In memoriam Ferge Zsuzsa (1931 – 2024)

„…a szociálpolitika és a szociális munka lényege a jogok és az emberi méltóság tisztelete, amelyek nélkül nincs élhető, modern, demokratikus társadalom.” (2008)

Egy 2010-ben készült interjút ismét megjelentetünk. Akkoriban, a HÁLÓ folyóirat szerkesztőjeként Ferge Zsuzsát kérdeztem, és a szociális munkás képzés húsz éves jubileuma volt a beszélgetés elindítója. A Ferge Zsuzsával készült interjú adalék a szakma történethez, de nem csupán múltidézés, hanem tele van kritikai és megbeszélni való gondolattal. Az elmúlt közel egy évtizedben nemhogy fogyatkoztak volna az párbeszédre váró témák, inkább gyarapodtak és többnyire megbeszélés nélkül maradtak. Ideje lenne ezen változtatni! A Ferge Zsuzsával készült interjút abban a reményben adom újra át az olvasóknak, hogy lesznek, akiknek élvezetes olvasmány lesz, és lesznek az olvasók között, akiket írásra, megbeszélésre inspirál.

Kedves Kollégák, kedves Barátaim!

Levelem ünnepinek szánt üdvözlés Nektek a 2013. évi Szociális Munka Napján. Sokadik alkalommal kapok szót ezen az alkalmon. Ám még sosem sikerült igazán ünnepinek lennem, hiszen a Szociális Munka Napján mindig el kellett gondolkoznunk a szociális munka problémáiról, lehetséges jövőiről. Közel tíz éve kezdtem sorolni kérdéseinket. Ezek többsége máig válaszra vár, olykor sürgetőbben, mint valaha. Örökzöld kérdéseink közé tartozott, hogy hogyan javítható a szolgáltatások elérése a rossz helyzetű, minden szempontból hátrányos helyzetű településeken? Szót emeltünk a hiányzó vagy hiányos szolgáltatásokért, a még el sem kezdett közösségi szociális munkáért, az iskolai szociális munkáért, a pszichiátriai betegek nap közbeni ellátásáért; azért, hogy semmilyen törekvés nem látszott a folyamatosan növekvő gettósodás megelőzésére, vagy általában a megelőzésre; hogy nem váltak hangsúlyossá a gyermekszegénység elleni, a gyermekek esélyegyenlőtlenségeit csökkentő erőfeszítések.

2023 októberében Szokoli Erzsébet és Tóbiás László kollegáimmal A professzionalizáció és deprofesszionalizáció hullámain címmel tartottunk előadást a Szolidaritás egy befogadó társadalomért és a szociális szakmákért c. konferencián. Ebből a több nézőpontból összeszerkesztett előadásból ebben a cikkben a szociális szakmák deprofesszionalizálódásával kapcsolatos aspektusokat foglalom össze – elsősorban azoknak a Nagy-Britanniában zajló folyamatoknak a bemutatásával, amelyek megkésve ugyan, de tükröződnek a szakma hazai változásaiban is.

2022 novemberében fogadta el a magyar Országgyűlés a Szociális törvény módosítását. A módosítás egy új megközelítésben foglalkozik a szociális ellátórendszer felelősségi szintjeivel, megerősítve az egyén szerepét és háttérbe tolva az államét. Jelen tanulmányban bemutatom a módosítás előzményeit, az elfogadással kapcsolatos fontosabb eseményeket, az új szemlélet alapelveit a szociális munka alapelveivel összehasonlításban. Kitérek a legfontosabb kritikus pontokra, melyek a gyakorlati alkalmazás során felmerülnek.

