Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • „Egészen uj csődosztályzati projectum”: A csődjogi szabályok helyreállítása az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokban
    66-77.
    Megtekintések száma:
    152

    Az 1848-49. évi szabadságharc bukása után a neoabszolutizmus jelentősen átalakította a magyar jogrendszert, mivel az Osztrák Császárság jogi egységesítése céljából az osztrák törvénykönyvek bevezetésére került sor. Ferenc József az Októberi Diploma kiadásával enyhített a korábbi abszolút kormányzati felfogáson, valamint visszaállította az 1847 előtti magyar közigazgatási és törvénykezési szervezetet. Ennek keresztülvitelével az újonnan kinevezett országbírót, gr. Apponyi Györgyöt bízta meg, aki ebből a célból egy tanácskozást hívott össze. Ez a gyűlés a magyar történetírásba Országbírói Értekezlet néven vonult be, amely rendelkezett a magyar bíróságokon alkalmazandó joganyagról.

    Jelen tanulmányban ezen tanácskozás csődjogra gyakorolt hatását vizsgálom, amelynek keretében bemutatom az Országbírói Értekezlet e jogterületre vonatkozó rendelkezéseit és a gyűlésen készült jegyzőkönyv alapján a szabályozás „mozgatórugóit”. Az osztrák ideiglenes csődrendtartás helyett ugyanis ismételten hatályba léptették az első magyar csődtörvényt, az 1840:22. tc.-et. A szakirodalomban ennek kapcsán jellemzően csupán az jelenik meg, hogy az Országbírói Értekezlet a polgári korszak változásaihoz idomította a törvénycikk anyagi és alaki szabályait. A tanácskozás résztvevői által kifejtett álláspontok és levéltári források ismertetésével szemléltetem, hogy a módosítások ennél komolyabb változásokat generáltak. Emellett a csődönkívüli kényszeregyezség első magyarországi megjelenése is a neoabszolutizmus korszakához kapcsolódott, amelyre szintén reagált a magyar jogtudomány színe-javát felvonultató értekezlet.

  • A közvetlen demokrácia alkotmányos formái: magyar tapasztalat Ukrajna számára
    58-64
    Megtekintések száma:
    103

    A cikket az Ukrán Alkotmánynak a nemzeti szuverenitásról és közvetlen demokratikus formáiról szóló rendelkezéseinek elméleti és gyakorlati modernizációja aktuális problémáinak szenteljük az Alkotmányozó Közgyűlés munkájának tükrében Ukrajnában. Elemezzük a 2011-es magyar alkotmányos reform pozitív eredményeit és a többi között a népszavazást, mint a közvetlen demokrácia egyik formájának a normalizálását az új magyar alkotmányban. Megalapozzuk a perspektivikus közvetlen demokratikus formák rendszerének koncepcióját Ukrajna számára.

  • Benedikt Carpzov két műve a debreceni levéltárban
    1-11.
    Megtekintések száma:
    146

    Jelen tanulmány célja, hogy kultúrtörténeti adalékkal gazdagítson egy a 18. századi magyar büntetőjogtörténet szempontjából fontos kutatási témát. Benedikt Carpzov a 17. századi neves szász jogtudós magyar büntetőjogra gyakorolt hatásának mélyebb feltárása az egyes magyar bírói fórumok esetjogában a 18. századi magyar büntető jogtörténeti kutatások egyik érdekes irányaként határozható meg. Az eddig vizsgált büntetőperanyag alapján Carpzov műveit Debrecen szabad királyi városban is alkalmazták és két munkája fenn is maradt a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában. Jelen kutatás erre a két kötetre (közülük is elsősorban a büntetőjogtörténet szempontjából jelentősebbre) fókuszál és próbál meg minél több részletet feltárni különösen azzal kapcsolatban, hogy mikor kerülhettek a kötetek Debrecenbe. A művek vizsgálata, a debreceni büntetőperanyag elemzésén túl, azért lehet hasznos a „carpzovi hatás” kutatása szempontjából, mert a kötetekben található bejegyzések, aláhúzások és más szövegkiemelések vizsgálata segítheti annak megértését, hogy hogyan értelmezték a debreceni jogalkalmazók Carpzov műveit. Jelen írás bevezető tanulmányként a Carpzov-kötetekben található bejegyzések mélyebb vizsgálatát kívánja megalapozni és előkészíteni.

