Keresés

Keresési eredmények

• A szakmai identitás, mint a szociálismunkás-képzés egyik kulcskérdése

  B. Erdős Márta

  Vass Balázs Ákos

  Jávor Rebeka

  Megtekintések száma:

  1764

  A szociális munkás szakmai identitása a segítő tevékenység döntő tényezője. A tudás és a készségek mérésére a felsőoktatási intézmények hagyományosan felkészültebbek, a szakmai identitás szempontjából meghatározó attitűdök és a fejlődő autonómia, felelősségvállalás mérésére azonban kevésbé, pedig ezek megfelelő fejlettsége a szakmai motiváció és a reflektív működésmód nélkülözhetetlen alapja. Az identitásstruktúra analízise (ISA) segítségével nem csupán a szakmai identitás főbb elemeit, de az egyes elemek közötti összefüggéseket, az identitás alakulását befolyásoló dinamikát is vizsgálni tudjuk. Vizsgálatunkat 57 gyakorló szakember bevonásával végeztük el. Eredményeink azt jelzik, hogy a szakirányú diploma megszerzése, a kutatómunka és a kritikai gondolkodás igénye kevésbé jellemző a vizsgált csoportra, ugyanakkor nagyra értékelik a szakmai továbbképzéseket. Fontos szükségletként azonosítottuk továbbá az önismereti munkát és a klinikai szupervíziót. Mindezek alapján érdemes a szociális munkásképzés tanterveit ebből a szempontból is megvizsgálni, fejleszteni. Fontos továbbá a későbbi szakmai pályafutást támogató képzések, tréningek, mentorprogramok és a szupervízió szerepe.

• Pillanatképek a szociális munkások képzéséről a tanfolyamoktól a diplomát adó képzésekig

  Balogh Erzsébet

  Rusinné Fedor Anita

  Megtekintések száma:

  289

  Tanulmányunkban arra törekszünk, hogy bemutassuk a magyarországi szociálismunkás- képzés korábbi fejlődésének állomásait. Ugyanakkor a képzés fejlődésének felvázolásakor néhány helyen nem tekintünk el a szociálismunkás-szakma alakulásának bemutatásától sem, hiszen egyik nélkül nincs a másik sem, elég, ha csak a Hilscher Rezső vezette settlement mozgalomra gondolunk. A történeti bemutatást nem kezdjük a történelemben sokáig visszamenve, hanem törekedtünk egy olyan kezdeti időpontot választani kiindulásnak, mely meghatározó szerepet töltött be a szakma és a képzés alakulásában. Célunk annak feltérképezése, hogy akár egy új szociálismunkás-képzésfejlesztés kidolgozásával, hogyan tudnánk elősegíteni a szociális munkásoknak, a szociális szakma egyik fontos képviselőjének, a társadalomban állandóan jelen lévő problémákra való gyors, szakszerű reagálását. Azért tartjuk fontosnak a képzés történeti alakulásának megismerését, hogy azokból a megfelelő tanulságokat levonva – ez viszont már egy következő tanulmány témája − is elősegítsük a hatékony képzésfejlesztést. Jelen tanulmányunkban tehát csupán arra vállalkozunk, hogy bemutatjuk a felsőfokú képzéssé válásáig megtett út fontos eseményeit.

• A „két szék” módszer alkalmazása az esetmegbeszélő csoportokban

  Hüse Lajos

  Megtekintések száma:

  186

  A tanulmány a „két szék” coaching technika adaptációjával bemutatja azt a módszertani lehetőséget, amellyel a történetalapú foglalkozás megtapasztalását, a rutintalan esetmegbeszélő csoportok beindítását és a szakmai személyiség fejlődését egyaránt támogathatjuk. A gyakorlati szociális munkában és a képzésben szerzett tapasztalatok alapján a szerző leírja, hogyan alkalmazható a technika novellaalapú szerepjátékban: a segítő két énállapotával párhuzamosan a nevelőszülő és a nevelésbe vett kislány szerepében is a résztvevők saját érzéseiket és szakmai reakcióikat vizsgálják. A módszer gyakorlati leírása mellett a tanulmány a folyamat során megjelenő tipikus elakadásokat (műelemzés, szerepkitöltés, kibeszélés, biztonságérzet csökkenése) és a facilitátor által adott reakciókat is bemutatja, rámutatva arra, hogy ezek a „helyrebillentő” beavatkozások nem a folyamat hibáiként, hanem tanulási pontokként értelmezhetők.

