A tanulmány elemzi a munkaerőpiac és a szakképzés kölcsönhatását.  Bemutatja, hogy hazánk is alapvető társadalmi és gazdasági átalakuláson megy keresztül, ezért kiemelkedő szerepe van az oktatásnak, mert a teljesítő képes tudás az, amely hosszú távon meghatározza a társadalom lehetőségeit és elősegíti a fejlődését. Kiemeli, hogy a technológiai és technikai változások elengedhetetlenné teszik a szakképzés és a műszaki pedagógusképzés cél- és feladatrendszerének megújítását, a még gyakorlatiasabb felkészítést, amely nagyobb szerepet szán a hallgatók aktivitásának, a projektmunkáknak. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a műszaki pedagógusképzés minőségbiztosítása érdekében nagyon fontos az egyetemi oktatók korszerű ismereteinek, módszertani és digitális kultúrájának permanens fejlesztése.

Jelen tanulmány a magyarországi szakmai tanárképzési szakok rekrutációs tendenciáit vizsgálja a 2016 és 2025 közötti időszakban, öt kiemelt szak – agrármérnöktanár, egészségügyi tanár, közgazdásztanár, mérnöktanár és szociális ismeretek tanára – adatai alapján. A kvantitatív idősoros elemzés a felvi.hu nyilvános adatbázisán alapulva tekinti át a jelentkezők és a felvettek számának alakulását, az első helyes jelentkezések trendjeit, valamint a hallgatói összetétel nemi arányainak változásait. Az eredmények azt mutatják, hogy a szakmai tanárképzésben általános, de eltérő intenzitású növekedés figyelhető meg 2022 után, amely különösen a gazdasági, agrár és műszaki területeken erősödött fel. A vizsgált szakok között eltérő mintázatok rajzolódnak ki: míg az egészségügyi és a szociális orientációjú képzéseken tartósan női dominancia figyelhető meg, addig a mérnöktanár szakon a férfi részvétel továbbra is meghatározó. A 2016–2025 közötti időszak a szakmai tanárképzés részleges presztízsnövekedését jelzi.

Az egyetemi hagyományokra épülő szakmai tanárképzés formálódásának, fejlődésének történetét több hazai kutató is vizsgálta (Ballér 1991; Katona 2015; Orosz 2003; Patyi 2021). Emellett arra is láthatunk példákat, hogy a mérnöktanár képzés (Holik, Nemes-Németh és Sanda 2021; Horváth 2013), vagy az agrármérnöktanár (Surányi 2018) és a közgazdásztanár képzésnek (Antal és Baksa 2013) a kialakulásától kezdve napjainkig követik végig a szakok történetét a kutatók. A képzés módszertani, tartalmi vizsgálata is megjelenik (Benedek és Szabóné Berki 2011), de a jelentkező hallgatók rekrutációs bázisának kutatásával szinte alig foglalkoztak (Szabóné Berki 2015; Engler és munkatársai 2017; Máté-Szabó 2019). Legújabban a szakképzés-pedagógiai kutatások kerültek előtérbe a módszertani megújulás mellett (Rádli 2011; Tóth 2012; Szabóné Berki 2015, Tordai 2015; Holik 2016), illetve az intézményi kutatások tapasztalatai (Bacsa-Bán 2014; Tóth 2011; Nagyné 2024) jelennek meg a szakirodalmi munkákban. Tanulmányunk célja, hogy átfogó képet adjunk a magyarországi szakmai tanárképzésben tanuló hallgatók szociokulturális hátteréről, előzetes tanulmányaikról és tanulási motivációikról. Kutatásunkban négy szak (agrármérnöktanár, egészségügyi tanár, közgazdásztanár, mérnöktanár) 215 hallgatójának szociokulturális hátterét és tanulási motivációit vizsgáltuk. Eredményeinkből látható, hogy a képzés döntően felnőtt tanulókra épül, akik többdiplomás előélettel, szakmai tapasztalattal és stabil családi háttérrel rendelkeznek. A tanulmány vizsgálja a képzéshez való hozzáférés térbeli lehetőségeit, elégedettségét és a tanulásról alkotott attitűdjeik alakulását. A tanulási motiváció kapcsán két dimenziót sikerült azonosítanunk. Az érzelmi–önmegvalósító és a külső, instrumentális indítékokat. Eredményeink szerint a családi állapot szignifikáns hatással bír a belső motivációra: az egyedülálló hallgatók lényegesen erősebb tudásszerzési és önfejlesztési késztetéssel rendelkeznek, mint házas vagy elvált társaik.