  • Felsőoktatási autonómia-viták, kérdések és válaszok a közigazgatás(tudomány) szemszögéből
    27-48
    Megtekintések száma:
    103

    Bár az egyetemi autonómia mindig is nemzetközi és a magyar tudományos vizsgálódások középpontjában állt, hazánkban a felsőoktatási autonómia kérdéskörét legtöbbször a jogszabályi változásokhoz kapcsolódóan vizsgálta a jogirodalom. 2020-tól kezdődően több magyar egyetem is a modellváltás útjára lépett, amely egyben fenntartóváltást is jelentett. Ezen változások éles társadalmi, politikai és jogi vitákat generáltak, amelyek egyik központi kérdése az autonómia volt.

    A felsőoktatási autonómia nemcsak a magyar narratívában meghatározó, hiszen a viták új lendületet kaptak, amikor a kérdés 2022. végén nemzetközi kontextusba került. A magyar rendszer unikális jellegű megkülönböztetésének indokoltsága a tudományos irodalomban is sok kérdőjelt vetett fel, különösen az autonómia nemzetközi fogalma alapján és más európai, így például a holland példával összevetve. A tanulmány a megkülönböztetés indokoltságára kérdez rá az autonómia nemzetközi fogalmát elemezve, valamint a magyar jogi folyamatokat vizsgálja a fenntartói irányítás szemszögéből, és összeveti azt különösen a holland példával.

     

  • Az élettársi kapcsolat magyar szabályozása és az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása
    29-35
    Megtekintések száma:
    186

    Az elmúlt évtizedekben Magyarországon és egész Európában jelentősen megnőtt az élettársi kapcsolatban élők, valamint az élettársi kapcsolatból született gyermekek száma. E tények, társadalmi tapasztalatok miatt szükség volt az élettársi kapcsolatra vonatkozó magyar szabályozás jelentős módosítására is, amire az új Polgári Törvénykönyvben került sor. Az élettársi kapcsolatok nyilvántartásában ugyanakkor fontos szerepet kaptak a közjegyzők. Közjegyző-helyettesi munkám során azt tapasztalatom, hogy a viszonylag gyakori jogszabályi változások miatt az élettársak nincsenek tisztában az élettársi kapcsolat joghatásaival.

    Ezért rövid tanulmányomban bemutatom az élettársi kapcsolatra vonatkozó magyar szabályozás múltját, jelenét. Különös figyelmet szentelek a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának. Ez az áttekintés kitűnő lehetőséget biztosít a nyilvántartás kezelése során szerzett gyakorlati tapasztalataim és a nyilvántartásról kialakult véleményem megfogalmazására is.

  • A közvetett közigazgatás megnyilvánulási formái a magyar közigazgatásban
    Megtekintések száma:
    87

    Az angol nyelven olvasható értekezés alapját a 2007. november 8-án Sninában (Szlovákiában) megrendezett Nemzetközi Konferencián tartott angol nyelvű előadásom képezi. Az írás középpontjában egy közigazgatási jogi fogalomnak, a közvetett közigazgatás jelenségének és annak egyes megnyilvánulási formáinak bemutatása áll. A paraetatizmus az ún. atipikus közigazgatás részét képezi. Lényegében egy gyüjtőkategória, mely számos megoldást foglal magában. A kérdéskör azonban ezidáig viszonylag kis figyelmet kapott a közigazgatás kutatói részéről.

    Az egyszerűség és a könnyebb megértés érdekében az értekezés három nagy szerkezeti egységre tagolódik.

    I.

    A dolgozat elején azoknak a történelmi folyamatoknak és jellemzőknek a bemutatására kerül sor, melyek végső soron a vizsgált megoldások kialakulásához vezettek. Ennek során fokozatosan eljutunk a direkt (lényegében szűk értelemben vizsgált) közigazgatás fogalmától az indirekt közigazgatás, azaz paraetatizmus jelenségéhez. Nélkülüzhetetlen azonban annak a hangsúlyozása, hogy a közvett közigazgatás egy meglehetősen tág kategória, mely tartalmában erőteljesen heterogén. A paraetatizmus fogalmán belül vizsgált jelenségeknek nincs taxatív felsorolása. Nem is lehet, hiszen a lehetséges megoldások köre koronként és területenként is változhat, és változik is.

