Keresés

Keresési eredmények

• A játékos módszerek hatása a hallássérült és a nem hallássérült óvodás gyermekek fejlődésére a nigériai Delta államban lévő Ika Southban

  101-112

  Onyemeniobue Onwubolu Catherine

  Ajorgbor Phina Asoya

  Megtekintések száma:

  155

  A tanulmány célja a játékos módszer pszichológiai hatásának vizsgálata a hallássérült és a halló óvodáskorú gyermekek fejlődésére Nigéria, Delta állam, Ika South helyi önkormányzati területén. A leíró kutatás négy kutatási kérdést fogalmazott meg, és négy hipotézist tesztelt. Egyszerű véletlenszerű mintavételi technikával 90 pedagógust választottak ki a mintába. Az adatgyűjtés eszköze a Pre-school Children Development Rating Scale (PCDRS) nevű kérdőív volt, amelyet hallássérült és halló gyermekekre egyaránt alkalmaztak. Az eszköz arculati és tartalmi validálása megtörtént, megbízhatóságát Cronbach-alfa módszerrel értékelték, amely 0,77-es megbízhatósági indexet eredményezett. Az adatelemzés során az átlag, a szórás és a t-próba módszereit alkalmazták. A kutatás eredményei szerint a játékos tanítási módszer erőteljes pszichológiai hatást gyakorol a hallássérült és halló gyermekek nyelvi készségeinek fejlődésére, amely a halló gyermekek esetében még kifejezettebb. Emellett a játékos módszer jelentős hatással van a szociális, kreatív és problémamegoldó készségek fejlődésére mindkét csoportban. A statisztikai elemzés kimutatta, hogy a játékos tanítási módszer szignifikáns pszichológiai hatást gyakorol a nyelvi készségek fejlődésére, azonban a szociális, kreatív és problémamegoldó készségek fejlődésére nincs jelentős hatása az óvodáskorú gyermekek esetében, függetlenül attól, hogy hallássérültek-e vagy sem.  Az eredmények alapján a tanulmány azt ajánlja, hogy a játékos módszert alkalmazzák minden gyermek nyelvi nevelésében, különös tekintettel a hallássérült gyermekekre, mivel ez elősegítheti a nyelvi, szociális, kreatív és problémamegoldó készségek fejlődését az alapfokú oktatásban. Emellett javasolja, hogy az óvodapedagógusokat képezzék ki szakmai műhelymunkák és szemináriumok keretében a játékos módszerek hatékony alkalmazására. Végezetül a tanulmány ajánlja, hogy az óvodai tantermeket megfelelően rendezzék be, és lássák el a tanulási folyamatokat elősegítő megfelelő játékeszközökkel és anyagokkal.

• SZÜLŐI BEVONÓDÁS FAKTORAI A GYERMEKEK VISELKEDÉSI TÜNETEIVEL KAPCSOLATBAN

  7-25

  Kathyné Mogyoróssy Anita

  Nagy Erika Beáta

  Megtekintések száma:

  288

  Tanulmányunkban a szülők és a pedagógusok kapcsolattartásának jellegzetességeit, mintázatait tártuk fel a gyermekek viselkedéses tüneteivel összefüggésben. Klaszteranalízis segítségével hét jól értelmezhető kapcsolattartási mintázatot sikerült azonosítani, melyek közül a leggyakoribb kettő (egysíkú és formális) nem kedvez a problémamegoldásnak és a szülői elégedettségnek. Két mintázat (rugalmas és adaptív) bizonyult a legkielégítőbbnek és leghatékonyabbnak. A gyermekek tünetei (társkapcsolati problémák, szorongás, szomatizáció, figyelmi problémák, deviáns viselkedés, agresszivitás) és a szülő-pedagógus kapcsolattartás minősége szignifikánsan összefügg. A legkevésbé kedvező és hatékony kapcsolattartási formák esetében több gyermeki tünetről számolnak be a szülők, míg a rugalmas, adaptív, érzelmileg kielégítő és a problémamegoldásban sikeres kapcsolati formák esetében kevesebb tünet jelentkezik. Ezek az eredmények fontos feladatokra hívják fel a figyelmet több síkon is: a szülő-pedagógus kapcsolattartás működőképes formáinak kidolgozására, a pedagógusképzés szerepére és feladataira, illetve a segítő szakemberek bevonásának szükségességére a szülő-pedagógus kapcsolat fejlesztése céljából, ami a gyermekek segítése, fejlesztése, mentálhigiénéje szempontjából is elengedhetetlen.

