A tanulmány a személyes tényezők és az öngyógyítás gyakorlata közötti kapcsolatot vizsgálja a nigériai Oyo államban élő általános iskolai tanárok körében. Módszer: a mintát ötszáz résztvevő alkotta, amelyből az adatfelvétel után csak 476-ot használtak fel. Mind a független, mind a függő változókat validált eszközökkel mérték 0,85 megbízhatósági együtthatóval, és a kapott adatokat a Pearson Product Moment Correlation (PPMC) statisztikai módszerrel elemezték. Két kutatási hipotézist fogalmaztak meg és tesz-teltek 0,05-ös szignifikanciaszinten. Eredmények: szignifikáns kapcsolat van a szegénység és az öngyógyítás gyakorlata (r= .823; p<0,05), valamint az analfabetizmus és az öngyógyítás gyakorlata (r= .643; p<0,05) között az általános iskolai tanárok körében. Konklúziók: a szegénység és az írástudatlanság jelentős hatással van az öngyógyítás gyakorlatára az általános iskolai tanárok körében. Ajánlásként meg-fogalmazták, hogy az oktatásban érdekelt felek rendszeresen szervezzenek szemináriumokat és workshopokat az öngyógyítás veszélyeiről, különösen a vidéki területeken élő általános iskolai tanárok számára.