Search

Search Results

• Fizikai aktivitás és civilizációs betegségek különböző életkorokban

  7-8

  Miklós Tóth

  Views:

  407

  Az elmúlt 150 évben a születéskor várható élettartam közel megkétszereződött. Köszönhető ez többek között a nagyüzemi mezőgazdaság fejlődése kapcsán előállt jobb táplálkozásnak, az antibiotikumok felfedezésének és az immunizációs technikák kialakulásának. Míg a XX. század elején a vezető halálokok a fertőző betegségek voltak, mára összefoglaló néven a civilizációs betegségek kerültek előtérbe. Olyan betegségek, amelyek kialakulásához évek, évtizedek szükségesek. Ilyenek a szív és érrendszeri betegségek, az anyagcsere betegségek, a daganatos betegségek, a krónikus légzőszervi betegségek, a neurodegeneratív betegségek, vagy a mozgásszervi betegségek. A megnövekedett élettartam tehát biológiai szempontból nagy evolúciós kihívást jelent. Erre az egyik legjobb válasz és védekezés a fizikai aktivitás.
  Az egyénre szabott fizikai aktivitás bármely életkorban és bármilyen betegségi állapotban (kivéve a lázas betegségeket és a vérzéssel járó betegségeket) jelentősen javítja az életminőséget és hosszabbítja az élettartamot.
  Hazánkban az elmúlt 30 évben a 6 és 18 éves korosztályban az elhízottak aránya a kétszeresére nőtt, ami jelentősen növeli az elhízáshoz társuló krónikus betegségek kockázatát. Ugyanakkor a rendszeresen mozgó serdülőkorúak csontminősége, testösszetétele szubjektív egészség érzete lényegesen jobb, mint inaktív társaiké.
  A kardiometabolikus betegségben szenvedő felnőttek esetében már napi 30 perc vezetett mozgásterápia olyan komplex gyógyító hatással bír, amelyet hagyományos gyógyszeres kezelés esetén 8-10 különböző gyógyszerrel lehet elérni.
  A daganatos betegségek esetében az aktívabb háztartási tevékenység az előfordulási arányt mintegy 16%-al csökkenti populációs szinten, az inaktívabb csoporthoz képest.
  A rendszeresen mozgók körében különösen ritka a pszichiátriai kórképek előfordulása és jelentősen lassul az olyan neurodegeneratív kórképek progressziója, mint az Alzheimer vagy a Parkinson kór.
  Fontos tény, hogy a rendszeresen mozgó emberek esetében lényegesen kisebb a válások aránya és magasabb a gyermekvállalási kedv.
  A rendszeres fizikai aktivitás tehát számos egészségügyi és társadalmi problémára ad választ. Az elmúlt évek kutatási eredményei arra utalnak, hogy a napi fizikai aktivitás csekély növelése is jelentős eredményeket hozhat ezen a területen. A fizikai aktivitás tehát az életmód medicina hatékony eszköze, amely a gyógyító orvoslás megszokott gyógyszeres terápiája mellett minden esetben alkalmazandó.

• Cukorbetegek háziorvosi ellátásának minőségvizsgálata

  133-134

  Viktória Törő

  Péter Takács

  Zsigmond Kósa

  Sándorné Radó

  Andrea Szelesné Árokszállási

  Attila Sárváry

  Views:

  92

  2021-ben 537 millió felnőtt (20-79 év) él cukorbetegséggel a világon. Előrejelzések szerint ez a szám 2030-ra 643 millióra, 2045-re 783 millióra emelkedhet. Európában az előrejelzések szerint 2045-re a cukorbetegek száma eléri a 69 milliót.

  A 2. típusú cukorbetegség pervalenciájának folyamatos növekedése mögött leggyakrabban a mozgásszegény életmód, az elhízás áll. Hazánkban a halálozások feléért az életmóddal összefüggő rizikótényezők felelnek.

  Kutatásunk célja felmérni a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek háziorvosi ellátásának minőségét, kiemelve az ellátással kapcsolatos előnyöket és hiányosságokat.

  Módszer:
  A 2018-ban végzett országos keresztmetszeti vizsgálatban 648 fő vett részt, melyet egy, az Egyesült Államokban kifejlesztett, az ellátás minőségének felmérésére használt önkitöltős kérdőív (Krónikus Betegségek Ellátásának Beteg Értékelése - PACIC) segítségével végeztük. A megkérdezettek átlagéletkora 63 év volt.

  A kutatás során adaptált kérdőív két részből áll: demográfiai adatokból és az ellátás minőségére vonatkozó 20 kérdésből. Minden kérdés esetén, a kiválasztott betegek egy 1-től (soha) 5-ig (mindig) terjedő skálán osztályozzák, hogy az elmúlt 6 hónapban milyen minőségű ellátásban részesültek az alapellátásban. Az értékelés az egyes elemekre adott pontok átlagolásával történik. A kérdőívek eredményei SPSS 22.0 programban kerültek feldolgozásra. Az elemzés során leíró és elemző statisztikát (egy és többváltozós módszerek) alkalmaztunk.

