A tanulmány a magyarországi doktori képzés szerkezeti jellemzőinek, kapacitásának és kimeneti teljesítményének empirikus elemzését nyújtja a 2021 és 2025 közötti időszakra vonatkozóan, az Országos Doktori Tanács (ODT) adatbázisa alapján, 169 aktív doktori iskola teljes körű vizsgálatával. Az eredmények azt mutatják, hogy a rendszer erősen koncentrált és strukturálisan heterogén, ahol a kibocsátás bővülése elsősorban a már eleve nagy kapacitással rendelkező tudományterületeken jelenik meg. A kapacitás és a teljesítmény közötti kapcsolat pozitív, ugyanakkor nem lineáris, ami arra utal, hogy az erőforrások önmagukban nem határozzák meg a doktori képzés eredményességét. Az eredmények emellett arra is rámutatnak, hogy hasonló kapacitásszintek mellett eltérő kimeneti teljesítmények figyelhetők meg, ami a doktori képzés intézményi és tudományterületi sajátosságainak jelentőségét jelzi. A tanulmány hozzájárul a doktori képzés rendszerszintű értelmezéséhez azáltal, hogy bemutatja: a teljesítmény alakulását a tudományterületi és intézményi tényezők kölcsönhatása formálja.