A szociális törvény 2022-es módosítása a korábbinál szigorúbb formában törvénybe foglalta az öngondoskodás elvét, azaz kimondta, hogy „Mindenki felelős önmagáért.” A Parlament elé kerülő törvényjavaslat eredeti megfogalmazása még ennél is egyértelműbben és élesebben deklarálta, hogy „Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.” A szociálpolitikával és szociális munkával foglalkozó szakmai szervezetek, valamint a független sajtó és az ellenzéki pártok a törvénymódosítást egyértelműen az állam kivonulásaként értelmezték, míg a törvényjavaslatot benyújtó kormánypárt leginkább a szubszidiaritás elvére hivatkozott. Mindeközben az elmúlt néhány évben a szociálpolitika, a szociális kezdetű professziók egyre inkább kiszorulnak az állami hivatalos szóhasználatból, és helyüket a gondoskodáspolitika vette, illetve veszi át. Jelen tanulmány a törvénymódosítás parlamenti vitájának elemzésével elsősorban a jogalkotás normatív keretének (problémadefiníció, deklarált értékek és ideológiák, az állami szerepvállalásra és az emberi természetre vonatkozó elképzelések) beazonosítására és értékelésére tesz kísérletet. Az elemzés emellett kiemelt figyelmet fordít a jogalkotók által használt „gondoskodáspolitika” és az ellenzéki képviselők felszólalásaiban megjelenő „hagyományos” szociálpolitika jelentéstartományainak feltárására. Az elemzés módszeréül ezért egy olyan normatív dokumentumelemzési módszert választottam, amely a gondoskodási etikai értékein és politikafilozófiai előfeltevésein alapul. A tanulmány három részből áll. Először összefoglalom a gondoskodási etikát meghatározó értékeket és bemutatom a Trace-nek nevezett dokumentumelemzési módszert. Ezután következik a törvény parlamenti vitájának elemzése, végül a normatív keret értékelése.

A szociális munka professzionalizálódásának legfontosabb fejlődési irányainak történelmi és jelenkori áttekintése bemutatja a szociális munka és a politikai körülmények bonyolult összefonódását. A jelenlegi helyzetet éles polaritások jellemzik, amint azt a háborúk, járványok, gazdasági és éghajlati válságok leküzdésének látszólag megoldhatatlan dilemmái is mutatják. Ezek a polaritások a társadalmak szociális dimenziójának szisztematikus leépülését jelzik, főként a neoliberális politika révén, amely központi kihívást jelent a szociális munka és annak szakmai társadalmi felhatalmazása számára. A szociális munkások tapasztalatai a kettősséggel való szembenézésben és a modernitás polarizáló tendenciáinak dialektikus kezelésében "köztes szakmaként" kínálnak átalakító lehetőségeket a jelenkori globális dilemmák kezelésére a szociális munka alapvető kompetenciáinak megerősítésén keresztül, amit példákkal illusztrálunk.

Az előadó arra kereste a választ, hogy vajon a társadalmi válságok, krízisek idején az egyének és közösségek hogyan sodródnak bele a szélsőséges érzésekbe és tettekbe. Mi történik mindeközben a szociális munkával és értékeivel? Mi történik magában a szociális munkásban, aki megéli ezeket a helyzetek maga is?

Az elmúlt évek változásai erőteljesen igénybe vették a szociális munkások rugalmas alkalmazkodóképességét, a személyes és szakmai szinten megélt nehézségek próbára tették az érzelmi kapacitásukat. A szociális munkások hosszú ideig, gyakran szembesültek olyan helyzetekkel, amikor olyan módon és szerepekben is helyt kellett állniuk, amiben nem rendelkeztek elegendő tudással és információval a feladat(ok) megoldásához. Gyakran tapasztalható az is, hogy az intézményrendszerben dolgozó szociális munkások tartózkodással viselkednek a klienseik veszteségeivel, gyászával kapcsolatban, a krízisintervenciót igénylő helyzetekben nem, vagy csak erős fenntartásokkal vesznek részt. A veszteségek feldolgozásának támogatására, a gyászfolyamatok kísérésére megnövekedett igény mutatkozott és mutatkozik, így a szociális munkások számára szükségszerű, hogy megértéssel, tudással felvérteződve készen álljanak a gyász- és veszteségfeldolgozás kísérésében való közreműködésre, az ezzel kapcsolatos megfelelő segítség nyújtására és megszervezésére. A tanulmány a veszteségek feldolgozásának, a gyász kísérésének és a krízisintervenciós beavatkozásoknak a helyét vizsgálja a szociális munkások praxisában.

A szerző figyelembe véve az időseknek mint kockázati csoportnak nehézségeit elemzésében áttekinti a digitális szolgáltatásoknak –ezen belül kiemelten a banki működésnek – biztonsági kockázatait, és észrevételeket fogalmaz meg e speciális helyzetű ügyfél csoport támogatásához a digitális szolgáltatások és az ügyfélszolgálatok gyakorlatának alakítása kapcsán, figyelembe véve a felhasználók, szolgáltatók, biztonsági szakértők, valamint az idősellátási szakemberek együttműködésének fontosságát az idősek kiszolgáltatottságának és digitális kockázatainak csökkentésében.

