A tanulmány a „két szék” coaching technika adaptációjával bemutatja azt a módszertani lehetőséget, amellyel a történetalapú foglalkozás megtapasztalását, a rutintalan esetmegbeszélő csoportok beindítását és a szakmai személyiség fejlődését egyaránt támogathatjuk. A gyakorlati szociális munkában és a képzésben szerzett tapasztalatok alapján a szerző leírja, hogyan alkalmazható a technika novellaalapú szerepjátékban: a segítő két énállapotával párhuzamosan a nevelőszülő és a nevelésbe vett kislány szerepében is a résztvevők saját érzéseiket és szakmai reakcióikat vizsgálják. A módszer gyakorlati leírása mellett a tanulmány a folyamat során megjelenő tipikus elakadásokat (műelemzés, szerepkitöltés, kibeszélés, biztonságérzet csökkenése) és a facilitátor által adott reakciókat is bemutatja, rámutatva arra, hogy ezek a „helyrebillentő” beavatkozások nem a folyamat hibáiként, hanem tanulási pontokként értelmezhetők.