Tanulmányok

• Possibilities of workplace mediation in the European Union

  1-13.

  Views:

  374

  The world of labor market and industrial relations is a field where conflicts and disputes are inevitable characteristics of the operation, regardless of the form of employment. Also, labor disputes appear both from an individual aspect, where the disputants are the employer and the employee, and in a collective respect, where the disputes take place between the employer(s) and the collective of the workers, typically represented by an employee organization (union) or a works council. 

  When a conflict or a dispute cannot be resolved through negotiation, the law offers dispute resolution mechanisms for the participants. Therefore, several legal mechanisms have been evolved in order to resolve disputes, starting from the classical form of litigation, where a court determines the end of the dispute by its judgement, and other alternative forms of dispute resolution, such as arbitration, mediation and conciliation, where the parties can reach a decision or a settlement outside of the judicial system of the state.

  EU Member States have introduced various legislative rules for labor dispute resolution covering all manner of individual and collective disputes. ADR schemes are also supported by the ILO, as the ILO Recommendation No. 92 (1951) suggests that voluntary conciliation should be made available to assist in the prevention and settlement of industrial disputes between employers and workers. Within the aegis of the European Union, several instruments have emerged with the attempt to elaborate the basic principles for the operation of ADR schemes in the context of cases between businesses and consumers. The Directive 2013/11/EU on alternative dispute resolution for consumer disputes (the “ADR Directive”) and Regulation (EU) No 524/2013 on online dispute resolution for consumer disputes (the “ODR Regulation”) ensured that consumers could turn to quality alternative dispute resolution entities for all kinds of contractual disputes with traders, and established an EU-wide online platform for consumer disputes that arise from online transactions with traders.

  Workplace mediation is widely and successfully utilized in the USA for solely employment purposes both in the private and the public sector. Also, in the United States is a “employment at will” doctrine prevails, that basically means – unless stipulated to the contrary by the parties – the employment relationship can be terminated with immediate effect without any justification (just cause), thus workers do not have access to legal remedies as in the EU where the statutory laws provide a broad protection against arbitrary or unjust termination. Mediation, however, provide an effective solution for employees and workers, even if situated outside the protective scope of labor law.

  While the role of customer/consumer ADR and mediation is increasing throughout the whole European Union, workplace and employment mediation still constitutes a “grey zone”.  In many of the legal instruments of the EU and also in several products of the national legislations, consumers and workers are treated with the same legal awareness, thus protective laws compensate their weaker position in their legal relationships, but as far as the utilization and access of dispute resolution schemes are concerned, a significant but not always reasonable differentiation can be detected. Also, while mediation is an available tool for individual employment matters, still has not been utilized considerably, and remained an instrument only to resolve mostly collective conflicts. Therefore, the aim of this paper to present various styles of mediations from a comparative perspective, to express their biggest advantages and to highlight the areas where mediation could be more suitable to use in the context of the individual disputes of the workplace.

  PDF (Ungarisch)

  309

• Értelmezési anomáliák a Bécsi Vételi Egyezmény kártérítési gyakorlatában

  14-26.

  Views:

  230

  A dolgozat az ENSZ, az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló egyezményének a kártérítési joggyakorlatával kapcsolatos értelmezési anomáliákról szól.

  Az Egyezmény rendelkezései univerzális jellegűek, így egységes értelmezést és alkalmazást követelnek meg a részes államok bíróságaitól, ezért a szabályok értelmezésével és a joghézagok kitöltésével foglalkozó 7. Cikk elengedhetetlen az Egyezmény sikeres alkalmazásához. Dolgozatomban a vonatkozó ítélkezési gyakorlat elemzésével, elsősorban arra kerestem választ, hogy a különböző országok ítészei érvényesítik-e az Egyezmény univerzialitását, a kártérítés értékelése tekintetében. A kérdés megválaszolása érdekében az Egyezmény kártérítési joggyakorlatát a 7. Cikk által támasztott értelmezési alapelvek relációjában értékeltem. Ennek keretén belül a 74. Cikk joggyakorlatának szisztematikus felülvizsgálatát végeztem el, összesen 144 jogesetet elemezve, a 2006-tól 2016-ig terjedő időszak tekintetében. 