A tanulmányunkban az LMBTQ közösség hazai és nemzetközi elfogadottságát különböző dimenziók mentén vizsgáltuk hibrid módszert alkalmazva. A kvantitatív adatelemzés módszerével az European Social Survey longitudinális adatait felhasználva vizsgáltuk a magyar LMBTQ elfogadottságot nemzetközi kontextusban. A fókuszcsoportos kvalitatív vizsgálat során debreceni egyetemisták körében vizsgáltuk az egyetemisták attitűdjeit, elfogadási hajlandóságukat és véleményeiket. A 2020-as magyar survey eredmények azt mutatják, hogy az idősebbek, alapfokú végzettségűek, jobboldaliak, vallásosak körében alacsonyabb az LMBTQ emberek elfogadottsága. 2016-hoz és 2018-hoz képest toleránsabb lett a magyar társadalom a melegellenes közhangulat ellenére is, ami megfelel a nemzetközi tendenciáknak. A 2022-es fókuszcsoportos kutatás eredményei is alátámasztották az ESS által megfogalmazott tendenciákat. Az elfogadást befolyásolja a magyarországi politikai és jogi környezet, illetve az ezen hatások által megkreált médiareprezentáció. Ezen makro tényezőkön túl fontos szerepet játszanak a család, az oktatási intézmény és a vallás, mint mikro tényezők. Mindezek hatást gyakorolnak az elfogadásra és konzerválhatják az előítéleteket és a sztereotípiákat az LMBTQ közösség irányába.

Az esettanulmány egy kelet-magyarországi megyeszékhelyen működő közösségi tér segítő hálózatának szerveződését ismerteti. A cikkben bemutatott Labor Café segítő együttműködéseinek vizsgálata 2022. február 25. és március 7. között, résztvevő megfigyelés, terepmunka és interjú módszerrel történt az orosz–ukrán háború kitörésének első tíz napjában. A tanulmány egy alulról jövő szolidaritási, bizalmi hálózat működését kívánja bemutatni, mely a Labor Café körül szerveződött krízishelyzetben. A terepmunka során a szerző maga is a segítő hálózat tagjaként tevékenykedett önkéntesként, így jelen tanulmány egyfelől tapasztalatainak összegzése, másfelől a tapasztaltak megértésének érdekében azok tágabb elméleti keretbe helyezése is egyben. A tanulmány részletesen kitér a hazai szolidaritási hálózatok és támogatói attitűdök bemutatására az esettanulmányban bemutatott események ismertetésével.

A 2014-ben beindult, önkéntes alapon és online formában működő szakmai, tudományos és módszertani folyóirat ebben az évben jubilál. Most jó lehetőség nyílik az eddig megjelent számok, azok tartalmának, az egyes publikációk, tanulmányok, cikkek kínálatának, valamint az olvasói érdeklődésnek az áttekintésére. Jelen összeállítás nyilvánvalóan csak néhány szempont alapján történő mérleg elkészítését jelentheti. Arra alkalmas, hogy egy helyen lehessen megtalálni a folyóiratban megjelent anyagok legfontosabb adatait, hogy az olvasó tájékozódhasson az igencsak értékes teljességben, az időszerű témákban és kérdésekben, vagy visszanyúlhasson a régebbi, korábbi számok anyagaihoz. A tematikai rendszerezés hozzájárulhat a szociális munkában dolgozó szakember, a kutató és a tanár szakmai szempontjai szerint történő kereséshez és kérdéseinek megválaszolásához, az egy-egy problémakörben való elmélyüléséhez, az újdonságok, vagy a trendek megismeréséhez, a szakmai töltődéséhez, az önálló tanulás motiválásához, összességében a szakmai tudás gyarapításához. Részben megfelel az olvasói viszonyulások, a téma választási okok és motívumok keresésére és megtalálására is. Ugyanakkor nem vállalkozik a teljes anyag, az egyes lapszámok, a különböző írások méltatására, az azokban bemutatott elméletek, modellek, kutatási elemzések és eredmények, a módszertani tapasztalatok kvalifikációjára, az olvasóra kifejtett hatásainak, továbbá felhasználásuk, alkalmazásuk mikéntjeinek az értékelésére, csak néhány óvatos megállapítás megtételére.

Pontsho James Mmadi: A Reason for choosing social work as profession: a case study of prospective students at the University of Limpopo

Recenzió
Rainer B. Gehrig, Michal Opatrný, Birher Nándor és Klaus Baumann (2021): Spiritualitás, etika és szociális munka című könyvéről

-