• A KOMPLEX TANULÁSI ZAVAROKKAL RENDELKEZŐ TANULÓK IDEGEN NYELVI OKTATÁSÁNAK KÉRDÉSEI

  31-52

  Nemes Magdolna

  Megtekintések száma:

  696

  Az eredményes nyelvoktatás során fontos átgondolni, hogy milyen formában működik a nyelvtanulás, különösen, ha tanulási zavarral küzdő tanulókról van szó. Jelen tanulmány a diszlexia és nyelvtanulás irodalmának áttekintésére törekszik, emellett bemutatja a diszlexia definiálására tett kísérleteket és a diszlexia jellemző tüneteit. A tanulmány a tanulást, majd a nyelvtanulás és a nyelvelsajátítás kérdéseit járja körül, különös tekintettel az angol nyelv tanulása során felmerülő nehézségekre. A diszlexiás tanulóknak sokszor az anyanyelvi írás- és olvasási készségekkel is gondjaik vannak, lassabb az olvasási tempójuk és a szövegértésük gyengébb. A nehézségek mellett az erősségeikről is szót ejtünk, mert a diszlexiás nyelvtanulók legfontosabb kompenzáló készsége a globális/holisztikus gondolkodás, a vizualizálás és a kreativitás, problémamegoldás. A tanulmány foglalkozik az iskolai nyelvoktatás szabályozásával és a nyelvválasztás kérdésével is. A továbbtanulásban és a munkaerőpiacon is előny jelent a nyelvtudás és a nyelvvizsga-bizonyítvány, a felkészüléshez pedig megfelelő tananyagokra is szükség van. A diszlexiás nyelvtanulókra is érvényes a nyelvi érettségi követelménye, ezért a tanulmány a nyelvtanítás kimeneti követelményeit és néhány hazai nyelvvizsgarendszer (ORIGO, BME, DExam, ECL) által nyújtott lehetőségeket is bemutatja. Emellett a tanulmány áttekinti a tananyag és a nyelvkönyv kérdéskörét, valamint az együtt- vagy különoktatás kérdéseit is. A gyógypedagógus mint nyelvtanár kompetenciáiról is szólunk, hiszen számos módon segíthet tanítványainak az angol nyelv tanulásában és az integrációban.

• A reziliencia mint megküzdési képesség és a fizikai aktivitás kapcsolatának vizsgálata a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán

  73-82

  Szerdahelyi Zoltán

  Szilágyi Barnabás

  Laoues-Czimbalmos Nóra

  Megtekintések száma:

