Search
Search Results
-
Az időskori depresszió
90-91Views:512Cél:
Kutatásunk célja volt felmérni a depresszió előfordulásának arányát az otthoni környezetben élő időseknél, továbbá ellenőrizni, hogy bizonyos kockázati tényezők (életkor, nem, krónikus betegség és fájdalom, alkohol fogyasztása, gyógyszer használata, társadalmi elszigeteltség és neuroendokrin változások) milyen hatással vannak a betegség előfordulására és végül feltérképezni, hogy a járóbeteg-ellátásban lévő idősek találkoztak-e depresszió szűréssel.Módszertan:
A felméréshez egy anonim kérdőíves módszert választottunk, amely magában foglalta a Geriátriai depresszió skálát (GDS) és nem standardizált kérdéseket is tartalmazott. A hipotézisek ellenőrzésére a Chi-négyzet függetlenségi tesztet (p-érték) használtuk Minitab statisztikai programban, a kiválasztott szignifikanciaszint 0,05 volt.
Minta: A felmérést egy magán fogászati klinikán végeztük és 112 otthoni környezetben élő idős ember vett részt benne.Eredmények:
A megkérdezett szeniorok 19,60%-nál volt jelen a depresszió, illetve annak valamilyen tünete. Az eredmények statisztikailag szignifikáns különbséget mutattak a depresszió előfordulásának gyakoriságában a válaszadók életkorával (p = 0,0001) és nemével (p = 0,0002) kapcsolatban. A vizsgált csoportnál nem tudtuk statisztikailag szignifikánsan bizonyítani a többi kockázati tényező hatását a betegség előfordulására (pl. társadalmi elszigeteltség: p = 0,911; krónikus betegség: p = 0,161), bár ezek a tényezők is minden bizonnyal fontos szerepet játszanak az idősek mentális állapotában. A felmérésben azt is megvizsgáltuk, hogy az idősek találkoztak-e szűrővizsgálattal az időskori depresszió előfordulásával kapcsolatban. A 112 megkérdezett közül csak 10 (8,90%) válaszolt pozitívan, ez a csoport kizárólag nőkből állt, minden férfi válasza negatív volt.Következtetés:
Amint az vizsgálatunk eredményéből is kiderült, a depresszió az idős emberek viszonylag gyakori mentális betegsége (a kérdezettek 19,60% számolt be depresszió illetve annak valamilyen tünete jelenlétéről), amelyik gyakrabban fordul elő nőknél (11,60%), mint férfiaknál (8,00%). Ami az életkort illeti, leggyakrabban a 85 év feletti korosztálynál volt bizonyítható depresszió (11,60%), míg a 65-74 éveseknél ez 4,40% volt és a 75-84 éves megkérdezettek 3,60%-nál volt kimutatható a depresszió jelenléte. A válaszadók 51,80% fejezte ki elégedetlenségét életének minőségével kapcsolatban. A depresszió szűrés az időseknél a GDS eszköz segítségével segíthet a klinikai gyakorlatban a nővéreknek, hogy könnyebben felismerjék a betegséget.Kapcsolat a levelező szerzővel:
PhDr. Mgr. Lívia Kollárová, PhD.
Vysoká škola zdravotníctva a sociálnej práce sv. Alžbety, n.o. Bratislava; FZaSP sv. Ladislava, ul. Slovenská 11, 940 34 Nové Zámky, Slovenská republika
+421 905 237976
livia.kollar@gmail.com -
Prelevance of falls in seniors hospitalized on gerontopsychiatric department, their risk factors and possibilities of preventive interventions
34-37Views:122Introduction:
Falls and associated injuries are a serious problem for seniors in the home as well as in the medical environment. The main goal was to approach the issue of falls in the elderly in hospital facilities with regard to gerontopsychiatric issues and psychiatric treatment.
Methodology:
We used a questionnaire to find out the prevalence of falls in the elderly, the use of preventive measures and their effectiveness. The questionnaire had three sections that focused on demographics, medication, fall during hospitalization, a "Simple Screening Tool for Risk Assessment," and questions for nurses about the use of preventative measures. The sample consisted of 113 seniors in the age category over 65 years hospitalized in the psychiatric hospital Hronovce.
