Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A játékos módszerek hatása a hallássérült és a nem hallássérült óvodás gyermekek fejlődésére a nigériai Delta államban lévő Ika Southban
    101-112
    Megtekintések száma:
    126

    A tanulmány célja a játékos módszer pszichológiai hatásának vizsgálata a hallássérült és a halló óvodáskorú gyermekek fejlődésére Nigéria, Delta állam, Ika South helyi önkormányzati területén. A leíró kutatás négy kutatási kérdést fogalmazott meg, és négy hipotézist tesztelt. Egyszerű véletlenszerű mintavételi technikával 90 pedagógust választottak ki a mintába. Az adatgyűjtés eszköze a Pre-school Children Development Rating Scale (PCDRS) nevű kérdőív volt, amelyet hallássérült és halló gyermekekre egyaránt alkalmaztak. Az eszköz arculati és tartalmi validálása megtörtént, megbízhatóságát Cronbach-alfa módszerrel értékelték, amely 0,77-es megbízhatósági indexet eredményezett. Az adatelemzés során az átlag, a szórás és a t-próba módszereit alkalmazták. A kutatás eredményei szerint a játékos tanítási módszer erőteljes pszichológiai hatást gyakorol a hallássérült és halló gyermekek nyelvi készségeinek fejlődésére, amely a halló gyermekek esetében még kifejezettebb. Emellett a játékos módszer jelentős hatással van a szociális, kreatív és problémamegoldó készségek fejlődésére mindkét csoportban. A statisztikai elemzés kimutatta, hogy a játékos tanítási módszer szignifikáns pszichológiai hatást gyakorol a nyelvi készségek fejlődésére, azonban a szociális, kreatív és problémamegoldó készségek fejlődésére nincs jelentős hatása az óvodáskorú gyermekek esetében, függetlenül attól, hogy hallássérültek-e vagy sem.  Az eredmények alapján a tanulmány azt ajánlja, hogy a játékos módszert alkalmazzák minden gyermek nyelvi nevelésében, különös tekintettel a hallássérült gyermekekre, mivel ez elősegítheti a nyelvi, szociális, kreatív és problémamegoldó készségek fejlődését az alapfokú oktatásban. Emellett javasolja, hogy az óvodapedagógusokat képezzék ki szakmai műhelymunkák és szemináriumok keretében a játékos módszerek hatékony alkalmazására. Végezetül a tanulmány ajánlja, hogy az óvodai tantermeket megfelelően rendezzék be, és lássák el a tanulási folyamatokat elősegítő megfelelő játékeszközökkel és anyagokkal.

  • A CSILLAGÁSZAT KREATÍV OKTATÁSA AZ ÓVODÁBAN ÉS ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN
    53-68
    Megtekintések száma:
    251

    A tanulmány a csillagászat kreatív tanítási módszereinek alkalmazási lehetőségeit mutatja be az üzbég óvodai és általános iskolai oktatásban, a tudomány és technológia modern fejlődésével összefüggésben. A tanulmányban a szerzők a csillagászat kreatív tanításának módszereit ismertetik, amelyek célja a gyermekek a világról alkotott elképzeléseinek formálása modern tudományos csillagászat által. A tanulmány elemzi azon pedagógiai kísérletek eredményeit, amelyek bebizonyították, hogy a csillagászat kreatív tanítása jelentősen növeli a gyermekek érdeklődését a tudomány iránt, és hozzájárul kreatív gondolkodás és potenciál fejlődéséhez. A csillagászat kreatív tanításának fő alapelvei az óvodai és általános iskolai oktatásban  a játékok, a kísérletek, a kommunikáció, a kreativitás és a különböző vizualizációs eszközök használata. Ezek a módszerek és elvek segítenek a gyerekeknek abban, hogy jobban megértsék az elméleteket és a tudományos tényeket, és lehetővé teszik számukra, hogy részt vegyenek a tevékenységekben. Így a tanulmány alapjául szolgálhat az óvodai és általános iskolai csillagászat tanításának új módszereinek és megközelítéseinek kidolgozásához, valamint a meglévő módszerek hatékonyságának javításához.

  • A szakadék áthidalása: a kommunikáció és a produktivitás fejlesztése az akadémiai kapcsolatokban – fókuszban az oktató-hallgató kapcsolat
    85-99
    Megtekintések száma:
    186

    A tanulmány a hallgatók és az egyetemi oktatók közötti kommunikációval kapcsolatos kihívásokat tárgyalja, emellett bemutatja, hogy hogyan befolyásolja az egyetemi munkakörnyezet a professzorok mun-kateljesítményét. A kutatási projekt részeként a szerző magyar és montenegrói felsőoktatási intézmények oktatóival készített interjúkat. A válaszadókat a szerző a tanítási módszereikről, a közös kommunikációval kapcsolatos tapasztalataikról, valamint azon kollegiális és adminisztratív problémákról kérdezte, amelyek stresszt okoznak a számukra. Az interjúk az oktatók személyes nézőpontjából mutatják be a kollektíva olykor rejtett perspektíváit. A tanulmány rávilágít a megfelelő professzori hozzáállás és az oktató-hallgató kapcsolat fontosságára. A kutatás azáltal, hogy jobb rálátást biztosít az akadémiai környezetre, hozzájárul a kommunikáció sokrétű dimenzióinak megvilágításához, valamint segít meghatározni a professzor-hallgató produktivitás elérésének módjait.