  152

  A reziliens életvitel magában foglalja azoknak a jellemzőknek a követését, melyek hatékony adaptációs   mechanizmusokat alakítanak ki az egyénben. Ezen mechanizmusok hatékonyan járulhatnak hozzá a mindennapi életben minket érő negatív stresszorokkal történő megküzdéshez. Ezeket a jellemzőket nem statikus módon, hanem a folyamatosan változó belső és külső feltételrendszeren keresztül érdemes vizsgálni. Kutatásunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán, a hallgatók fizikai aktivitásának összetevői és a pszichés megküzdési stratégiái között milyen összefüggések mutathatók ki. A vizsgálat során két validált kérdőívet alkalmaztunk. A fizikai aktivitás mérésére az International Physical Activity Questionnaire (IPAQ), a rezíliancia jellemzőinek mérésére a 25-itemes Connor—Davidson Rezíliencia Skála (CD-RISC) magyar adaptációját használtuk. A vizsgálatot 2025 februárjában végeztük (n=303, levelező tagozat n=188, nappali tagozat n=115). A vizsgálatok szerint a hallgatók által végzett sporttevékenység típusa befolyásolja a megküzdési képességeiket. A rezilienciára vonatkozó tényezők mindegyike pozitív kapcsolatban áll a válaszadók sporttevékenységeivel. A huszonöt kérdésből hét esetben szignifikáns összefüggést tudtunk kimutatni az erősebb megküzdési képességek és a jelenben végzett sporttevékenységek között. Nem meglepő, hogy a legerősebb kapcsolatot a kitartás, a felmerülő nehézségek leküzdése, a problémamegoldás során mutatott kezdeményező készség, a pozitív önkép, illetve a jókedv megőrzése mutatta a sport-tevékenységet rendszeresen végzők és az inaktív hallgatótársaik összehasonlítása során. Ugyanerre az eredményre jutottunk, amikor a fizikai aktivitás összetevőit (munkahelyhez/közlekedéshez/háztartáshoz/szabadidősporthoz kapcsolódó tényezők) külön-külön is összevetettük a lelki ellenállóképesség összetevőihez kapcsolódó tényezőkre vonatkoztatva. Összességében elmondhatjuk, hogy a háztartási munkák egyes típusai, valamint a sporttevékenységek (verseny- és szabadidősport) magasabb szintje pozitívan hatnak az egyén megküzdési képességeire.

• A MÉDIA ÉS A KÖZBESZÉD HATÁSA A LOKÁLIS KÖZÖSSÉGKRE: EGY ETNOGRÁFIAI ESETTANULMÁNY

  113-125

  Halili Trime

  Megtekintések száma:

  242

  Az alkalmazott antropológiai profilú kutatás az Észak-Macedóniában található Tetova város lokális közösségének vizsgálatával foglalkozik. A tanulmány arra vállalkozik, hogy etnográfiai perspektívából mutassa be a média és a közbeszéd hatását egy közösség mindennapi életvitelére.

• A téri orientáció és a matematikai teljesítmény összefüggései középiskolás tanulók körében

  17-26

  Erdei Róbert

  Nagyné Kondor Rita

  Megtekintések száma:

  139

  Kutatások szerint a téri orientáció fejlettsége kulcsfontosságú a természettudományok, technológia, mérnöktudomány és matematika (STEM) megértése szempontjából. Ez alapján kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy kimutatható-e összefüggés középiskolás korcsoportnál a matematika osztályzatuk és két különböző vizuális észlelési jellegű feladatsorban elért teljesítményük között. Az egyik esetben térbeli testek síkbeli hálóját kellett a résztvevőknek kiválasztani megadott lehetőségek közül. Minden testhez 4-4 lehetséges hálót kínáltunk fel. Összesen 13 feladatot kellett megoldaniuk a résztvevőknek. A második feladattípusban szintén négy lehetőség közül kellett kiválasztaniuk a bemutatott ingerrel egyező mintázatot. A minták 5x5-ös négyzetek, amelyek egyre komplexebbek, kezdetben kettő, majd három végül négy szín kombinációjából álltak össze. A kutatásban összesen 32 fő vett részt, közülük 12 fiú és 20 lány, valamennyien gimnáziumi tanulók. A feladatokban elért pontszámok és a matematika 9. osztályban szerzett érdemjegyek közötti korreláció szintjét vizsgáltuk. A statisztikai vizsgálat eredménye alapján azt találtuk, hogy a fiúk és lányok teljesítménye között nem mutatkozott szignifikáns eltérés az egyes feladatokban nyújtott teljesítményben. A két különböző feladattípusban nyújtott teljesítmény szoros, pozitív korrelációt mutatott (p<.05) egymással, abban az esetben, ha a lányok teljesítményét vettük alapul, illetve akkor is, ha valamennyi diák eredményét hasonlítottuk össze. A matematika érdemjeggyel kapcsolatban sem volt szoros összefüggés. Ennek valószínűsíthető oka a matematika érdemjegyben megjelenő jóval magasabb számítási és alacsony geometriai feladatok aránya. A kutatás korlátja a kis elemszámú minta és a csak gimnáziumi tanulók vizsgálata. A pilot-jellegű vizsgálatunk kapott eredményeit és korlátait figyelembe véve ígéretes a felmérés kiterjesztése nagyobb létszámú, gimnáziumi és technikumi tanulókból álló mintára, további tantárgyakkal való kapcsolatot vizsgálva