    II.

    A dolgozat második része a magyar szabályozás ismertetésével foglalkozik. Először a hatályos jogi szabályozás bemutatására kerül sor, mely egyúttal rávilágít arra az igen fontos tényre is, hogy a paraetatikus megoldások alkalmazására mind az államigazgatás területén, mind pedig az önkormányzati közigazgatás keretein belül adott a lehetőség. Ezután kerül sor a konkrét megoldások bemutatására, azaz a köztestületek, a magánszemélyek felhatalmazása köfeladatok ellátására, a közvetítő szervezetek és személyek, a magánszféra szereplőinek, valamint a non-profit szektor szerepének ismertetésére.

    III.

    Végezetül a harmadik gondolati egység az, amely összegző jelleggel tartalmazza állásfoglalásomat a bemutatott megoldások közigazgatásban való alkalmazhatóságával kapcsolatban. Ennek a gondolati egységnek a jelentősége abban ragadható meg, hogy rámutat arra a szerepkörre, melyet ezek a megoldások egy már létező, élő, működő közigazgatásban betölthetnek. Ezek a megoldások ugyanis a mindenkori közigazgatás kisegítésére, a már alkalmazott megoldások kiegészítésére szolgálnak és sohasem azok helyettesítésére, illetve negligálására.

  • Bírói függetlenség és a tisztességes eljáráshoz való jog
    58-85
    Megtekintések száma:
    351

    A tanulmány arra a kérdésre próbál választ adni, hogy milyen viszonyban van egymással a bírói függetlenség és a tisztességes eljáráshoz való jog.

     

    A magyar bírósági szervezeti rendszeren belül elterjedt álláspont szerint a bírói függetlenséget teljesen korlátozhatatlannak kell tekinteni, a bírói döntés semmilyen módon nem tehető vitássá, és a bíró az ítélkező tevékenysége miatt nem vonható felelősségre. Ezen szemlélettel kapcsolatban szükséges szembeállítani a tisztességes eljáráshoz való jog biztosításából vagy ennek elmulasztásából eredő peres féli valamint alkotmánybírósági alkotmányos elvárásokat illetve a bírósági szervezeti és a bírói egyéni felelősséget.

     

    Ennek keretében a tanulmány első része a bírói függetlenség mibenlétével foglalkozik. A magyar bírósági szervezeti rendszer függetlenségének történeti áttekintése és annak jelenlegi meglétének megállapítása mellett alapvető kérdésként az vetődik fel, hogy az egyéni bírói függetlenség is biztosított-e a rendszeren belül. Az egyéni bírói függetlenség biztosítottságának történeti áttekintése mellett a műben feltárásra kerül a jelenlegi helyzet is. Ezzel kapcsolatban megállapíthatónak tűnik az is. hogy az egyéni bírói függetlenséget biztosító garanciális szabályok hiánya miatt az egyéni bírói függetlenség a korábbi időszakokhoz hasonlóan jelenleg sem biztosított még Magyarországon. Ennek megléte azért lenne fontos, mivel csak így biztosítható a peres felek számára a tisztességes eljáráshoz való jog.

     

    A tisztességes eljáráshoz való jog és a bírói függetlenség egymáshoz való viszonyának megértéséhez nélkülözhetetlen a tisztességes eljáráshoz való tartalmának az ismerete. Erre tekintettel a tanulmányban ismertetésre kerülnek a magyar Alkotmánybíróság jelenlegi gyakorlata alapján a tisztességes eljáráshoz való jogot alkotó alapelvek és alapjogok. Így itt kifejtésre kerül a pártatlan ítélkezéshez a tisztességes tárgyaláshoz és a perek ésszerű határidőn belüli befejezéshez való jog mibenléte is. A fenti alapjogok tartalmának meghatározása mellett a teljesség igénye nélkül feltárásra kerülnek a műben, mindazok a rendes bírósági jogalkalmazási és jogértelmezési problémák, amelyek miatt felmerülhet a bírósági eljárásokkal kapcsolatban a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése.

