Keresés
Keresési eredmények
-
A szorongó diákok támogatása a tanulmányaik során
83-98Megtekintések száma:17A szorongás olyan, a gyermekek és serdülők körében elterjedt pszichés probléma, amely káros hatással lehet a személyes kapcsolataikra és tanulmányi teljesítményükre egyaránt. A tanulmány célja, hogy azonosítsa az iskolai szorongás megnyilvánulási formáit, a szorongás tanulásra gyakorolt hatásait, valamint a szorongó tanulóknak nyújtandó támogatás típusait. Kutatási kérdések: 1) Milyen megnyilvánulásai vannak a szorongásnak a 13-14 éves diákok körében az iskolában? 2) Hogyan hat a szorongás a 13-14 éves diákok tanulmányi teljesítményére? 3) Milyen támogatást kellene nyújtani a szorongó tanulóknak az iskolában? A vizsgálatba 26 fő 13-14 éves észt iskolás vett részt különböző észt iskolákból. Az adatgyűjtés interjú és egy kérdőív segítségével történt. Eredmények: a válaszadó gyerekek szorongást élnek át az iskolában az írásbeli teszt vagy szóbeli előadás előtt és közben is. Úgy tűnik, hogy minden diák más-más módon fejezi ki a félelmet az iskolában. A távoktatásban részvevő diákok, arról számoltak be, hogy kevésbé szoronganak az órai tevékenységek során, mivel az online órákon való részvétel során nem kell az osztály előtt felelniük vagy bekapcsolniuk a kamerát. A 13-14 éves diákok inkább beszélgetnek a szintén szorongó barátaikkal, mint olyan felnőttekkel, akik nem értik meg a szorongásukat. Végül a diákok úgy vélik, hogy a tanároknak minden diáktól egyforma gyakorisággal kellene kérnie a házi feladat bemutatását. Javaslatok: a tanárok a szorongó diákokat támogassák azzal, hogy segítenek nekik felidézni a tanultakat, és különböző módszereket alkalmazzanak tudásuk felmérésére. A diákok kijelentették, hogy szükségük van egy csendes és biztonságos helyre, ahol egyedül lehetnek az iskolában. Szükség lenne a szorongás tüneteinek tudatosítására, valamint annak megismertetésére, hogy a tanárok hogyan támogathatják a diákokat.
-
DADOGÓ TANULÓ TÁMOGATÁSA AZ ISKOLÁBAN
91-104Megtekintések száma:320A dadogás a beszéd tempójának és ritmusának fogyatékossága, amellyel a gyógypedagógusok és a logopédusok a mindennapokban gyakran szembesülnek. A korábbi kutatásokban a dadogást a logopédia és a beszédterápiák szemszögéből vizsgálták, jelen kutatás azonban az érintett fiatalok véleményén alapul. Guitar (1998) szerint a lakosság egy százaléka dadogónak számít - ami azt jelenti, hogy Észtországban körülbelül 1500 tanuló dadog. A tanulók a napjuk és a szabadidejük jelentős és értékes részét az iskolában töltik, ezért elengedhetetlen, hogy a tanárok és a tanácsadók szükség esetén tudatosak és kompetensek legyenek a dadogó diákok támogatásában. A dadogó diákok nem kapnak kellő támogatást és figyelmet az iskolában, mivel a dadogás olyan fogyatékosság, amely nem zavarja a tanárokat a munkájukban. Feltételezhető, hogy a tanárok nem változtatják meg módszereiket és értékelési rendszerüket egy dadogó diák esetében. Mindazonáltal kulcsfontosságú, hogy az akadályozott tanuló biztonságban és jól érezze magát az iskolában, és gondolatait beszédben tudja kifejezni. A kutatás célja annak kiderítése, hogy a dadogó diákok hogyan küzdenek meg iskolai környezetükben. A kutatás a tanárok és a támogató szakemberek tapasztalataira összpontosít annak érdekében, hogy megértsék együttműködésüket a dadogó diákok segítésében.