  A felülvizsgálat eredménye azt mutatja, hogy kilenc olyan döntés született amikor a bíróság nemzeti kárfelelősségi doktrínát, jogintézményt, jogszabályt, vagy joggyakorlatot alkalmazott a 74. Cikk értelmezése során. Ez a megközelítés nyilvánvalóan nem segíti elő az egységesség megvalósítását. A nemzetközileg egységes szabályozás ugyanis csak akkor valósul meg, ha azt egységesen alkalmazzák. A 7. Cikk által támasztott értemezési követelményekből az következik, hogy az Egyezmény rendelkezéseit autonóm módon, a lehetséges nemzeti felfogástól megkülönböztetve szükséges értelmezni. A dolgozat keretében feltárt jogi problémák azokat a kérdéseket próbálják kiemelni, amelyek nagyobb figyelmet igényelnek a bíróságok részéről, erősítve ezzel az Egyezmény univerzális jellegét.

  PDF (Ungarisch)

  333

• A szellemi alkotások jogának szabályozási kérdései

  27-33.

  Views:

  144

  A tanulmány megállapítja, hogy a szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozásban a polgári jogi szabályok dominanciája érvényesül. A régi Polgári Törvénykönyv kifejezte a kapcsolódást a szellemi alkotások jogával és szabályozta a know-how jogvédelmét, a joganyag ugyanakkor az ahhoz szervesen kapcsolódó külön jogszabályokban volt fellelhető. Az új Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi. V. törvény már nem a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, hanem a „szerzői jog és iparjogvédelem” címet viseli, a know-how pedig az üzleti titok egyik fajtájaként részesült védelemben. A szerzői jog homogén jellegét megtöri a 2016. évi XCIII. törvény, amely a közös jogkezelésről rendelkezik. Az iparjogvédelem területén a legproblematikusabb jogintézmény a know-how volt. Az új Polgári Törvénykönyv szabályai után megszületett 2018. évi LIV. törvény új fejezetet nyit a know-how szabályozása terén. Ezzel kapcsolatban a törvény a 2016/943/EU Irányelvet ülteti át a magyar jogba. A jogalkotó tehát azt a megoldást választotta, hogy az üzleti titok védelmére vonatkozó új fogalmi megközelítést, jogintézményeket és eljárási szabályokat nem a Polgári Törvénykönyvben, hanem egy új jogszabály megalkotása útján tette azokat a nemzeti jog részévé. Ezzel a természetes és jogi személyek magántitkai változatlanul személyiségi jogi védelmet, míg az üzleti titok és a know-how a szellemi tulajdonjogi védelem logikájára és szankciórendszeré épülő védelmet élveznek majd.

  PDF (Ungarisch)

  306

• Self-Driving Cars and Criminal Liability

  34-46.

  Views:

  181

  After clarifying the concepts of automated and autonomous vehicles, the purpose of the study is to investigate how reasonable the criminal sanction is arising from accidents caused by autonomous vehicles. The next question to be answered is that the definition of the crime according to the Hungarian law may be applied in case of traffic related criminal offences caused by automated and autonomous vehicles. During my research I paid special attention to two essential elements of criminal offence, namely the human act and guilt. Furthermore, I strived for finding solution for the next problem, as well: if the traffic related criminal offence is committed by driving an autonomous vehicle, how to define the subject of criminal liability.

  PDF (Englisch)

  374

• Kellő védelmet biztosít-e az Ebktv. a munkaerőpiacon a gyermekvállaláshoz? Várandós nők és szülők foglalkoztatási egyenlősége Magyarországon

  47-60.

  Views:

  229

  Az elmúlt években számos állami intézkedés célozta a születésszám nevelését Magyarországon, elsősorban a szülők közvetlen pénzügyi támogatása révén. A gyermeknevelés iránti kötelezettségvállalás azonban nem csak anyagi kérdés, a munka és a magánélet egyensúlya ugyanolyan fontos a szülők, és különösen a nők számára. Célom alapvetően az egyenlő bánásmód joganyagának vizsgálata abból a szempontból, hogy várandós nők és a kisgyermekes szülők megkülönböztetését a foglalkoztatás során mennyiben tudja megakadályozni és szankcionálni. Egy rövid problémafelvetést követően bemutatom a téma uniós jogi fejlődését és hazai jogszabályi hátterét, különös tekintettel az eljárási kérdésekre, majd pedig az Egyenlő Bánásmód Hatóság esetjogán keresztül kívánom elemezni az egyes, egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartások megjelenését a gyermekvállalással összefüggésben. Arra a problémára keresem a választ, hogy egyrészt megvannak-e azok a jogszabályi keretek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a gyermekvállalást tervező nők és családok ne legyenek kiszolgáltatottak a munkáltatóknak, másrészt mennyiben érvényesülnek ezek a keretek a gyakorlatban, harmadrészt pedig található-e valamilyen fejlesztendő terület az egyenlő bánásmód szabályozásának terén.