     

    A tisztességes eljáráshoz való jog megsértése esetén felmerül annak a problémája, hogy a sérelmet szenvedő peres fél milyen reparációs igényekkel fordulhat a bíróságok felé, illetve az, hogy az ilyen igények érvényesíthetőségének mekkora az esélye a jelenlegi bírósági szervezeti rendszeren belül. Ezzel összefüggésben kerül a műben tárgyalásra a felelőtlen szervezeti működési forma meghatározása, és a rendes bírósági szervezeti rendszer e szerinti minősülésének okai.

     

    A felelőtlen szervezetként való működés számtalan veszélyt rejt a bírósági szervezeti rendszer tekintetében. Ezek közül a legproblematikusabb a nyílt korrupció megjelenése a bíróságokon. A korrupció meglétének és a felelőtlen szervezetként való működésnek a lehetséges következményei is tárgyalásra kerülnek a tanulmányban.

     

    A szerző aktív bíróként dolgozik jelenleg is a Szegedi Törvényszéken. A tanulmány megírásának célja elsősorban az volt, hogy a szerző ezzel is felhívja a rendes bíróságok jogalkalmazó tevékenysége során felmerülő anomáliákra a figyelmet. A bíróságok tekintélyének a megőrzése érdekében ezen problémák megszüntetése elengedhetetlen, és ezért van szükség ezek feltárására és a további kutatások folytatására.

  • Társadalomra veszélyesség megjelenése, alakulása és fogadtatása a magyar büntetőtörvényekben
    105-120
    Megtekintések száma:
    180

    Társadalomra veszélyesség a Büntető Törvénykönyv bűncselekmény-fogalmának talán a legtöbbet vitatott fogalmi eleme. A honi büntetőjogi felelősség megállapíthatósága körében kiemelkedő szerepet tölt be ezen fogalom. A 20. században a büntetőjog területén elismert jogtudósok között vita tárgyát képezte annak szükségszerűsége az éppen hatályos Büntető Törvénykönyvünkben.

    A rendszerváltást megelőző korszak szocialista büntetőjogában a társadalomra veszélyesség fogalma a büntetőjog “osztálytartalmának” kifejezésére szolgált. E fogalom a 90-es éveket követően – a büntetőjog tudományában, a jogalkotás és a jogalkalmazás területén egyaránt – megtisztult a szovjet jogból átvett, pártállami politika célokat szolgáló tartalmi elemektől. Manapság már olyannyira nincs ideológiai, párt-politikai jelentéstartalma a társadalomra veszélyesség meghatározásának, hogy a büntető-jogtudományban jártás jogtudósok jelentős része, és az ítélkezési gyakorlat is - a német dogmatikából átvett - materiális jogellenesség fogalmi megfelelőjeként tartja számon. (Újvári, 2003)

    Jelen írásomban a társadalomra veszélyesség fogalmának megjelenését és fogadtatását mutatom be a magyar büntető törvényekben és büntető-jogtudományban egyaránt, egészen az azt megelőző - formális jogellenességet alkalmazó - időszaktól a hatályos Büntető Törvénykönyvünkig.

  • A kutató jogai és kötelezettségei a felsőoktatási találmányok viszonyában a magyar és német (berlini és bajor) jog tükrében
    105-134
    Megtekintések száma:
    73