  Eredmények:
  A megkérdezettek 11,14%-nak a cukorbetegsége mellett nincs más diagnosztizált krónikus betegsége. 24,34%-uk egy, míg 38,34%-uk három, vagy több krónikus betegségben szenved. A legnagyobb gyakorisággal a magas vérnyomás (74,7%) és az ízületi gyulladás (36,1%) fordult elő, de jelentős a krónikus fájdalom prevalenciája is. A vizsgált időszak előtti 6 hónapban a betegek 10,5%-a egyszer, míg 50,4%-uk több, mint négy alkalommal kereste fel háziorvosát. A szakorvosi vizitek száma ennél jóval kevesebb volt. A betegek 46,3%-a egyszer, 34,4 %-a kettő, három alkalommal járt szakorvosi rendelésen a vizsgált félévben.

  A betegek ellátásának minőségét vizsgáló 20 kérdés 5 témakör (betegaktivitás, ellátási rendszer jellemzői, személyre szabottság, problémamegoldás, gondozás) szerint lett csoportosítva. Minden PACIC alskála átlagértéke 2,99-3,53 között volt. A legmagasabb PACIC átlaggal a betegek az ellátási rendszert értékelték, míg a legkevesebb pontszámokat a személyre szabottság témakörben feltett kérdések kapták. A megkérdezett betegek több, mint 60%-a elégedett a háziorvosa által nyújtott ellátással.

  Hazánkban az egészségügyi ellátás leginkább kórházközpontú, az alapellátásra, a megelőzésre kevesebb figyelem jut. A cukorbetegek minőségi ellátásának javítása az alapellátásban jelentősen hozzájárulhat a szövődmények kialakulásának csökkentéséhez, megelőzéséhez.

• Időskori depresszió az alapellátásban

  114-115

  Viktor Rekenyi

  László Róbert Kolozsvári

  Views:

  440

  Őszülő társadalmunkban az időskorral kapcsolatos kérdések egyre kiemeltebb figyelmet kell, hogy kapjanak. A szomatikus betegségek mellett fokozottan kell figyelni a mentális zavarok problémakörére. A mentális zavarok közül kiemelkedik a depresszió jelensége, amely mind a gyakorisága, mind az életminőségre gyakorolt súlyos romboló hatása miatt több figyelmet kell, hogy kapjon, különösen az alapellátásban.

  Az időskori depresszió prevalenciája 5-10% környékére tehető, valamint a befejezett öngyilkosságok száma is növekvő tendenciát mutat az életkorral párhuzamosan, aminek elsődleges rizikófaktora a depresszió. Az időskori depresszió háttértényezői között fontos kiemelni a nem szerepét, az özvegységet, mint állapotot, a magányosságot, az alacsony szociális/családi támogatást, illetve a dependenciát. A depresszió kapcsolatban áll még számos életmódbeli és táplálkozási szokással, valamint krónikus betegségekkel is.

  A depresszió korai felismerése a krónikusan beteg, idős páciensek körében az alapellátás feladata, viszont felismerését megnehezíti annak tünetszegénysége. Előzetes kutatások is azt igazolják, hogy a krónikus betegségben szenvedő idősek hajlamosabbak a depresszióra, ami ezeknek a betegségeknek a prognózisára negatív hatással van. Jellemzően csak egy-két tünet utal hangulatzavarra, melyek sokszor testi betegség, vagy kognitív deficit (pszeudodemencia) formájában vehetők észre, ezáltal a páciens és a háziorvos is félreértelmezheti a depresszióra utaló jeleket. Mindezek mellett a mentális betegségekhez kapcsolódó stigmatizáció is szerepet játszhat idősek körében abban, hogy nem jelentik a hangulatzavarral kapcsolatos tüneteiket.

  Az egészségügyi ellátó intézmények közül az alapellátásban dolgozóknak van a legnagyobb hozzáférése a depresszióban szenvedő idős személyekhez, ezért célszerű őket egyebek mellett a hangulatzavar időskorra vonatkozó sajátosságairól tájékoztatni, valamint szűrésére ösztönözni, hiszen kezeletlensége számos kockázatot von maga után.

• Idős betegek alvadásgátló kezelése

  141-142

  Besenyei Attila

  Gadó Klára

  Views:

  21

  Az antikoaguláns terápia kulcsszerepet játszik számos, idős korban gyakran előforduló krónikus betegség, egészségügyi állapot kezelésében, mint például a pitvarfibrilláció, a vénás thromboembolia vagy a szívbillentyűk protézise. Idős populációban történő alkalmazása azonban egyedülálló kihívásokat jelent az életkorral összefüggő fiziológiai változások, a társbetegségek és a káros következmények fokozott kockázata miatt. Az időskorúak véralvadásgátló kezelésének összetettségét, bonyolultságát a trombotikus események megelőzése és a vérzéses szövődmények kockázata közötti kényes egyensúly megtalálása jelenti.

• The role of geriatric readaptation in improving the condition of the non-rehabilitable elderly

  66-72

  Eszter Majercsik

  Views:

  170

  Rehabilitation is significantly more difficult for people over the age of 65 and suffering from multiple chronic diseases than for younger people. In case of acute events or the worsening of existing diseases, it is an important professional question to determine how suitable the patient is for rehabilitation. Based on the complex examination of diagnosis, prognosis and rehabilitation, the primary consideration for individuals who cannot be rehabilitated is to maintain their independence as long as possible, which goes hand in hand with a better quality of life. This is helped by geriatric readaptation, the widest possible introduction and application of which is crucial for the elderly.