  PDF (Ungarisch)

  539

• Hol a határ? - Gondolatok az aktív bírói szerepfelfogás egyes kérdéseiről

  61-73.

  Views:

  177

  A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. a permenedzser bíró képét vezette be a magyar perjogban. E felfogás szerint a bírónak aktívan részt kell vennie az eljárás során, amely nem csupán a jogalkotó szándéka, hanem nemzetközi elvárás is egyben. A bíróság közrehatási tevékenysége elnevezésű alapelv arra hatalmazza fel és kötelezi a bírót, hogy a felek eljárástámogatási kötelezettségének teljesítéséhez járuljon hozzá a per koncentrálása érdekében. Ez azt is jelenti, hogy anyagi pervezetést kell alkalmaznia, amennyiben a felek perfelvételi nyilatkozatai hiányosak, homályosak, nem kellően részletezettek vagy éppen ellentmondóak. Ugyanakkor ez az aktív közrehatás semmiképp sem jelenthet jogi tanácsadást, ugyanis a bíró nem veheti sem a felek, sem a jogi képviselők feladatait. A bírói aktivitás célja a felek igényérvényesítési lehetőségének és a jogvédelem megfelelő szintű biztosítása. Az aktív bíró képe eredetileg az 1895-ben törvényi szintre ültetett osztrák szociális perjogmodellből származik. Azonban a magyar perjogtól sem idegen e felfogás, hiszen az 1911. évi I. törvénycikk (Plósz-féle Pp.) is szintén a bírói aktivitáson alapult. A tanulmány célja, hogy meghatározza az aktív bírói szerepfelfogás lényegét és rendeltetését. Ezentúl megvizsgálom, hogy milyen helyzetekben és milyen eljárási szakaszokban indokolt a bírói közrehatás. Továbbá elsősorban egyes jogértelmező testületek állásfoglalásainak elemzésével a bíró aktivitás korlátjait is meghatározni szándékozom.

  PDF (Ungarisch)

  496

• Közigazgatási szervezési elvek érvényesülése a közoktatási igazgatásban

  74-84.

  Views:

  126

  1990 után az állami oktatási intézményeket a helyi önkormányzatok tartották fenn és ellenőrizték. Ez az időszak a decentralizáció korszaka volt, melynek előnyeit és hátrányait vizsgálom a tanulmányban. 2011 után volt egyfajta jogalkotási decentralizáció, amely után az oktatásnak működési szerepe volt vagy lehetett volna, de az állami felelősséggé vált. Az állam mint volt ágazati koordinátor, ezt követően a közhatalmi hatósága mellett fenntartói szerepet vállalt.

  Az adminisztráció két alrendszerének két alapvető változása történt 1990-es megalakulása óta, de főleg 2010 után. Ezek részben strukturális jellegűek voltak, több lépcsőben érintették az államszervezetet, majd a központi integrációt és az önkormányzatok újraszabályozásához kapcsolódó változásokat, tükrözve az állam szerepének módosulását, a Neoweber állameszmék kibővülését és a modernizációt.

  Ezen tényezők egy részét nemzetközi hatások generálták, de a magyar alapelvek is szerepet játszottak. Ez a tanulmány azt elemzi, hogy a részleges feltételek hogyan tükröződnek az oktatásigazgatásban, hogyan követték az igazgatási ágak az általános tendenciákat. Azt is megvizsgálom, hogy mennyire volt sikeres ezeket a szerepeket együtt kezelni és bizonyos pontokon szétválasztani.

  PDF (Ungarisch)

  185

• The special requirements applicable to the management of national assets, with a special respect to the requirement of transparency

  85-96.

