Az első kezdeményezést követően, az 1950 és 1955 között működő egyetemi levéltárosképzés megszűnése után, a levéltári területet irányító minisztérium által szervezett kétéves tanfolyam a hiányt csak részben pótolta be, a kidolgozatlanság és a számonkérés hiányai miatt csak részsikernek értékelhetjük. Értékének tekinthető, hogy célirányos tudásanyagot igyekezett átadni, olyan résztvevőknek, akik eleve levéltárban dolgoztak, így nem „elit” történészképzésnek tekintették a képzést. A tanfolyam hibáinak kijavítása az időközben újra megindult egyetemi levéltárszak miatt elmaradt.