Results:
Based on the data obtained, there were no significant differences in the incidence of falls when comparing the age category up to 75 years and over 75 years. We can state that gerontopsychiatric patients are at risk of falling, regardless of their age. Of all participating survey respondents 46.9% fell and 53.1% did not fall during the study period, with 31% of patients falling repeatedly and 15.9% of patients fell once. In the survey sample 100% of respondents were taking psychotropic drugs, 46.9% were taking risk medication - benzodiazepines, and these respondents had a fall at least once during their hospitalization. We found out that the risk of falling is increased by almost half in patients with nocturnal disorientation, sensory disorders and dementia. In the group of respondents (56.7%) who needed help with movement, falls occurred more often than in patients without restricted movement ability, but the differences were not significant. Problems with defecation led to a higher prevalence of falls. Among seniors who fell, there were 14.2% of them who did not have a problem with defecation compared to 32.7% who had a problem with defecation or suffered from incontinence. Nurses used the most frequently some environmental adjustments in 66.4%, increased supervision of high-risk patients in 52.2%, and nurses used multiple interventions in 67.3% of cases as preventive measures against falls in the observed group of patients. Nurses considered as proven interventions: increased supervision of high-risk patients (16.0%), use of compensatory aids when walking (5.0%), suitable footwear, (14.0%), adjustments of the environment (29%) rehabilitation exercises (13.0%), adherence to a drinking regime (7.0%).
Conclusion:
In seniors with mental illness there was a higher incidence of falls regardless of age, the use of psychopharmacological treatment, especially in the form of benzodiazepines, led to a higher incidence of falls. Nursing staff used multiple interventions. The adjustment of the environment and the use of suitable anti-slip footwear proved to be the most effective.
Contact:
doc. PhDr. Ľubica Libová PhD.
Vysoká škola zdravotníctva a sociálnej práce sv. Alžbety,n.o. Bratislava; FZaSP sv. Ladislava, ul. Slovenská 11 940 52 Nové Zámky, Slovenská republika
+421 903169357
lubica.libova@gmail.comPREVALENCIA PÁDOV U SENIOROV HOSPITALIZOVANÝCH NA GERONTOPSYCHIATRICKOM ODDELENÍ, ICH RIZIKOVÉ FAKTORY A MOŽNOSTI PREVENTÍVNYCH INTERVENCIÍ
Kľúčové slová: Pády seniorov. Prevencia. Rizikové faktory.
Úvod:
Pády a s nimi spojené úrazy predstavujú závažný problém u seniorov v domácom ako aj v zdravotníckom prostredí. Hlavným cieľom bolo priblížiť problematiku pádov u seniorov v nemocničných zariadeniach z ohľadom na gerontopsychiatrickú problematiku a psychiatrickú liečbu.
Metodika:
Na zistenie prevalenciu pádov seniorov, používanie preventívnych opatrení a ich efektivitu sme použili protokol. Protokol mal tri časti, ktoré boli zamerané na demografické údaje, medikáciu, pád počas hospitalizácie, „Jednoduchý skríningový nástroj na posúdenie rizika“ a otázky pre sestry o používaní preventívnych opatrení. Výberový súbor tvorilo 113 seniorov vo vekovej kategórii nad 65 rokov hospitalizovaných v psychiatrickej nemocnici Hronovce.
Výsledky:
Na základe získaných údajov pri porovnaní vekovej kategórie do 75 rokov a nad 75 rokov neboli významné rozdiely vo výskyte pádu. Môžeme konštatovať, že gerontopsychiatrickí pacienti sú rizikový pre pád bez ohľadu na svoj vek. Zo všetkých zúčastnených respondentov prieskumu počas sledovaného obdobia spadlo 46,9 % a nespadlo 53,1 %, pričom 31 % pacientov spadlo opakovane, 15,9 % pacientov spadlo raz. V prieskumnej vzorke 100% respondentov užívalo psychofarmaká z nich 46,9% užívalo rizikovú medikáciu - benzodiazepíny a u týchto respondentov sa vyskytol pád počas hospitalizácie najmenej raz. Zistili sme, že riziko pádu sa zvyšuje takmer o polovicu u pacientov s nočnou dezorientáciou, zmyslovými poruchami a demenciou. V skupine respondentov (56,7%), ktorí potrebovali pomoc pri pohybe sa vyskytol pád častejšie ako u pacientov bez obmedzeného pohybu ale rozdiely neboli významné. Problémy s vyprázdňovaním viedli k vyššej miere prevalencie pádov. Spadlo 14,2 % seniorov, ktorí nemali problém s vyprázdňovaním oproti 32,7%, ktorí mali problém s vyprázdňovaním alebo trpeli inkontinenciou. Najčastejšie sestry používali ako preventívne opatrenia voči pádom v skúmanom súbore pacientov úpravu prostredia v 66,4 % , zvýšený dohľad nad rizikovými pacientmi v 52,2 %, viacnásobné intervencie používali v 67,3 % prípadov. Pričom ako osvedčené intervencie považovali sestry: zvýšený dohľad/dozor nad rizikovými pacientmi (16,0 %), používanie kompenzačných pomôcok pri chôdzi (5,0 %), vhodnú obuv, (14,0 %), úpravu prostredia ( 29%) rehabilitačné cvičenie (13,0 %), dodržiavanie pitného režimu (7,0 %).