  Views:

  150

  The Fundamental Law of Hungary states that the property of the Hungarian State and of municipal governments shall be considered national assets. National assets shall be managed and protected for the purpose of serving the public interest, satisfying common needs and preserving natural resources, taking also into account the needs of future generations. Economic operators – such as companies - owned by the State or municipal governments shall conduct business prudently and independently, in accordance with the relevant legislation, under the requirements of legality, efficiency and effectiveness. The special requirements regarding the management and safeguarding are laid down in Act CXCVI of 2011 on National Assets (hereinafter: National Assets Act) and Act CVI of 2007 on State Property (hereinafter: State Property Act) also contains a few requirements in its preamble.

  Based on the above, national assets shall be managed and protected in a special way, compared to privately owned assets. Publicly owned enterprises play a very important role in the national economy, since they provide a significant amount of GDP, they employ numerous people, they usually provide public services and last but not least they manage public funds. As a consequence, these companies shall also manage their assets with respect to the special requirements. In our article, we introduce these requirements by examining their content and also their relationship towards each other.

  One of the most important requirements is transparency, since these enterprises manage public funds and according to the Fundamental Law, every organization managing public funds shall publicly account for the management of those funds. Public funds and national assets shall be managed according to the principles of transparency and of corruption-free public life. Data relating to public funds or to national assets shall be recognized as data of public interest. We lay a special emphasis on transparency by introducing the relating regulation and also by summarizing the most prominent statements of court decisions from the last few years. In their judgements the courts interpreted the requirement of transparency in connection with state-owned enterprises and the relationship between transparency and the protection of business secrets and business interests of the companies.

  PDF (Englisch)

  152

• A sérelemdíj funkció-analízise

  97-117.

  Views:

  196

  A 2013. évi V. törvény (Ptk.) – felválta a korábbi, elméleti és gyakorlati ellentmondásoktól terhes nem vagyoni kártérítés jogintézményét – a személyiségi jogok megsértésének önálló szankciójaként vezeti be a sérelemdíjat, mely kettős funkcióval bír: egyrészt célja az, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, olyan pénzbeli juttatásban részesüljön, amely az elszenvedett nem vagyoni sérelmeket hozzávetőlegesen kiegyensúlyozza, kompenzálja. Másrészt magánjogi büntetésnek is tekinthető a hasonló jogsértések megelőzése érdekében, preventív jelleggel.

  A cél szerinti értelmezés szerint a sérelemdíj csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha az képes betölteni a funkcióját, vagyis ha nem mutatható ki olyan nem vagyoni sérelem, amely arányos jóvátételére (elsődlegesen) hivatott lenne a sérelemdíj, akkor egyáltalán nincs helye megítélésének, hiszen a személyiséget érintetlenül hagyó jogsértések esetében kizárólag a büntető funkció érvényesülne, ami teljesen összeegyeztethetetlen a magánjog eredendően helyreállító, kiigazító jellegével.

  A jogirodalom egyöntetű véleménye szerint az elsőbbség a kompenzációs funkcióé kell, hogy legyen és csak másodlagos helyet foglalhat el a magánjogi büntetés jelleg. Munkám alapján elmondható, hogy sérelemdíjra a bírák is elsősorban az elszenvedett immateriális sérelmeket orvosló, az elveszett életörömök pótlására szolgáló jogintézményként tekintenek és azt kizárólag preventív céllal nem ítélik meg, hanem az esetek döntő részében a prevenciós funkció a marasztalás összegét emelő tényezőként kerül értékelésre.

  Tanulmányomban több szempontból kívánom elemezni, hogy a sérelemdíj kettős funkcióját a bíróságok hogyan értékelik az előttük fekvő ügyekben, melyik jelleg domborodik ki az összegszerűség és melyik a jogalap kapcsán. Lévén a kutatás alapvetően empirikus jellegű, ezért minél több ítélet feldolgozásán keresztül vizsgálom, hogy, milyen szempontokat értékel a judikatúra a kompenzációs (pl.: elszenvedett testi sérülések, lelki változások, életkor, a sértett családi élete, életvitel megváltozása stb…) és milyen szempontokat a prevenciós funkció (pl.: jogsértés súlya, elhúzódó jellege stb…) keretében. Végül meg kívánom válaszolni dolgozatom központi kérdését, vagyis: milyen funkciót tulajdonít a gyakorlat a sérelemdíjnak.

