Napjaink vízkezelési politikájában a fenntarthatóság kérdése megkérdőjelezhetetlen. Adódik ez egyrészt a felszíni (és felszín alatti vizek) minőségének romlásából, de legfőképp annak felhasználható készleteiben megfigyelhető csökkenéséből. Ezt a jellegű fenntarthatóságot is figyelmbe véve – továbbá – a területi társadalmi igényeket is szem előtt tartva egy olyan vizsgálati értékelési szempont meghatározása, alkalmazására tesz kísérletet a szerző, ami a későbbiekben szervesen beépül a szerző folyamatban lévő PhD dolgozatába. Jelen tanulmány elsősorban a rendelkezésre álló hidrológiai adatok (Qmin, Qmax, Hmin, Hmax) felhasználásával és kiértékelésével készült következtetéseket vonja le, amire a továbbiakban építkezni lehet az ökológiai és egységes környezeti paramétereket figyelembe véve, a Dráva magyarországi szakaszára vonatkozóan, elsősorban a Barcs - Drávaszabolcs közti ártéri területeket érintve. Mindez célja az ártéren található egykori víztestek (holtágak) vízforgalomba való újbóli bekapcsolásának.