Záver:
U seniorov s duševným ochorením bol vyšší výskyt pádov bez ohľadu na vek, užívanie psychofarmakologickej liečby najmä vo forme benzodiazepínov viedlo k väčšiemu výskytu pádov. Ošetrujúci personál používal viacnásobné intervencie. Ako najúčinnejšie sa osvedčilo upravenie prostredia a používanie vhodnej protišmykovej obuvi.
Korešpondujúci autor:
doc. PhDr. Ľubica Libová PhD.
Vysoká škola zdravotníctva a sociálnej práce sv. Alžbety,n.o. Bratislava; FZaSP sv. Ladislava, ul. Slovenská 11 940 52 Nové Zámky, Slovenská republika
+421 903169357
lubica.libova@gmail.com
Zber dát prebiehal so súhlasom etickej komisie zdravotníckeho zariadenia a s informovaným súhlasom respondentov. -
Self-independence of oncological geriatric patients in the home environment
39-42Views:31Cancer is one of the most dreaded diseases in the world. Family plays an important role in managing this disease. It provides home care for the patient, helps to increase and maintain the patient's self-sufficiency. A number of factors influence the patient's self-sufficiency, such as the age of the patient, the type of illness, the method of treatment, the patient's psychological state, the environment in which the patient is located, etc. Self-sufficiency in patients contributes to their self-esteem and to a positive perception of themselves.
-
Burnout syndrome in healthcare profession
20-21Views:41Burnout syndrome is a current topic. Helping professions are most at risk. We include the profession of nurse to these professions. The work is demanding, it requires mental endurance and physical fitness. Nursing profession is one of the most risky one in relation to burnout syndrome.
-
Postoperative rehabilitation after total knee joint replacement
49-50Views:91Objective:
The pilot study objective was to evaluate the effect of comprehensive post-operative physiotherapeutic treatment on the selected physiotherapeutic parameters as well as patients’ quality of life after a total knee joint replacement surgery.Results:
Thirty patients after total knee joint arthroplasty were enrolled into the pilot study. After completing the physiotherapeutic processes, we have observed among the patients who underwent a total knee replacement surgery, a significant increase in muscle strength as with the flexors as well as the extensors (p = 0.001), improvement in their range of motion in knee joint flexion, in comparison to its range before treatment (p = 0.001), knee pain reduction (p = 0.001) and post-operative swelling (p <0.001), respectively. After undergoing the physiotherapeutic procedures, we recorded a statistically significant improvement in the monitored physical components: dressing (p = 0.008) and toilet use (p = 0.001), transfer from bed to chair (p = 0.008), walking on flat surface (p = 0.001), climbing stairs (p = 0.001). Passing the physiotherapy significantly reduced the degree of dependence of operated patients (p = 0.001).Conclusion:
Early post-operative physiotherapy treatment positively affects patients’ general condition. In addition, it improves muscle strength, range of motion of the operated joint, eliminates postoperative pain and reduces swelling that improves patients’ self-sufficiency. Standard physiotherapy nowadays and in the next few years will take a unique place in patients’ management after total knee joint replacement.Contact:
PhDr. Mgr. Michal Vavro, PhD.
Vysoká škola zdravotníctva a sociálnej práce sv. Alžbety, n.o. Bratislava; FZaSP sv. Ladislava, ul. Slovenská 11, 940 34 Nové Zámky, Slovenská republika
+421 918531658
michalkotkd@gmail.com -
Idős onkológiai beteg önellátása otthoni környezetben
111-112Views:40A daganatos megbetegedések a legrettegettebb betegségek közé tartoznak az egész világon. A család fontos szerepet játszik a leküzdésben. Az otthoni környezetben nyújtott ápolás segít szinten tartani az önellátást, és igyekszik javítani annak minőségén.
Természetesen az önellátást sok tényező befolyásolja, mint például a beteg kora, a megbetegedés fajtája és a kezelés típusa, a beteg pszichés állapota, a környezet, melyben adott helyzetben van. Az önellátás hozzájárul az önbecsüléshez és pozitívan hat az önértékelésre. -
Ápolási lehetőségek az időskori esések megelőzésében a szociális intézményekben
101-102Views:75Előadásunk célja, hogy bemutassa az ápolás lehetőségeit az időskori esések megelőzésében a szociális ellátó intézményekben, rámutatva az ápolási védelemre, biztonságra és vészhelyzetekre, valamint az ápolók feladataira és a prevencióra az idősek esése elleni védelem terén. Elsősorban a kockázati tényezőkre és az időskorúak esései esetén az ápolói beavatkozásokra fókuszálunk.