  PDF (Ungarisch)

  393

• A polgári perrendtartás újragondolt alapelvei – elvárások és tapasztalatok:

  118-127.

  Views:

  192

  Jelen tanulmány központi témája a magyar polgári perrendtartás kodifikációjának során újraszabályozott alapelvek egyes jellemzői. Elmondható, hogy az alapelvek száma és tartalma is koncentráltabb lett a kodifikáció eredményeképpen.

  A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) számos koncepcionális változást hozott, ami az alapelvek tekintetében is megfigyelhető. Megújult a Pp. alapelvi fejezete, amelyben olyan elvek is rögzítésre kerültek, amelyeket a magyar polgári eljárásjog eddig még nem ismert. Jelen tanulmány áttekinti ezeket a változásokat és igyekszik állást foglalni az alapelvek tartalmát illetően is, külön vizsgálat tárgyává téve a jogalkotó által is kiemelt célkitűzésként megfogalmazott perkoncentráció elvét.

  A dolgozat elemezni az alapelvekkel kapcsolatos szakmai vitákat, és megkísérel választ adni arra, hogy a hatályba lépés óta eltelt időszak tapasztalatai beváltották-e az alapelvi reformhoz fűzött egyes elvárásokat. A tanulmány vizsgálja a megváltozott szabályozást, amelyek a szakirodalomban is ellenkező álláspontok kialakulásához vezettek. Fontos témája a dolgozatnak, hogy az osztott perszerkezethez igazodóan a bíróság közrehatási tevékenysége is változáson ment keresztül. E változás az alapelvekben is megfigyelhető, mivel új alapelvként jelent meg a bíróság közrehatási kötelezettsége. Elemzésre kerül továbbá az igazmondás és a jóhiszeműség alapelvek egyes jellemzői.

  A tanulmány igyekszik külföldi példákon keresztül megvilágítani a polgári perrendtartás alapelvi kérdéseit, amelynek során főként a német szabályozás egyes elemei kerülnek említésre.

  PDF (Ungarisch)

  253

• A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség és az ügyvédi felelősség összehasonlítása a felelősségi mérce szempontjából

  128-148.

  Views:

  123

  A tanulmány elsősorban a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség egyik speciális alakzatára, a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősségre koncentrál. Az utóbbi évek gyakorlata azt mutatja, hogy a bíróságokkal szemben indított kártérítési perek elhanyagolható hányadában marasztalják az eljárt bíróságokat a jogértelmezési vagy jogalkalmazási hibáikkal a feleknek okozott károk miatt. Indokolt ezért annak vizsgálata, hogy ennek a jelenségnek milyen okai lehetnek, valamint, hogy ezek az okok indokolják-e ezt a gyakorlatot. A vizsgálat eredményeként több olyan tényező is azonosítható, amelyek külön-külön is rendkívüli módon megnehezíthetnék a bíróságokkal szembeni igényérvényesítést, kombinálva pedig szinte lehetetlenné teszik azt. Ezen tényezők között elsősorban a kirívóan súlyos jogsértés doktrínáját, valamint a keresetet a jogerős bírósági döntések tartalmi immunitására hivatkozással elutasító ítéleteket lehet megjelölni.

  Kutatásmódszertani szempontból célszerű volt a bíróságok kárfelelőssége kapcsán tett megállapításokat szembe állítani az ügyvédség kárfelelősségének bírói gyakorlatával, ahol egyértelműen megállapítható volt, hogy a bíróságok sokkal szigorúbb elvárhatósági mércét támasztanak, mint a bíróságokkal szemben, holott a két jogászi hivatásrend társadalmi felelőssége és munkaterhe ezt nem indokolná. Összehasonlításra került a két jogászi hivatásrend kárfelelősségének történeti kialakulása, a felelősségük jogszabályi háttere és a kapcsolódó joggyakorlat, rövid kitekintést téve külföldi példákra is. Az átfogó elemzés alapján javaslatok megfogalmazására kerül sor a jogalkalmazás és a jogalkotó számára is.

  PDF (Ungarisch)

  476