• A szociális életpályamodellel kapcsolatos dilemmák

  Csoba Judit

  Oláh Eszter

  Maszlag Fanni

  Megtekintések száma:

  788

  A szociális ágazat az elmúlt évtizedek kedvezőtlen változásainak hatására számos vonatkozásban válságba jutott. A működésképtelenség határát jelentő hiány van szakképzett szociális munkásokból, nagy a fluktuáció, bizonytalanok a munkakörülmények, folyamatosan csökkennek az ágazatban felhasználható források. Így a humánerőforrás fejlesztése napjainkra kényszerítő szükségletté vált.

  A szociális életpályamodell – más ágazatokat érintő karriermodellhez hasonlóan – hozzájárulhatna a szociális ágazat humánerőforrásának fejlesztéséhez, a szociális intézmények és szolgáltatások hatékony működéséhez. Az életpályamodellel kapcsolatban azonban a szakmát jelentősen megosztó dilemmák alakultak ki az elmúlt években.

  Tanulmányunkban ezeknek a dilemmáknak a feltárására vállalkoztunk és kutatásunkban a fókuszcsoportos interjú módszerét alkalmazva arra kerestük a választ, hogy a szociális szakemberek hogyan vélekednek a lassan egy évtizede formálódó életpályamodellről. Támogatnák-e és ha igen, milyen feltételekkel a karriermodell bevezetését, és milyen eszköztárat emelnének be a modellbe a szektor hatékonyságának és a munkavállalók életminőségének javítása érdekében.

  Kutatásunk azt mutatja, hogy a szociális ágazat munkavállalói a korszerű életpályamodell meghatározó elemei közül az egzisztenciális biztonságot garantáló, stabil és kiszámítható illetmény- és ösztönzőrendszert emelték ki, és új – az életpályamodellekben többnyire nem állandósult – elemként jelent meg a várakozások között a munkafeltételek garantálása. Mindemellett a megkérdezettek többsége fenntartásokkal fogadná az ágazatban a teljesítményértékelési rendszer bevezetését és a teljesítménymenedzsment alkalmazását.

  Csupán egy kisebbsége érvelt a karriermenedzsment, a minőségi munkát és szakmai innovációt elismerő értékelési rendszer és a humánerőforrás fejlődését támogató szolgáltatási rendszer mellett.

• Várandósan, hajléktalanként - Terhesség, szülés hajléktalan élethelyzetben

  Fehér Boróka

  Lengyel Lea

  Megtekintések száma:

  37

  Tanulmányunk a hajléktalan élethelyzetben élő nők várandósságának sajátosságait és az őket támogató szociális munka kihívásait vizsgálja. A nemzetközi és hazai szakirodalom egyaránt rámutat arra, hogy például a mélyszegénység, a bántalmazás, a bizonytalan lakhatás és a gyermekkori traumák is jelentősen befolyásolják a várandósság és az anyai szerep megélését,  valamint a gyermekvállalással kapcsolatos döntéseket. Írásunk áttekinti a hajléktalan vagy más szempontból sérülékeny csoportok várandósságával kapcsolatos ismereteket, bemutatja a várandósgondozás hazai protokollját, majd két esettanulmány segítségével elemzi, hogy speciális igényeik kielégítése milyen nehézségekbe ütközik a hajléktalanság és a hajléktalanellátó intézményrendszer keretei között. Célunk annak feltárása, hogy a hajléktalan várandós nők milyen sajátos szükségletekkel, akadályokkal és döntési kényszerekkel szembesülnek, valamint szakmai javaslatok megfogalmazása, amelyek hozzájárulhatnak a célcsoport szükségleteire érzékenyebb ellátási formák kialakításához. Megállapításaink a hajléktalanellátáson túl más, interszekcionális hátrányokkal érintett várandós nőket támogató szolgáltatások számára is hasznosak lehetnek.