A szakoktatók rekrutációja és képzése a hazai szakképzési rendszer egyik legaktuálisabb kihívása, amely egyszerre érinti az oktatói utánpótlás biztosítását és a pálya vonzerejének növelését. Tanulmányunk célja annak feltárása, hogy a 2021 és 2024 között a felsőoktatásba belépő szakoktató hallgatók miként értékelik saját erősségeiket a pozitív pszichológia által azonosított karakterdimenziók mentén, valamint hogy milyen változások figyelhetők meg az évfolyamok között. A 221 fős mintán végzett vizsgálat leíró statisztikákra, varianciaanalízisre, korrelációs elemzésre és klaszteranalízisre épült. Eredményeink szerint a hallgatók erősségprofilja összességében magas szinten áll, különösen a kíváncsiság, a tudásszomj, a kedvesség és az integritás területein. Két markáns profil különült el: a magas és a visszafogott önértékelésű csoport. A kötelességtudat növekedése arra utal, hogy a pályára egyre erősebb hivatástudattal rendelkező hallgatók érkeznek. Pedagógiai szempontból a differenciált fejlesztés szükségessége rajzolódik ki, míg rekrutációs szempontból a szakoktatói pálya olyan hivatásként pozicionálható, amely értékalapú, közösségi és személyes fejlődést kínál.

A tanulmány célja a szakmai tanárképzésbe jelentkező hallgatók rekrutációs mintázatainak és motivációs hátterének feltárása. A kutatás középpontjában a Dunaújvárosi Egyetem szakoktató (levelező) szakos hallgatói állnak, akik különböző ipari szakterületekről érkeztek a pedagógusképzésbe. Az empirikus vizsgálat 2025 tavaszán zajlott, online kérdőív alkalmazásával. A felmérés 100 válaszadó adataira épül, és a tanári pályaválasztás indítékait, a szakmai előélet és a motiváció kapcsolatát, valamint a tanári szerephez kötődő attitűdöket vizsgálta. Az eredmények azt mutatják, hogy a hallgatókat elsősorban a tudásmegosztás iránti elkötelezettség, a szakmai fejlődés igénye és a stabil életpálya iránti vágy vezérli. Ugyanakkor több válasz utal a tanári szerep presztízsének bizonytalanságára és a pedagóguspálya kihívásaira. A kutatás hozzájárul a szakmai tanárképzés rekrutációs sajátosságainak mélyebb megértéséhez, és alapot nyújthat a képzés tartalmi fejlesztéséhez.

Tanulmányunkban a Debreceni Egyetemen folyó szakmai tanárképzések jellemzőit, a végzett és a jelenlegi hallgatók pályaválasztási motivációit, képzési tapasztalatait és jövőbeli terveit vizsgáljuk, azzal a céllal, hogy jobban megértsük a szakmai tanárképzésben való részvétel motivációit, a résztvevők tapasztalatait és a szakmai tanári pályához kapcsolódó attitűdjeit. Az adatfelvételhez on-line kérdőívet használtunk, melynek forrása Máté Szabó Barbara és Márkus Edina korábbi kutatásához kapcsolódó mérőeszköz volt, ezt az alapkérdőívet néhány pontján módosítottuk, továbbá beemeltük a FIT-Choice skálát is, a pályaválasztási motívumok méréséhez. A válaszadók döntő többsége a Debreceni Egyetemen szerezte a diplomáját (diplomáit). Eredményeink szerint a válaszadók belső indíttatásból, a szakma iránti érdeklődésből, elkötelezettségből és nem külső nyomásra vagy utolsó lehetőségként választották a pályát. Eredményeink részben megerősítik a korábbi magyar mintákon végzett elemzéseket, a tanári pálya választásánál az intrinzik motivációk a meghatározóak.