• TÉRSZEMLÉLETFEJLESZTÉS A MATEMATIKA ÓRÁKON 11-12 ÉVES GYEREKEK KÖRÉBEN

  77-83

  Nagy Lehocky Zsuzsa

  Szabó Tibor

  Megtekintések száma:

  287

  A kisiskolás gyerekek térszemléletének fejlesztése az oktatási folyamat fontos feladata, különös tekin-tettel a megszerzett kompetenciák gyakorlati alkalmazása a valós életben. A tanulmányban röviden bemutatjuk a 11-12 éves tanulók térszemlélet fejlesztésére fókuszáló projektünkben alkalmazott fejlesztő feladatokat, melyek a matematika órákon valósultak meg. A tanulók olyan feladatokat oldottak meg, amelyek a sík és térbeli tárgyakkal való problémamegoldásra, a sík vagy térbeli helyzetek elemzésére és a tárgyakkal való manipulálására összpontosítottak.

• AZ OXIPO JÁTÉKGYŰJTEMÉNY A KOGNITÍV KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSÉÉRT

  63-73

  Mező Katalin

  Mező Ferenc

  Megtekintések száma:

  1975

  Jelen tanulmány egy komplex kutatási projekt első szakaszának bemutatásáról szól, melynek célja egy új (az OxIPO modell alapján kidolgozott) játékgyűjtemény elméleti hátterének megismertetése. A játékgyűjtemény a gyermekkorban kialakuló kognitív képességek fejlesztése érdekében került összeállításra. A kognitív képességekkel kapcsolatban Affolter (1972), Sindelar (1994) és mások korábbi fejlesztési megközelítései figyelembe vették az érzékelés vizuális, auditív vagy motorikus (inter) modalitásait, de úgy gondoljuk, hogy komplexebb modellre van szükségünk a teljes képességrendszer lefedéséhez. Az OxIPO modell (Mező, 2002, 2016) keretén belül a tanulást információfeldolgozási folyamatként értelmezzük.  Az OxIPO modellben (Mező, 2002, 2016) a Tanulás = Organizáció - szervezés x (Input -bemenet + Process - feldolgozás + Output- kimenet), ennek segítségével nem csak a bemeneti modalitásokat tudjuk szabályozni és rendszerezni, hanem a kimeneti modalitásokat is, és emellett értelmezhetünk néhány kognitív képességet a folyamatfázisban. Készítettünk egy játékgyűjteményt, amely hat bemeneti (vizuális, auditív, kinesztikus, szaglás, ízléses és tapintható) modalitáson, öt kognitív képességen (észlelés, figyelem, memória, fogalmi gondolkodás, problémamegoldó gondolkodás) és három kimeneti (vizuális, auditív, motorikus) modalitáson alapul. A 6 bemeneti modalitás, az 5 célképesség és a 3 kimeneti modalitás eredményeként 90 különféle játék létezik, amelyeket az OxIPO modell leírhat. A jövőben empirikus vizsgálatokkal be kell bizonyítanunk, hogy ez a játékgyűjtemény 90 független kognitív képesség tesztelésére és fejlesztésére használható. Másrészt be kell bizonyítanunk, hogy ezek a kognitív képességek valóban befolyásolják a gyermekek mindennapi életét és az eredményességüket.