-
A TANULÓK ISKOLAI TELJESÍTMÉNYÉT BEFOLYÁSOLÓ SZÜLŐI TÉNYEZŐK ILORIN METROPOLISBAN, KWARA ÁLLAMBAN
35-51Megtekintések száma:96Háttér és cél: a tanulmány célja annak felmérése, hogy hogyan alakítja a szülői befolyás a diákok tanulmányi teljesítményét Kwara állam fővárosában, Ilorinban. Általánosan ismert tény, hogy ahhoz, hogy a tanulók teljes mértékben kitudják használni az oktatás előnyeit a szüleiknek teljes mértékben támogatniuk kell őket. Ugyanakkor egyre több kutató fejezi ki aggodalmát a diákok alacsony iskolai teljesítménye miatt. Minta: Ilorin városának összes általános iskolai tanára alkotta a vizsgálat alapsokaságát (n=215). A minta kiválasztásához egyszerű véletlenszerű és szelektív mintavételi módszereket alkalmaztunk. Módszer: a kutatás során vegyes módszert alkalmaztunk ( 200 fő kérdőívet töltött ki, 15 fő interjún vett részt). Az adatokat "A gyermekek iskolai teljesítményét befolyásoló szülői tényezők kérdőív" (PFISAPQ) segítségével gyűjtöttük össze. A vizsgálat során figyelembe vett tényezők a következők voltak: nem, életkor, iskolai végzettség és a tanítási tapasztalatok éveinek száma. A demográfiai adatokat százalékban fejeztük ki, és a két nullhipotézist a kétirányú ANOVA statisztikai eszközzel teszteltük 0,05-ös szignifikanciaszinten. A kutatási kérdések elemzéséhez átlag- és rangsorelemzést alkalmaztunk, majd tematikus elemzéssel elemeztük a fő kutatási kérdéseket alátámasztó további kérdéseket. Eredmények: az eredmények azt mutatták, hogy többek között a szülői részvétel, a szülői felügyelet, a tanórán kívüli tevékenységekben való szülői részvétel, a szülői tanulmányi háttér, a szülői érdeklődés az oktatás iránt és a szülő-gyermek kapcsolat az elsődleges tényezők, amelyek pozitívan befolyásolják a gyermekek tanulmányi sikerességét. Jelentős különbségek mutatkoztak a tanulók iskolai teljesítményét befolyásoló szülői tényezőkben az általános iskolai tanárok nem, életkor, iskolai végzettség és a tanításban eltöltött évek alapján is. Az eredmények alapján megfogalmazható, hogy a szülőket ösztönözni kell arra, hogy jobban vegyenek részt a gyermekek tanulmányi tevékenységeiben, hogy a gyermekek jobban tanuljanak és maximálisan teljesítsenek az iskolában.
-
FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEK FELSŐFOKÚ TANULMÁNYAIT TÁMOGATÓ TÉNYEZŐK EGY KUTATÁS TÜKRÉBEN
85-99Megtekintések száma:243A fogyatékossággal élő személyeket nagyobb mértékben érinti a szegénység kockázata más társadalmi csoportokhoz képest. Ennek egyik oka a fogyatékossággal élő személyek munkaerő-piaci helyzetével magyarázható, mivel foglalkoztatottságuk rendkívül alacsony, elsősorban társadalmi juttatások biztosítják létfenntartásukat. A megfelelő életminőség elérése egyik legfőbb garanciája a munkából származó jövedelem. Minél magasabb az iskolai végzettsége a munkavállalónak annál nagyobb az esélye annak, hogy érdeklődésének és képességeinek megfelelő munkát tud végezni. A fogyatékossággal élő személyek iskolai végzettsége azonban elmarad a többségi társadalom tagjaitól, felsőfokú végzettségük pedig különösen alacsony. Az esélyegyenlőség megvalósulása érdekében a fogyatékossággal élő személyek kedvezményeket, támogatásokat vehetnek igénybe továbbtanulásuk, valamint tanulmányaik során. A kutatás kvalitatív, féligstrukturált interjú módszerével tárja fel, hogy az egyetemi esélyegyenlőségi szolgáltatások hogyan segítik a fogyatékossággal élő hallgatók felsőfokú tanulmányait, támogatják-e álláskeresésüket, munkaerő-piaci beilleszkedésüket. A kutatás kiterjedt annak vizsgálatára is, hogy a családi háttér, illetve a korábbi (általános és közép-) iskolai tanulmányok hogyan járultak hozzá a megkérdezettek továbbtanulásához. A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy az egyetemi esélyegyenlőségi szolgáltatások eredményesen járulnak hozzá a tanulmányok sikeres befejezéséhez, illetve a további munkaerő-piaci szerepvállaláshoz. A család és a szülők, valamint az integrált keretek között folytatott tanulmányok jelentős szerepet játszanak abban, hogy a fogyatékossággal élő diákok az egyetemi továbbtanulás mellett döntenek.