Jelen tanulmány azt vizsgálja, miként alakult át a Srí Lankán élő veddha közösség etnikai identitása modern mítosszá a reprezentáció domináns gyakorlatai révén. A tanulmányban megjelenő vizsgálata Thomas Hylland Eriksen által képviselt, az etnikai identitást dinamikus és társadalmilag konstruált jelenségként értelmező megközelítésre, valamint Roland Barthes modern mitológiáról szóló elméletére támaszkodva amellett érvel, hogy a veddha identitás nem inherensen primitív vagy statikus, hanem kulturális, politikai és szimbolikus folyamatok révén folyamatosan újraformálódik. A turizmus, a média és a politikai diskurzus a veddha közösséget mindmáig a múlt részeként létező erdőlakókként reprezentálja, jóllehet annak tagjai integrálódtak a modern srí lankai társadalomba, így hozzáférnek a formális oktatáshoz, a bérmunkához, valamint a modern technológiák mindennapi használatához. A tanulmány terepmunkából származó kvalitatív meglátások és szövegelemzés segítségével mutatja be, hogy miként használja fel a politikai diskurzus a veddha identitást nemzeti örökségként, ezáltal elfedve a fejlesztések, a természetvédelem és a földkisajátítás következményeit. Hasonlóképpen, a médiában megjelenő narratívák depolitizálják a kulturális változásokat azáltal, hogy azokat természetes eltűnésként keretezik. A turizmus pedig bizonyos kulturális gyakorlatok megrendezett performativitását és kommercializációját ösztönzi. E folyamatok leegyszerűsítik a történelmet, eltörlik a hatalmi viszonyokat, és természetesként tüntetik fel az egyenlőtlenségeket. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a veddhák nem a megélt valóságuk következtében váltak modern mítosszá, hanem reprezentációjuk módja révén. Mindez rámutat annak szükségességére, hogy a közösséget élő, cselekvőképes etnikai közösségként ismerjük el, amely jogokkal rendelkezik, és amely a kortárs srí lankai társadalomban továbbra is aktív szerepet tölt be.