    Az akadémiai kapitalizmus megjelenésével a felsőoktatási intézmények társadalmi rendeltetése, feladatai és belső felépítése is változásokon ment keresztül. Az USÁ-ban bekövetkezett reformok hatására több európai országban is megjelent az az elvárás, hogy a felsőoktatási intézmények az oktatási és kutatási funkcióik betöltése mellett gazdasági értelemben is vállaljanak szerepet, ami elsősorban a felsőoktatási intézmény keretei között létrejött innováció hasznosításában ölt testet. A felsőoktatási találmányok viszonyában kiemelt jelentősége van annak, hogy milyen jogosultságok és kötelezettségek illessék meg a kutatót a minél hatékonyabb hasznosítás érdekében. Jelen tanulmány a felsőoktatási intézmény kutatójának jogait és kötelezettségeit hivatott bemutatni. A felsőoktatási intézmények speciális helyzetének és feladatainak számba vételét követően, a tanulmány rátér az akadémiai szabadság egyéni aspektusainak feltárására és kifejti, hogy a munkaviszonyban előállított szabadalmaztatható találmányok terén milyen speciális – az általános szabályoktól eltérő – jellegű jogok és kötelezettségek illetik meg a kutatót. A tanulmány a magyar és német jog összehasonlítására, így a releváns joganyag számba vételére vállalkozik. Tekintettel a német szövetségi rendszerre, a tagállami szabályozás terén a berlini és bajor tagállami jogot veszi irányadónak. A tanulmány következtetéseket von le azzal kapcsolatban, hogy a hazai jog milyen adalékok segítségével motiválhatná a kutató szempontjából a tudástranszfer hatékonyságát, ezáltal növelve az akadémiai keretek között született eredmények kipörgetésének intenzitását.

  • Termékszavatosság – egy új jogintézmény a fogyasztói érdekek védelmében
    2-7
    Megtekintések száma:
    54

    This study presents the product warranty, a new element of the Hungarian system of law. The author describes the main features of product warranty in comparison with warranty and product liability. The author states some comments on the regulation. In the end the importance of product warranty is presented by stating a case.

     

    Egy új jogi szabályozás megjelenésekor adott a lehetőség az elméleti és gyakorlati szakemberek számára, hogy a korábbi normaszöveghez történő hasonlítással tárják fel és elemezzék a változásokat. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) nem vitásan érinti a civiljog teljes spektrumát, új elemekkel frissítve a már kialakult magánjogi intézményrendszert. Jelen írás a termékszavatosság szabályainak elemző bemutatására tesz kísérletet.

    A magyar jogi szabályozásban előzmények nélküli jogintézményről van szó, ezért a meghatározó jellemzők bemutatása más, a hibás teljesítéshez kapcsolódó jogintézményekhez történő hasonlítással történik meg. Ennek során a kiindulási alapot a hibás teljesítésből eredő igények „anyajogának” tekinthető kellékszavatosság jelenti, ezen túlmenően a hibás teljesítéssel okozott károk megtérítésére (a továbbiakban: kártérítés), valamint termékfelelősségre vonatkozó szabályok kapnak szerepet.

    A termékszavatosságra vonatkozó rendelkezések a Ptk.-nak a kötelmi jogi szabályokat tartalmazó hatodik könyvében, annak XXIV. fejezetében, a hibás teljesítésre vonatkozó rendelkezéseknél szerepelnek a kellékszavatosságra és kártérítésére vonatkozó szabályokkal együtt. A hibás teljesítésből eredő fogyasztói igények körében további igényérvényesítési lehetőséget teremtő termékfelelősségi szabályok ettől eltérően a szerződésen kívül okozott kárért való felelősséggel szabályai között, a LXXII. fejezetben kaptak helyet.

  • A konzuli védelem nyújtásának feltételei a magyar jogban
    172-180
    Megtekintések száma:
    86

    Absztrakt nélkül

  • A helyi önkormányzatok büntetőhatalmának átalakulása
    2-10
    Megtekintések száma:
    54

