Több mint 50 éve kezdtem orvosi hivatásom gyakorlását. Az orvos a teljes értékű
gyógyításban az emberrel, mint bio-pszicho-szociális egységgel kell foglalkozzék, azaz
holisztikus szemlélettel kell megközelítse az egészséggel kapcsolatos problémákat.
Tevékenységem mindennapi gyakorlata rávezetett erre – a ma már sokat hangoztatott, de a
valóságban kevéssé megnyilvánuló – mentalitásra. 35 éve, amikor egy főleg időseket ellátó
kórházi osztály vezetője lettem, egyértelművé vált számomra, hogy ez a szemlélet különösen
érvényes az idős korosztály kezelése során. Az is evidenssé vált, hogy nem a már a
megbetegedett, elaggott idősnél kell kezdeni az odafordulást, hanem amikor még fiatalabb,
egészségesebb és még tud tenni azért, hogy teljesebb életet éljen, gondoljon a későbbi testi,
lelki bajok megelőzésére és így majd később és kevésbé elesett állapotban igényel komolyabb
kezelést. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepe van az ismeretek bővítésének, szorosabb
(egészségügyi, idősödési tanácsadás), és tágabb értelemben (aktivitást találni időskorban)
egyaránt