A tanári pályaválasztás az elmúlt évtizedben a neveléstudomány kiemelt kutatási területévé vált, különös tekintettel a felnőttkori pályaváltás motivációira. A tanulmány a tanári hivatás választását életút-reflektív perspektívából vizsgálja, a Watt és Richardson (2007) által kidolgozott FIT-Choice modellt deduktív referenciakeretként alkalmazva, ugyanakkor nyitottan a magyar szakmai tanárképzés kontextuális sajátosságaira. A kutatás alapját a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnöktanár- és közgazdásztanár-képzéseire jelentkezők N=187 motivációs levele képezte. A szövegek kvalitatív elemzése az Atlas.ti szoftverrel, deduktív–induktív kódolási eljárással valósult meg. Az elemzés eredményeként hat fő motivációs dimenzió rajzolódott ki, amelyek részben kapcsolódnak a FIT-Choice elméleti kategóriáihoz, részben pedig új, a magyar felsőoktatási és társadalmi környezethez kötődő motívumokat tárnak fel, hozzájárulva a tanári pálya kortárs értelmezéséhez egy instabil társadalmi közegben.

A tanulmány a szakoktatói digitális kompetenciákat vizsgálja egy saját fejlesztésű kérdőív segítségével, amelyet a 2021-től bevezetett új felvételi eljárás része a szakoktatói (BSc) szakra jelentkezők számára. A minta három tanévben felvételt nyert jelentkezők válaszaiból áll. A kutatás kérdései a következők voltak: 1. Melyek a tanulással kapcsolatos elképzeléseik és jövőbeli terveik?; 2. Milyen fejlettségi szinten vannak digitális kompetenciáik? A kutatás eredményei hozzájárulnak a szakoktatói hallgatók oktatási stratégiáinak folyamatos megújításához és a felsőoktatás módszertanának fejlesztéséhez. Az informatikai eszközök használatához való hozzáállásuk eredményei hozzájárulnak a meglévő tanulásszervezési formák értékeléséhez és szükség esetén átalakításához. A digitális kompetenciák egyes dimenzióinak eredményei meghatározzák az új digitális módszerek bevezetését.

Munkaerőpiaci elvárás, hogy a pályakezdők rendelkezzenek fejlett kommunikációs-, szervező- és problémamegoldó képességgel, analógiás gondolkodással és logikus gondolkodással, kreativitással, interperszonális képességekkel, érzelmi intelligenciával, továbbá legyenek asszertívak és motiválhatók. A szakmai pedagógusképzésben, különös tekintettel a szakoktató képzésre e transzverzális kompetenciák szerepe, ha lehet, akkor még fontosabb, hiszen a pedagógusok feladata lesz a szakoktatásban tanulók e kompetenciáinak fejlesztése is. Jelen kutatásban a szakoktató képzésbe jelentkező hallgatók induktív gondolkodásának fejlettsége került felmérésre. A levelező képzésben résztvevő 60 hallgató induktív, azon belül absztrakt gondolkodása igen változatos képet mutat. Sikerült elkülöníteni egy viszonylag kis létszámú csoportot, akik kis időráfordítás mellett jó eredményeket értek el, így gondolkodásuk gyorsnak és eredményesnek mondható. Viszont adódott egy nagyobb csoport is, akik kihasználták ugyan a teljes rendelkezésre álló időt, de induktív gondolkodásuk kevésbé fejlett. Mindkét csoport módszertani szempontból különös figyelmet érdemel.

A serdülőkori szerfogyasztás gyakorisága és háttértényezői a kulturális és nemzeti határok szerint változnak, ami felveti a kérdést, hogy a kultúra befolyásolja-e ezeket a magatartásokat.  Míg a dohányzás és az alkoholfogyasztás európai trendjei lassú csökkenést mutatnak, kevesebbet tudunk a közép-ázsiai országokról, mint pl. Mongólia. Keresztmetszeti vizsgáltunkban két mintában megvizsgáltuk a serdülők szerfogyasztását:  egy mongol (N = 312, átlagéletkor = 16,85 év, 34,0% fiú) és egy magyar (N = 320, átlagéletkor = 16,32 év, 49.4% fiú) mintában. A dohányzáson és alkoholfogyasztáson kívül mértük a társas támogatást, a szülői kontrollt, a vallásosságot, és a társadalmi helyzet önértékelését. A deskriptív statisztika nem csupán magasabb szerfogyasztási gyakoriságokról számolt be a magyar serdülők körében, hanem a nemi különbségek hiányáról is. Míg a családi társas támogatás a mongol fiatalok körében volt erősebb, a szülői kontroll több védelmet nyújtott a magyar serdülők számára. A vallásosság és a társadalmi helyzet egyik esetben sem volt fontos háttértényező. Az eredményeink megerősítik, hogy figyelembe kell venni az univerzális és a specifikus kulturális tényezőket is.