  • Két oktatási (a projektalapú és a kutatásalapú) stratégia hatása a diákok teljesítményére a kiválasztott biológiai absztrakt fogalmak esetében
    33-43
    Megtekintések száma:
    129

    A tanulmány célja annak feltárása, hogy két oktatási stratégia – a projektalapú és a kutatásalapú tanítás – miként befolyásolja a diákok teljesítményét bizonyos absztrakt biológiai fogalmak elsajátításában. A kutatás kvázi-kísérleti, előteszt–utóteszt kontrollcsoportos elrendezést alkalmazott. A vizsgálat során 120 középiskolás (SS II) biológia szakos diákot választottak ki véletlenszerűen hat, két helyi önkormányzati területen (LGA) található koedukált iskolából Kwara államban. A résztvevőket véletlenszerűen osztották be a csoportokba. Az alkalmazott eszközök közé tartozott a Biológiai Diák Teljesítményteszt (r=0,88) és a Tanári Útmutató a Projekt és Kutatásalapú Stratégiákhoz. Két kutatási hipotézist állítottak fel, amelyeket 0,05-ös szignifikanciaszinten teszteltek. Az összegyűjtött adatokon elvégzett kovarianciaelemzés (ANCOVA) eredményei szerint az oktatási beavatkozás szignifikáns főhatást gyakorolt a diákok teljesítményére az adott absztrakt biológiai fogalmak körében (F(2, 107) =12,061; p<0,05, parciális η² = 0,184). Az átlagosan legmagasabb teljesítményértékeket a projektalapú stratégia (PS) szerinti oktatásban részt vevő diákok érték el (x̅ = 23,21), míg a hagyományos oktatási módszert (CS) alkalmazó kontrollcsoport diákjai mutatták a legalacsonyabb teljesítményt (x̅ = 17,20). Az eredmények szerint a stratégiák hatékonysága a következő sorrendet mutatta: PS > IS > CS.A nemek közötti különbségeket tekintve a fiúk átlagos teljesítménynövekedése (x̅ = 21,94) magasabb volt, mint a lányoké (x̅ = 17,13). A kutatás eredményei alapján javasolt a projektalapú és a kutatásalapú tanítási módszerek szélesebb körű alkalmazása a biológia absztrakt fogalmainak hatékonyabb elsajátítása érdekében.

  • A JÁTÉK JELENTŐSÉGE – A TANULÁSBAN AKADÁLYOZOTTAKKAL FOGLALKOZÓ GYÓGYPEDAGÓGUSOK ÉS TÖBBSÉGI PEDAGÓGUSOK JÁTÉKHASZNÁLATA A TANÍTÁSI ÓRÁKON
    7-26
    Megtekintések száma:
    1705

    Napjainkban a pedagógia kiemelt feladata a képességek fejlesztése és az alapvető kompetenciák kialakítása, mert ezek szükségesek a sikeres tanítási-tanulási folyamathoz. Az eddigi hagyományos, a tanulót passzív befogadóként kezelő frontális oktatással szemben, a jelenlegi oktatás egyre nagyobb hangsúlyt fektet a felfedező, saját tapasztalaton, élményen alapuló, cselekvéses tanulásra, ismeretszerzésre, melynek alapja lehet a játék, a játékos tevékenység. A játéknak kiemelt szerepe van a képességek és a személyiség fejlesztésében, ezért kutatásunkban a játék szerepét vizsgáljuk a tipikus és a tanulásban akadályozott gyermekek tanítása folyamán. A vizsgálat során online kérdőívet használtunk, amit Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, iskolában dolgozó gyógypedagógusokhoz és többségi pedagógusokhoz juttatunk el célirányos megkereséssel (N=102 fő). A válaszok eloszlása egyenletes tagozatra és iskolatípusra vonatkozóan, így 25 és 26 fős csoportokat tudtunk kialakítani. Eredményeinkben visszatükröződik a pedagógusok által használt eltérő oktatási módszer, ugyanis a gyógypedagógusok sokkal gyakrabban alkalmaznak játékokat munkájuk során és sokkal több időt is szánnak rá, mint a többségi pedagógusok. A gyógypedagógusok sokkal több fejlesztő hatást tulajdonítanak a játéknak, ezért felső tagozatos gyerekek körében is gyakrabban használják. A többségi pedagógusoknál inkább dominálnak az infokommunikációs eszközök, míg a gyógypedagógusok több saját készítésű eszközt használnak. A módszerek tekintetében a pedagógusok a differenciálást tartják a legfontosabbnak, amit a szemléltetés és kooperatív tanulás követ, míg a játék a negyedik helyre került.