    A tanulmány a magyar közigazgatási szankciórendszer körében végbemenő legújabb folyamatokat mutatja be. Ezek közé tartozik a szubjektív és objektív szankciók között megfigyelhető átrendeződés, ahol egyre inkább tért nyernek az utóbbiak. Végigköveti, hogy a változásokat az Alkotmánybíróság hogyan értékelte és rámutat, hogy az alkotmányos testület álláspontja szerint az államnak – olyan jogi elveket betartva, mint a jogállamiság elve vagy az emberi méltóság követelménye - lehetősége van arra, hogy a szankciórendszer körében a közigazgatási jog érvényre juttatása érdekében változásokat hajtson végre, így akár a szubjektív szankciók közül az objektív szankciók közé soroljon át tényállásokat. Ezen változások között szerepel a nagy vitákat kiváltó objektív közigazgatási bírságok bevezetése is, amely új szabályozást az Alkotmánybíróság a 60/2009 (V. 28.) határozata kifejezetten is alkotmányosnak mondta ki az állam életvédelmi kötelezettségére is hivatkozással. 2012-ben több fontos változás zajlott le egyszerre. Az új szabálysértési törvény a büntetőjog irányába mozdult el, miközben megszüntette a helyi önkormányzatok azon jogát, hogy szabálysértést statuáljanak önkormányzati rendelet által. Ezzel párhuzamosan a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény eleinte egy felhatalmazás alapján lehetőséget adott a helyi önkormányzatoknak közösségellenes magatartások szankcionálására, amelyet később az Alkotmánybíróság még ugyanebben az évben elvont a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat nyomán, megsemmisítve az említett parttalannak minősített felhatalmazást. A határozat emellett azonban más lényeges megállapításokat is tett, így a hajléktalanság szankcionálásáról történt állásfoglalás mellett részletesen elemezte, hogy az új szabálysértési törvény büntető jellege milyen szabályozási elemekben nyilvánul meg. A tanulmány foglalkozik a döntés hatásával, elemzi, hogy a helyi önkormányzatoknak a jelenlegi jogi keretek között - amelyet az Alkotmánybíróság 29/2015. (X. 2.) határozata is megerősített- milyen lehetőségük van szankcióalkotásra, valamint meghatározza azon szempontokat, amely mentén a jogalkotó a helyzetet rendezhetné. A 2012 után kialakult gyakorlat nyomán ugyanis a helyi önkormányzatok részben felhatalmazás nélkül, részben visszautalva az önkormányzati törvény azon rendelkezésére, amely szerint a közösségi együttélés szabályrendszerét meghatározhatja a képviselő-testület, egyre több ilyen szankcionáló rendeletet alkotott. Ezek jogellenessége nem volt már kezdetben sem magától értetődő, hiszen a képviselő-testület szabályozási joga nyilvánvalóan kiterjedt az említett területre, ugyanakkor a helyzetet nehezítette, hogy a szankcionálás keretrendszerét és sarokpontjait a jogalkotó nem jelölte ki. Minden hasonló anomália ellenére egyre több ilyen rendelet született, amelyek megalkotását az Alkotmánybíróság az említett döntés nyomán immáron legalizálta.

  • Nótári Tamás - A magyar szerzői jog fejlődése
    45-48
    Megtekintések száma:
    136

    Absztrakt nélkül

  • A polgári perrendtartás újragondolt alapelvei – elvárások és tapasztalatok:
    118-127.
    Megtekintések száma:
    219

    Jelen tanulmány központi témája a magyar polgári perrendtartás kodifikációjának során újraszabályozott alapelvek egyes jellemzői. Elmondható, hogy az alapelvek száma és tartalma is koncentráltabb lett a kodifikáció eredményeképpen.

    A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) számos koncepcionális változást hozott, ami az alapelvek tekintetében is megfigyelhető. Megújult a Pp. alapelvi fejezete, amelyben olyan elvek is rögzítésre kerültek, amelyeket a magyar polgári eljárásjog eddig még nem ismert. Jelen tanulmány áttekinti ezeket a változásokat és igyekszik állást foglalni az alapelvek tartalmát illetően is, külön vizsgálat tárgyává téve a jogalkotó által is kiemelt célkitűzésként megfogalmazott perkoncentráció elvét.

    A dolgozat elemezni az alapelvekkel kapcsolatos szakmai vitákat, és megkísérel választ adni arra, hogy a hatályba lépés óta eltelt időszak tapasztalatai beváltották-e az alapelvi reformhoz fűzött egyes elvárásokat. A tanulmány vizsgálja a megváltozott szabályozást, amelyek a szakirodalomban is ellenkező álláspontok kialakulásához vezettek. Fontos témája a dolgozatnak, hogy az osztott perszerkezethez igazodóan a bíróság közrehatási tevékenysége is változáson ment keresztül. E változás az alapelvekben is megfigyelhető, mivel új alapelvként jelent meg a bíróság közrehatási kötelezettsége. Elemzésre kerül továbbá az igazmondás és a jóhiszeműség alapelvek egyes jellemzői.

    A tanulmány igyekszik külföldi példákon keresztül megvilágítani a polgári perrendtartás alapelvi kérdéseit, amelynek során főként a német szabályozás egyes elemei kerülnek említésre.