A nomádok olyan közösséget alkotnak, amelynek társadalmi kommunikációs tengelye rokonsági, oksági, valós vagy eszmei kapcsolatok mentén szerveződik. A Shahsunok Irán északnyugati részein, különösen Mughan és Ardabil térségében éltek. Az iráni Kelet-Azerbajdzsán tartomány egyik legjelentősebb és legismertebb nomád népcsoportja a Shahsunok, akik hosszú múltra tekintenek vissza. A Shahsun nomádok sajátos szokásokkal és hagyományokkal rendelkeznek. Életmódjuk alapvetően az állattartásra épül, míg a mezőgazdasági tevékenységek másodlagos jelentőségűek. Különleges helyi viseletük közé tartozik a Petawa és a Charuq, amelyek az Ilat Shahsun népviseletének jellegzetes elemei. A Shahsunok sajátos művészeti kifejezésmódjai között kiemelkedő szerepet játszanak a kézműves mesterségek, amelyek közül a legjelentősebb a Varnish-szövés. Emellett a zene is fontos része kultúrájuknak; a különböző hangszerek, mint a Reed, Tutak, Tar és Garman, széles körben elterjedtek a közösségükben. Az Arsbaran vidékének természeti szépségei között a Shahsunok hagyományos szállásformákat alkalmaznak, mint a pavilonok, Kome és Chatma. A jelen tanulmány terepkutatásokra, empirikus megfigyelésekre és tapasztalatokra épül, valamint elemző áttekintést nyújt a Shahsunok történetével kapcsolatos szövegekről és dokumentumokról. A kutatás Marcel Mauss francia antropológus mélyreható vizsgálati módszerén alapul, amely a közösségek, így a nomád társadalmak mélyreható megfigyelését és elemzését helyezi előtérbe. A kutatás célja a Shahsun nomádok kultúrájának, hiedelmeinek, vallási gyakorlatainak és társadalmi viselkedési mintázatainak feltárása és elemzése.